Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

s a szavaknak közönséges értelmét megtartottam (p.o. comesr=gróf, magisterzzmester, milesr=lovag.) Az okmányok szóvegét csaknem kivétel nélkül teljesen közlöm, s rövidítéseknek és kivonatoknak egyedül ott engedek helyet, hol magára az okmány szövegére szert nem tehettem, t. i. néhány átiratokban s általán a pápai regestákban. Sajnálattal vallom meg, hogy okmánygyűjtésem kezdetén inkább a történeti , hogysem a diplomaticai érdeket tartva szem előtt, azon okmányokat, melyekhez fértem, csak akkor másoltam le egészen, midőn azok tartalmuknál fogva különösen fontosoknak mutatkoztak, másoknak csupán kivonatait készítvén. Az árpádi korszak általános történeti fontosságát azon időben még fel nem fogtam, s úgy szintén sejtelmem sem vala még, hogy ezen korszakra vonatkozó okmánygyűjteményt valaha majd közzé tennék. Később hol az lehetséges volt, a hiányokat kiegészítettem; de a lehetőség nem volt meg minden általam kivont okmányra nézve. Nem akartam azokat a gyűjteményből kihagyni, s így a közönség az ilyeneknek (p. o. az I. kötetben 153. sz. a.) csak kivonatait veendi. Az orthographiát illetőleg, nem követtem a graphicai , hanem a diplomaticai és töténeti szempontot; s általán véve, mennyiben ez lehetséges, egyformaságot kerestem. Azért az írás sajátságait megtartottam ugyan, hol azokban a kor jelleme mutatkozik; de az állandó orthographiai szabályokat inkább igyekeztem szemügyre venni, mint azon ingatag jelenségeket , melyekre gyakran egyes eredeti okmányokban is találunk; azaz úgy adom a szöveget, mi kép azt írták volna, ha az akkor általában szabályúl elismert orthographiát szigorúan követik. Ez különösen a