Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. VI. 890–1235. (Pest, 1867.)

„hisz nincs ezüstöd!" Erreőmondá : „majd azon leszek, hogy ezüstöt előteremtsek; talán megajándékoz olyannal Isten." Én meghallgatván szavait, beszélék a királynévei. Ez fölszólitá a pénzverésre ügyelöt, hogy készíttessen pénzt S. számára. Én erre eljárék a királyné küldetésében, barátomat lakásomon hagyván, s fölhatalmazván, hogy tanuk előtt a majd bekövetkezendő haszonbani részemet S.-tól fölvegye. — S. adott is neki 7 félezüstöt s nem többet. A többit tehát most követelem. Erre felele S.: „igaz, szándékom volt a királynét megkérni, hogy hagyjon számomra pénzt veretni azon esetre, ha Isten ezüsttel megajándékozna. De felvén, hogy a királynénál elárulhatsz, s a dolgot hátráltathatod; magam beszéltem a királynévei, s mindent lehetökép megtettem ügyemben. S míg te elmenél, megbízottadnak egy darab tiszta ezüstöt adtam számodra, melyet igérék, s ezen kivül még hatot kölcsönöztem neki, mert szüksége volt reájok, s eljártam magam lehetökép az ügyben." — Én azt vélem, hogy R.-nek nincsen köve telése S. irányában, mert egész alkudozásuk puszta szó volt, s a föltételek, melyeket kikötöttek, oly tárgy körül forogtak, mely még nem létezett, mert hol ? s kinél ? volt még a pénz. Pedig Izraelben szabály az, hogy nem idegenithetek el senkinek sem oly dolgot, mely nem létezik; s ennél fogva nincsen követelése irányában. 904. sz. ; . •