Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

rum cultus sudore, sine semente" (XLV1II. és XLIX. 1.) Harminczöt év folyt le, mióta Fejér ezen szavakat irá, s napjainkban alig vagyunk már képesek hazai történetírásunk akkori nyomasztó állapotát megérteni. E sorok írója csak fiatal korának visszaemlékezéseiből ismeri azon panaszokat, melyeket az egészen oktalan kútfőtitkolódzás ellen történetíróink akkor emeltek, és azon akadályokat, melyek nem ritkán a legjobb és leghivatottabb tehetségeket a hazai történet mivelésétől vissza ijesztették. Hogy ezen keserves állapot elvégre már nem, vagy csak kivételképen nehezedik történeti i rodalmunkra; hogy ma a történetmivelő már igen gyakran igyekezeteinek egyenes felbátoritását és elősegítését találja; hogy ott, hol nem támogatják is munkásságát, legalább akadályokat nem gördítenek többé elejébe , s hogy a legrosszabb esetben is szorgalmának eredménye iránti részvétre és rokonszenvre bizton számíthat ; nagyobbára ugyan a kor megváltozott viszonyaiban leli magyarázatát, egyébiránt sok tekintetben még is közvetlenül vagy legalább közvetve épen Fejér Codex Diplomaticusának is érdeme. Fejér t. i. elszomorodva azon, hogy Katona História Criticáján kivül a magyar történeti irodalom, bármi számos és jeles mívekkel birt is egyébként, nem volt még képes munkát felmutatni, mely históriai okmányainkat tüzetesen egybeállitná; s észre vévén, hogy Katonáról is nem csak „nemo existimaverit sane diplomata singula, numero prope infinita , lustrasse, suaeque Históriáé CriticaeRegum Hungáriáé inseruisse; aut lustrare et inserere potuisse;" hanem hogy „ipsa História Critica Katonaina cum obraritatem, tum etiam molem operis carere coguntur plurimi;" egy minél