Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

orthographiájával foglalkodik, mennyiben ezek a szöveg külső , alakját képezik, a történeti kritika szempontjából nagy fontossággal bir; de zsinórmértékül szolgál tulajdonkép még is a diplomatica, mely magasb ponton megállapodik, és nem az irás jegyeiben , hanem annak szövegében leli feladatát, s melynek a graphica fontos ugyan, de i;em lényeges momentumát teszi. Ehez képest hazánk történetére nézve okmányi tekintetben véleményem szerint a magyar akadémiának kettős feladata volna. I. A hazai történetre vonatkozó, s akár régiségök, akár tartalmuk, vagy más oknál fogva nevezetes és fontos eredeti okmányokat, mennyiben azokhoz férni lehetséges, graphicai pontossággal, azaz abetiijegyek sajátságainak felhozásával és az orthographia legszigorúbb megtartásával másoltatni. Ezen másolatok az akadémia kézirati gyűjteményének igen becses részét képeznék, s a lelkiismeretes történetbuvár kutatásai számára biztos alapot es támaszt nyújtanának. Legtanácsosb volna ezen gyűjteményt minél előbb meg kezdeni. Mert nincs kétség, hogy ha az akadémia ezt fenállása óta magának feladatul tűzte volna ki, ha minden évben csak néhány okmányt az említett pontossággal másoltatott volna, most is már oly okmánygyűjteményt birna, melyet a hazai történelem szempontjából valódi kincsnek nevezhetnénk Magától értetik , hogy mennyiben az . akadémiának módjában van, eredeti példányokra, vagy hű hasonmásokra Szert tenni, ezek is külön csomókba felveendők. Ezen gyűjtemény segitségével az eddig hibáson kiadott okmányok szövegét meg lehetne igazítani; idővel pedig oly okmánytárt közzé tenni, mely a Waltherr- és más