Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. III. 1261–1272. (Pest, 1862.)

hanem hazánk dunántuli részei nemzeti viszonyainak történetével is szoros összefüggésbe hozatott, annál inkább megérdemlik figyelmünket, minél e^yoldahíabbak a szláv történetírók ezen kor eseményeire vonatkozó elbeszéllései. Az események elbeszéllése tekintetében nem lehet Dudik szorgalmát nem méltányolnom, ki a kútfői adatok gondos egybeállítása alapján a középkori történet, ezen nem kevesbbé kényes mint érdekes részét ritka tapintattal tárgyalta

1). Magát a regestagyűjteményt illetőleg szabadjon itt Jaffé szavait felhoznom : Quanticunque merito habetur amplum et grandé, quod snperest, registri Joannis VIII. fragmentum, epistolas 30S eomprehendens. dolendum tamen est, quod non meliore conditione ad nos pervenit. Incuria enim sive ipsius notarii, sive, ut probabilius est, eorum, qui transscripserunt. non modo corruptae magnopere et trnncatae haud paucae epistolae sunt, sed ne temporis quidein in iis disponendis ubique liabita ratio est; quin etiam eo usque chronologiae quasi contemptio quaedam liaud raro processit, ut in permultis iisque continuis litteris, quas pláne manifesto ex iuterioribus indiciis apparet scriptas temporibus diversis fuisse, chronicis signis omnino abjectis eodem modo substitu retur : „Data ut supra." Quae verba ab inepto quodam aetatis posterioris librariolo pro: „Data et cetera" apposita putem , quum praesertim quo ex codice expressum registrinn est, eum undecimo demum saeculo confectum esse testetur Pertzius" 2). Jaffé ezen ') Máhrens Allgem. Uesch. I. k. Brünn 1860 151. sk. II. '^Kegasta Pontificum Piomanorum, 260. 1. Palacky is azt mondja : „Der Text des ganzen Codex ist mit longobnrdischer Minuskel, oder wie ^íonsign. Marini sagt, mit beneven-