Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-06-02 / 22. szám
XVI. évfolyam ffofysomkut, 1918. jwüns Elő fizetési ár: Egéas évre . . 10 K Negyed évrs 2 K 50 fill. Fél évr« 5 K Egye« Mén ára 30 fill. Máj úti eső. Adóreform» béke, választójog, Károlyi Mibáiyflgy, mindet távolról sem olyan fontos, mint amilyen fontos a májusi esó volt ■t elmúlt uapokban. Az ország a legnagyobb áhítattal, a legnagyobb reraényke- déksei várt már azt a trajuai esőt» amely uiiodec évben a leg,fontosabb problémája az egész tavaszi veté i szezonnak. Sóba jobbkor, soha ennyire dejébeu nem jött a májusi eső, mint az idén. Akkor, amikor a vezető fárHak Németországgal szorosabb ssövetségben álla odtak meg, amikor természetesen a szövetig! bQaég és bajtársi rokonszauv alapján fájdalommal olvassuk a németországi kenyómdagok iesza uasá- rái szóló hirt, akkor százszorosán ken örül attak a májusi esőnek. Mert ez a májusi esó teszi lehetővé legelsősorban, ttogy olyan termést remélhessünk, amely termő* lehetővé teszi, hogy a magunk nélkülözése nélkül tekintélyes mennyiségű gabonát en gedjünk át Ausztriának és Németországnak, de ez a májusi esó még sok egyébre is jó. A májusi eső révén előálló uagyobb gabonatermés felhasználása megfelelő kezekben végre eredményezheti azt, hogy az Főszerkesztő: Pilcx Ede. Felelős szerkesztő: Barna Send é* kmohívauí; Nsgysomkut, Teleki-tér 44é Telefon szám 2MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ’ osztrák ét német iparcikkekből nagyobb mennyiséget, tekintélyesebb «juantumet tudjunk behozol. Kétségtelen hogy ezekre az iparcikkekre nagyon, rá vagyunk szorulva. Akkor, amikor nálunk egy pár cipő — a legolcsóbb — 250 korona, egy nói ruha kétezer korona és egy férftruha 14ÖÜ korona, ugyanokkor Bőéiben a legdrágább cipó 190, de már 6Q koronáért is nagy szerű cipót lehet kapni, egy női kosztüm hétszáz koronáért kapható és férfin»«»1 ugyancsak 700 koronáért csinálnak a legelegánsabb bécsi szabók. Ez a helyzet mirár.k nézve retUnc’.psen hátrányos. Mert igaz, hogy éteinnszei ékkel aii vagyunk legjobban ellátva közepenrócal szövetségeseink között, de egyedül az elei műterek nem elégítik ki az embert. A ru- názkodás minden ága épp oly eisóreodű szükséglét, mint az elemezés és akkor, ha a ruházkodási cikKök árai horribilis magas sagokba szók ennek fel, tdjes lehetetlenség az I mondm. I ni ország cégére, hogy Kellően el van iáivá. Miért vannak « tizetésretiaetési mozgalmak, miért van elégedetlenség a tisztviselők, a tenitöK és minden fútfize'ésü pül gár osztályában. Nem azért mert a zsír ÜH kevés, vagy a liszt barna. Ehhez már hozzászoktak az emberek, de ahhoz nem szoktak hozzá és nem is tudnak hozzá* szórni, hogy a lábujjuk kilássék a cipőből és könyökűit re már úr tehessen foltot <sf* nálni, théirt a ruhájuk1 annyira eiva»oÜ, hogy uem tártja a fő tor így tovább ez a helyzet nem marad* bat, Ugyanakkor, amikor hozsonnával kellett fogadnunk az ország érdekében a májusi esőt, amely mindennel, amire éleim«- zést szempontból szükségünk van, ellát bennünket ugyanakkor a legnagyobb szomorúsággal keli arra gond iaunk. hngy még gabonánk réven sem tudjuk ehSHti az olcsóbb iparcikkek behozatalát. Reméljük, hogy akkor, amikor Ssterényi József az ország kereskedelmi minisztere, aki az ország egyik legelső kereskedelmi szakértője, nem fogunk megint keresztülesni és elmaradni, hanem ugyanakkor,'mikor a szövetségi hűség elve alapján a normálisra megszabott senyór és élelmiszer adagok után minden fel* sie, únket átadjuk szövetsége- seiukttek, az ö iparcikkeik fölöslegéből normális utón fogunk valamit megszerezni. Normális utón és norcúáiis áróu. Mert ma ez iparcikkek szintén bejönnek a£ országba A „Kővárvidék" tárcája. Az izenet. Akik ismerik a lélek rejtelmeit és tudjak* hogy hol vau az a mese, amelyen túl a tehetetlenség kezdődik: azok Ulan megtudják magyarázni ezt a történetet. Én nem, mert mindig azt tartottéin, hogy az ilyesmit nem jó feszegetni. Most is tehát minden megjegyzés nelküi írom le törté- uetet, szárazon, úgy a hogyan történt. Álmos tekintetű, gömbölyű emberke volt a mi doktoruuk Dumoisenac hívták. Szerettük, mert soha senkinek som vétett, senkivel sem civódott és az ilyen doktort mindig meg kell beesü.ni. A felesége éppen olyan volt mint ő és a tekintete is szakasztott olyan álmos, Indiában a mézes hetek rendesen néhány napig tartanak csupán, de azért, akinek kedve van hozzá, esztendőkig is Kihúzhatja, semmi sem akadályozza benne. Dumoiseék est az. utóbbi módot követték. Visszavonultak a világtól és a kis gömbiilyüség nagyon boldogan élt. Dü a szegény kis doktor egyszer csak megadta a* árát nagy remeteségének. Hiába a Ru biüBO Crusos-fóle élőt még Mm Indiába való. Ott az emberek, kivált az európaiak rászaruinak egymásra. Dúrnőibe Is rosszul tette, hogy egy alío esztendeig etzirta magától az embereket. Ezt a tévedését ö csak akkor vette észre, amikor a varosban elharapódzott a tifuss é3 a felesége i» elkapta a kórságot A doktor már csak későn vette észre azt és csak későn szánta rá magát, bogy kimegy az emberek közé, eibeszeu a bajt a mérnökének, mert uünilunk, Indiában, mindenki tudja, hogy az orvosok teljesen tabuié te nek a tífusszal izemben, ö aki ebben a nyavalyába esett, azt nem az orvosság, hanem az ápolás uiéau meg. Olyan ápuiás, amely ben csak az aassoo ok értenek. A méruökné, Shuto asszony, legszívesebben a fülébe csimpaszkodott volna a gömbölyű doktorunk, amennyiben azt 8 napig igy hagyta. Akkor a városban 7 tiiü«zos betegünk volt már, s wvei a ‘kóisig’minden 5-iket el azokott rabolni, gond 1- tünk egyet a betegek közül el nem veszitUak. De az asszonyok olyan önfeláldosóau ápolták a korosokat, ho?y 50 nap múlva már valamennyien lábadozni kezdőit. Akkor felleiegzeüijnk, looqt azt hittük, íme, elmúlt mar a veszedelem. Örömünkben nagy estélyre készültünk, hogy megüljük a nálálon aratott diadalunk torát. Korán, mert éppen akkoriban megint rosszul lőtt Dumoisoné. Egy hétbe sem telt: eltemettük az asszonykák A sírtól úgy kellett ti vinnünk a doktort, annyira megejtette a fájdalom. De aztán hazament Dumoise, bezárkózott és remetévé lett* mi t valaha. Vigasztalanra sem hallgatott, két- ketsőgbeosat. fiikor valaki azt tanácsolta neki, a lijeu utta, menjen utazni, etaót fogadott. H'gy t írsxtciioinagoita, a fti 'kellett, fogta mfcg « yus-- ja* es a fényképező gépéi, azzal útra indult Cnti.i u-i Muulo s-e egyeileu cseledje kísérte. Az is esi « azért vi te mag.-val, mert a nejét is ez szoigaha Egyébként lusta volt ez a legény és lopoti ih, uo Dümoisu uem törődött vele, miudent reá bízóit. Mikor lejárt a doktor szabadságideje, Du. raoise vissxaigyeküzeu Meridhibe, ez volt az állomás helye. Mivel szeretett ügyedül lenni, azt az utat választotta, amelyen legkevesebben jártak. Este Válegi kil falu mellett, domboldalon, verandát
