Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

I. a gyűjtemény czéljáról és tervéről s annak Magyarország árpádkori történetére vonatkozó feladatáról; II. a tartalmát képező okmányok szövegének hiteléről, azoknak egybeállításáról és elrendezéséről; végre III. azon nyereményről fogok szólni, melyben a magyar történet tudományos ismerete a Codex Diplomaticus által részesíttetett. I. A Codex Diplomaticus czéljátés alaptervét Fejér annak több helyein, különösen pedig és legvilágosabban az olvasóhoz intézett azon szavaiban fejtette ki. melyek az árpádkori okmányok lajstromát tartalmazó kötetnek mintegy bevezetésül szolgálnak. Ezen szavak már 1825. voltak irva; s minthogy az első kötetek csak 1829. tétettek közzé; bennök azon alapnézeteket is találjuk. melyek Fejért okmánygyűjteményének kiadására már kezdettől fogva birták. A magyar történelem akkori kútfői segédmunkáin érdekes kritikai szemlét tartván, Fejér abban állapodik meg, hogy az okmányok egyrészről ugyan hazai történetünk legnevezetesebb kútfőit teszik; másrészről azonban, a mennyiben kiadattak, annyira szét vannak számos munkákban 6zórva; az azokat őrző levéltárak pedig, sőt a másolataikat tartalmazó kézirati gyűtemények is a tudósok előtt oly szigorúan elzárvák, hogy azokhoz csak igen nehezen férhetni. Kezdve XVI. századi tudósainktól hosszú sorozatát közli azon érdemes férfiaknak, kik a magyar történetet illető okmányoknak gyűjtésével és tanulmányozásával foglalkodtak; megfejti továbbá, mi számosak azon okmányok, melyek ilynemű gyűjteményekben találtatnak; de legott fel is