Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

XII. De iudicio gladii. Si quis gladio hominem occiderit, eodem gladio iuguletur. XIII. De debilitatione membrorum. Si quis autem gladio euaginato alium quemlibet debilitauerit, vei in oculo, uel in pede, vei in manu, consimile damnum sui corporis paciatur. XIV. Deadulatoribus. Si quis falsum testimonium vei adulationis sermonem contra aliquos protulerit, tacereque eos deprecatus fuerit, ut astucia diaboli ad inuicem eos separet, soluat duas compositiones fallacis lingue pro reatu mendacii. Si uni soli adulatus fuerit, priuetur lingua. XV. Ne furis testimonium recipiatur. Si quis illorum, qui uulgo uduornich uocantur, furtum commiserit, lege diiudicetur; testimonium autem eorum inter liberos non recipiatur. (Explicit Decretum Stephani Regis). Jegyzet. Szent István törvényeinek eredeti szövegét 1846. dr. Wattenbach Vilmos Stájerhouban az admonti kolostor könyvtárában egy XII. századi kézirati codexben fedezte fel. Ez előtt közönséges használásban a magyar törvénytárban (Corpus Juris Hungarici) létező szöveg volt, melyet a magyarországi törvények Ilosvai István egri nagyprépostnak saját kezével összeírt gyűjteményéből (ezen kézírat találtatik a bécsi császári udvari könyvtárban 84%. szám alatt) vettek Zsámboki János (lásd Bonfiniusnak ez által készített 1581. frankfurti kiadásában a függeléket) ; s Mossóczy Zakár és Telegdi Miklós püspökök (Decreta, Constitutiones et Articuli Regum Incl. Regni Ungariae stb. Nagyszombat 1584.) ; kiket a magyar törvénytár későbbi kiadói követtek. Ilosvai István forrását egy, Mátyás király korában készült, kéziratban találjuk, mely jelenleg szintén a bécsi csász. udv. könyvtárban őriztetik (3455. sz. a.). S minthogy ezeken kiviil is a XV. század második felénél régibb önálló kézírat, hol sz. István törvényei még találhatók volnának, nem létezik ; az admonti codex szövegét annál nagyobbra becsüljük , mert annak hitele a kritika legszigorúbb próbáját is kiállja. Eddigelé azt csak Endlicher István használta még (Die Gesetze des heiligen Stefan, Bécs, 1849.; és Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadiana, Sangalli 1849. 310 1.). Kétségen kivül levén, hogy sz. István törvényei hazánk köz- és jogtörténeti emlékei közt a legfontosabbak egyike ; itt azokat lehetőleg tiszta és kritikailag pontos alakban igyekeztünk közzétenni, a szöveget az admonti kézirattal, melynek legnagyobb szorgalommal készített hü hasonmása a Magyar Tud. Akadémia könyvtára birtokában van, újonnan hasonlítván össze.