Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

(lásd a VII. k. 1. r. előszavát) Gyurikovics György, báró Mednyánszhj József stb. említendők. Végre 7) Nem csekély számú okmányokat állított össze Fejér bel- és külföldi nyomtatott munkákból, monographiákból, folyóiratokból, és másnemű irodalmi művekből is. Teljesebb felvilágosítást nyújt mindezekre nézve Fejérnek előszava a Codex Diplomaticus hat első kötetének lajstromához, mely egyszersmind álláspontját is feltünteti. Azonkivül tekintetbe veendő még Authentia et visprobandi diplomatum czimtí értekezése is (Budán 1838.), melyet ő a gyűteménynek mintegy befejezéseid (in Codicis Diplomatici coronidem) tett közzé, s mely a X. kötet 3. részéhez szokott kötve lenni. Látjuk ezekből, hogy Fejérnek nem volt czélja kiadni csupán eredetiket, hanem átalános, a Magyarország történetére vonatkozó meglévő és ismert összes okmányi anyagot öszpontosító gyűjteményt, s hogy ő ezen közzétételnek részletei iránt is határozott tervet követett. Személye iránt méltánytalan, a munka iránt pedig igazságtalan volna, ki, ha ezen tervet nem helyeslyi is, a munkát más mértékkel merné. Ezen oknál fogva, habár a Codex Diplomaticus hiányait és gyönge oldalait nem tagadom is; Waltherr László túlszigorú bírálatával (a Figyelmezőben, 1837. I. félév 24. sz. II. félév. 3. és 12. sz.) még is tökéletesen nem tudok egyet érteni. Waltherrnek azon nézetéről, hogy az okmánytárak kiadói a közölt okleveleket csak az eredetiekről adják, különben elvétik czéljokat; már a bevezetésben szóltam. Egyedül azért, mert Fejér ezt nem tette,