Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. VIII. 1261–1272. (Pest, 1870.)

noszti) is kezdték tanulmányozni; de fáradozásaiknak mindeddig gazdag eredménye még nem volt. Az ezen irányban folytatott okmányi kutatásoknak mutatványáúl hivatkozunk a trnovai patriarchatust illetőkön kivül azokra, melyeket gyűjteményünknek több más helyén is már közöltünk (lásd p. o. a jelen gyűjtemény első folyama I. kötetét 218. sz. a., II. kötetét 241. sz. a. stb.). Ezen okmányok eredeti szövegök szerint egytől egyig mind ó-szláv, illetőleg ó-bolgár nyelven irvák, s eddig nagyobbára csak szláv nyelvtudósok által lettek szorgalmasan áttanulmányozva; a minek folytán a tulajdonképi történettudomány hasznukat még csak igen csekély mérvben vette, sőt a mennyiben a tanulmányozás czélpontja a történettől idegen tudománynak körében foglaltatott, a történeti érdek azok által inkább hátrányt tapasztalt mint előnyt; s kívánatos volna, hogy a nyelvtudományi érdekeknek határozott mellőzésével a nemzeti bolgár okmányok tanulmányozásában a históriai 'tudomány iránya is érvényre jusson. 2) A görög okmányoknak, melyek a bolgár történetnek felvilágosítására szolgainak, száma még csekélyebb. Mert nemcsak a középkori görög diplomatika mindeddig még igen szegény és elhanyagolt, hanem azon munkák is, melyekben görög okmányok találtatnak, Bolgárország történetéhez csak kevés adatot nyújtanak. Ennek constatirozásáúl szabadjon általában a görög középkori okmányoknak gyűjteményeire hivatkoznom , melyek Montfaucon Bernát (megh. 1741.) ilynemű első tökéletesebb munkái óta napjainkig megjelentek, s melyekben Bulgária történetét illető alig egykét okmányra találtam; holott mégis hatáMONUM. I1UNG. IIIST. D1PX-. 13. 30