Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

met monostoroknak voltak alávetve. A Magyarországot minduntalan megrohanó törökök sok jámbor szerzetest végeztek ki, sok, hogy elkerülje a veszélyt, levéltárral együtt külföldre azon monostorba menekült, melytől függött, honnan az egyes országos levéltárak nem kerültek többé vissza." „A bethlenfalvai Thurzó nemzetség gazdag levéltára 1654-ig a Trencsin megyei Lietava várban őriztetett, hol nem sokára azután rá törtek és kifosztották ; maradványai az árvái várba vitettek el. Utóbb Arabinszky Ferencz lietavai segédlelkész , az ottani várak rejtekeiben számos okieveket fedezett föl és szedett össze; ő ezeket Kelecseny Zsigmondnak Trencsin megyei szolgabiróiiak küldötte el. Beznák János, az árvái uradalom igazgatója, Pozsonyban Dobrovay Imre szállásán hat vagy hét nagy ládát látott, melyek tele voltak a Lietava várból elorzott okiratokkal." „Mit mondjunk azokról, kik Magyarországban még a XIX. században is a levéltárakból akár bőrhártyára, akár papirosra irott okleveleket, leltárakat, emlékiratokat, és a régibb kornak legbecsesb iromá nyait , köztapasztalás szerint, szekér számra a papirosmalomba küldözgették , vagy azokat mázsa számra árulgatták," Ezek után szabadjon most már azon vezérnéze. / • r teket fejtegetnem, melyeket az Arpádkori Uj Okmánytár egybeállításában és elrendezésében követtem. E tekintetben valamint másutt, úgy a magyar irodalomban is két egymással homlokegyenest ellenkező felfogásra találunk. 'Vannak tudósok, kik okmány gyűjtemények irá-