Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. VI. 890–1235. (Pest, 1867.)

hazánkban is megszoktak nyilni; míg az ifjabb nemzedékben új munkaerő támadt, mely történelmünk jövőjére nézve a legszebb reményekkel bíztat. Ezen új conjuncturák közt tehát az Arpádkori Új Okmánytárnak második folyama is, melynek I. kötetét ezennel a közönségnek átnyújtok az elsőnél kedvezőbb körülmények közt lát napfényt. Az előbbi kötetekben is hálával említettem, miszerint a már fenntisztelt akkori pannonhalmi főapáton kivül több hiteles hely, előkelő birtokos család és hazai város megengedték, hogy levéltáraikban vállalatom számára tanulmányokat tehessek, míg néhai gróf Dessewffy Emi 1 és báró Eötvös József, mint a magyar akadémia elnökei, e tárgybani igyekezeteimet hathatós ajánlásukkal támogatták. Okmánytárunk első folyama ezen tanulmányaim által csakugyan sok fontos és érdekes adatot nyert. Még több azonban az, mit — mivel a munka előre haladt volt — akkor már nem használhattam, mit azonban a második folyam most fog közzé tenni. E tekintetben tehát mindenek előtt szent kötelességemnek tartom, mindazon hazai testület és jeles hazánkfiai iránt legforróbb köszönetemet kifejezni, kik levéltári tanulmányaimat ugyancsak támogatták és elősegíttették. A veszprémi, győri, beszterczebán y a i és szombathelyi káptalanok, s a p a n 110 nhalmi, z a 1 a a p á t i és leleszi konventek azon lelkes rokonszenvvel nyitották meg előttem levéltáraikat, melyet a magyar clerus minden időben a komoly tudomány iránt tanúsított; melyet azonban a krakói káptalan részéről is tapasztaltam, hol több a magyar történelem szempontjából érdekes okmányt találtam. Herczeg Battíiyáni Fülöp, néhai herczeg Eszter házi