Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

Ezen szempontból kell, úgy hiszem, névszerint a történelmi kútfők ügyét tekinteni, mely közpártolás nélkül sikerrel nem míveltethetik, s melyet hol a státus, hol ezen czélra összeállt társulatok támogatásában részesiteni, ma a polgárisodott világ minden mívelt nemzetei egyik fontos tisztöknek tekintik. S ide tartozik különösen a históriai okmányok felkeresése, gyűjtése és kiadása is. A magyar történet régi okmányainak tanulmányozására, a mai tudományosság színvonalának megfelelő alapot akart nyújtani Fejér György, midőn Codex Diplomaticus Hungáriáé EccJesiasticus et Civilis czimü okmány gyűjtemény ét közzé tette. A munka ezen fontos rendeltetése kötelességünkké teszi, azt szigorú, de egyszersmind igazságos és lelkiisméretes vizsgálatnak alá vetni. Ez a jelen kötet függelékének lesz feladata. De bármit tartunk is Fejér Codex Diplomaticusának tudományos jelentőségéről vagy hiányairól, kétségenkivül áll még is, hogy ő gyűjteményét egybeállitani képes nem lett volna, ha előtte csaknem három évszázadig ilynemű munka, előkészítve nem volt volna. Mit, kezdve a XVI. századtól, hazai történetünk számos lelkes búvárai, több magasállásu és tudománykedvelő pártfogó támogatásává és elősegítésével, különféle köz- és magán-levéltárakból gyűjtögettek, de csak igen szétszórt kézirati gyűjteményekbe foglaltak; azt összepontosítva napfényre hozni, Fejér munkásságának volt lényeges feladata. A jelen gyűjtemény Fejér munkáját veszi kiindulási pontúi; s így itt is a főfeladat öszpontosítani, mi számos hazai levéltárakban, kéziratokban vagy nyomtatott munkákban szétszórva van, de Fejérnél nem találtatik. Azért mindenek előtt kötelességemnek tartom