Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. III. 1261–1272. (Pest, 1862.)

speciticus magyar történelem szempontjából csak a vaticáni könyvtár, a római róta levéltára, a Vallicelli-könyvtár, a Corsinikönyvtár, és a Casino-levéltár (Rómától nem messze) említendők még. Az általam feljebb megnevezett búvárok, kik Rómában történeti kutatásokat tettek, s a Dudik Iter Romanuma Nagy Iván-féle kivonata a Tört. Tár IV. kötetében ezekről körűiményes tudósításokat tartalmaznak. Különösen említendők Róma neliány egyházainak és néhány római családok magánlevéltárai is. Az előbbiek közt emelem ki a lateránisz. János egyház (Basilica S. Giovanni in Laterano), a S. Maria dei Teutonici a 11' Anima czímü német ápolda vagy hospitale, a S. Pietro in Vaticano egyház, és a S. Spirito in Sassia klastrom levéltárait, melyekről Dudik és Nagy Iván körülményesen szólnak. A Germanic o-H u ngaricum Collegium e tekintetbeni érdekéről mit sem tudunk; ha mindazáltal ennek is netalán saját levéltára, vagy önálló könyvtára volna, valószínű, hogy ezek a magyar történetbuvárnak érdekes adatokat nyújthatnának. Az egyes római családok magánlevéltárainak magasbrendű érdeke azon alapszik, hogy ezeknek több tagjaitól, kik vagy a pápai széken ültek , vagy előkelő egyházi tisztségekben, és névszerint mint apostoli követek, eljártak, fontos iratok maradtak, melyek most nagyrészt családaik levéltáraiban őriztetnek. Mindamellett nincs biztos tudósításunk, hogy ezen iratok a magyar történelemre nézve érdekkel bírnak. Sőt mennyiben kétségkivűli, hogy a tulajdon-