Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. VI. 890–1235. (Pest, 1867.)

lendület, mely ujabb időben a hazai okmányügyre nézve az ifjabb nemzedékben mutatkozik. Bizonyságul szolgálna a dunántúli történetkedvelöknek már pár évvel ezelőtt megindított rendes összejövetelei, s legújabban az országos történelmi társulatnak alakulása; valamint a hazai okmányoknak azon közzételei, melyek nemcsak ezek, hanem egyes tudósaink által is történtek ; névszerint K n a u z Nándornak közleményei a „Magyar Sion"-ban; a dunántúli történetkedvelőknek „HazaiOkmánytáráénak eddig megjelent három kötete; ifjabb Kubínyi Ferencz Arpádkori Történeti Emlékei stb. Ezen közzétételek általán véve a palaeographia álláspontjára igyekszenek emelkedni; s e tekintetben azon útmutatás után indúlnák, melyet nálunk egykor Horvát István és Waltherr László adtak. Én, mint egykor Horvát István tanítványa és Waltherr László személyes tisztelője, ezen eljárást tökéletesen helyeslem, annál inkább, mert volt idő, melyben Horvátnak lelkesítő szava engem is annyira felbuzdított, hogy a palaeographia nekem csaknem legkedvesebb élethivatásammá lett volna, ha más pályára lépvén, e hajlamom más irányú teendőim által háttérbe nem nyomatott volna. Különben meg vagyok győződve, hogy a palaographiának hazánkban is biztos jövője van; melynek létesítésére azonban szükségképen megkivántatik, hogy kedvelői tanulmányaik és munkásságuk számára ugyanazon terrenumot törekedjenek elfoglalni, melyen a párizsi „École des Chartes" és a bécsi paleographiai intézet már jelenleg a legszebb eredményeket képesek felmutatni.