Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-05-26 / 21. szám

május 26

2 ______

rr

pfT VHI AMfip’tarupV a»t, hopy nrlp e föVMrtnkr* » 60 syAzHAlro» adönotlAkot a? * d'4,e5» ?• V *<=M> ai*ó után fnpiAV fizetni. !(!'* r r- kf.fpiikedAk A® ?r*»P«ok ezt a pöt- tAtot rf’Jrc?»!? ? ♦o,,p' i>«s7pp8 fddlpi, bß^err> az fecfdlvfp*! adó után

b's/rek fcéuvte n**l «r<f pfuP'nl!, pppyV hrpv b? a 47 tri?H/> kwitis M-itoU j^hW, 8me!vet' e frortrApy n 60 ff.áfrfAVcwuadó pótNftktól előiráryr*. tu levon 6 rAjszAben ■ i«rW csak a N’ndíAfi tr. (orrotok ?ae- bAlö’ frg eldWrP’rl.

Az u| adő’erbfWí wn- elüs?4A®a aller WA idA^er feI*rr'«Hpk •'«Va- vuffkat A? i»bb*tn rerrAr vled'ffk bopv n törvArv!evpj»li>t pertairef?4! fáknviíM«*» HVol- rrAvai et az JgezaAg'ítfansáfr MV letol fopä

Ezeo rerrAnvfinir azonban, Wnr.« trindeddlg nem telfe«fl!t.

A tépvíeHAMz rArzflpvi bizoHeApAben a tőrvénvlavafdat lirmAr fetArpvaltaW». A rénzCpvirlpleylpr pi eredeti íeVe»»ef bizonyos tródej»i4A*Abr* horvA Is Ifirti’4; ezek 8 irődoaitáaefr azonban' e kereebedók A? ipproaok érdeke ízerprótfAMi upvszölvAn teljesen SHlyfalrrnok

A péfifPpVn’lrlp»lee |rd’«rArvArrt> mepr feleiden a pArrff'i H»rftfép bArrn.fMe mődrrífáüt eavVözölt er eredeM tfirvAr'ta- ▼erlflton.

■ .-1 v ,v- • * ••. I. *'• '■ +* ' ■ * ■ *" ■ '-4

A» r»*ő er bopr er adózó 8 iövedefre edd t?f»>e‘A'Areb aiWáw'arclpáló löve- defenedőt let co A «be bor bette é* él4«!» fizetett rendes rdóWt Pr er erpedirénv onto® a bAzH^elrzokrA rétté, akiknél a

IfffaWH? nem 1*%“ u*. A* »*r*Vp*|rpiieiT«»>‘Ur 1pn*ere*eA«dkftt kStofn. I>f ír4** * ti*jin*d»i» vagy ewypdrl* estén, tnlbm bntfptrr » «w’orb» oH láttáin f*t es Prep nrrt s taátryAvH. MervaPon*. bnpy » szépeée» »rgeni in ‘'ypsr vpx n'*>p«r<'d1- tett nsict Sspdcrptt de »Tért ént»« »fi'»» « egyelőre cw> mcmrlrd! rvönyörtfid p»r benn«. Miken nrooban pperyot uhrfpoVat kArtem a? Ins.fitAt, *r 6reg ur egymerften odejött hor-rfim e® bnimi t«tkc*x.n. Af AlettArtéihrte rseyon eeyprenC 4« ktfrfinpépes. A nrve dm Fidel Icipo s valsrrf- kor halópleeénv volt ppy ppanyol hn|Ao n»p1y Kubft-P7Íye% kö elében flmertilt; 6 réhányudrna. iráva! letilt s a srlgetrn maradt, bi|

— se; ti se tudja hogyan: — mpegardag^dott t> elvet* egy krp©)leényt. A feleiAye caekhamar 87Vp- gyen baryta evvel a gyönyörű leánnyal akinek C!»rit? vol‘ a n;.ve . . , v .

— Na és * gyilkosság ? — kérdezte Ondóval Idegesen.

Mi dlért rátérek arra is, —- felelte Bustamante. — Az öreg Inigo odavezetett a leányhoz és ben1 itatod neki. Alig beszélgettünk p&r nercig ■ szokásos udvarias formák között, mikor bejött a szalonba egy előkeld megjelenésű elegáns fiatalember, ski kta«öntette az Öreg Inlgót s aztán nekem is b?mur»tkozott. Azt mondta, hogy Cartos Braitc a ir.í, de később megtud tar-, hogy ez fisak A!;,'ö maga mondta al nekem, hogy Fon seca grófnak a fia, portugál főnemes és azóta búj- d isik, mióta Manaol királyt megfoaztotta nemsete tróató '- \ forrada’om kitörésekor báláimégvetójj.

_______KÓ^AR-tlDÉt_______ ...

re

ndes adó 6 jfivedelftn lényeges bánva dá4 Men4i, de Dem föntos a kereskedőkre és Iparosokra nézve, akiknek összjövedelméhez arányltva a rendes adó nagy ö«z- szeget nem jelent.

A második rródosbás c«ak s réazvény» táreasApnk és «fövolkezetek adójára vo «♦átkozik és Így a • kereskedőkre és Iparosokra nem tartozik.

VAgDl a harmadik módosítás abban AH, hopy a bizottság a badfnyereeéFadó betAWAt p* 1918 és 1919. évekre koriá- ♦ózta. Ennek a hetárazatnak’ azután csak álkor volna jelentősébe, ha a háború és a béfcorus konlimktura még ez 1919. évnél t? tovább tartena amHAI tartanunk és amit — a kovjunkturAra vonatkozóan — remél- nPrk éUpbe kell. Voltaképpen tehát ez az módpriM* a klrcstA»1 érdekét szolgálja, rrprt ebből a hntAroyetbót ez következik, bopv rff bs a háború 1918-ban véget I» ér, azért fTiajd a hadi ny ereségadőt az 1919 évben U f!j;e4nQnk kell..

Á pAnzögvl HzottsAg retortáién tehát átment et n\ üáólavz-slat -anélkől, hogy a kereskedőkre é« az inarosokra nézve felette sérelme« * endrlhezései módosultak voltne ..Váljon rémélbetlflk'C, bogy ha a faveplef p Ház elé keríti umy ott a keres- kedeler' és ipar érdekel több megértésre fognék teíáínf? A’lghalAmig «kereskedők fi Iparosok nem gondoskodnak megszer vezett erejokkel arról, hogy a partamenthen képviselőik helyet találjanak, eddig nem változtathatnak azon a tényen, bogv törvényeket bornak — róluk, de nélkPlöh. Ez az újabb sérelem, amely a mostani adó

'l’i' . v •*.

. ■ ~!"5! ft »■■■■«

sei harcolt Lissabon utcáin a bsrrikádok tatején,

R inkább ment önkéntes számüeet4«be, semhogy otthon maradjon hazájában* mely elűzte uralkodóját. Mo> dhatom: fiuk, hogy kevés derekabb férfit. önzetlenebb jellemet és nemesebb lelkű idealistát ismertem ónnál & tjrófnál, akiben a portugál fö^emesség minden erénye megtestesült.

, , ■ . , ‘ >ÁÍBustamante szomorúén- sóhajtva állt meg egy plllanatr», majd halkabban folytntta:

— Aztán, mikor teljesen isszebarátkoztunk. Fonseca gróf megvallotta, amit én már különben i« észrevettem: hogy halálosan szerelmes a szép Ciaritá-bB. De *1 észrevet iem azt is, hogy a szép leány rém szereti viszont öt, csak kscérkodik vele. fis egy alkonyatkor, amint a kikötő partjain sétál- tp?r létek szakadva, örömtől ragyogó arccal sietett felém Forstca gróf.

■ •y: - - ••

— Tid>o mit mosdott Glaritu éppen most ? — kérdezte boldogén.

— Nos? ...

Hogy búrfttuőirel leül a platánfasoron túl a parti szikiár*, s ba én a kikötő túlsó felesről odautrzoc hozzájuk, akkor Vtgío meg- hallgat.

— őrültség — kiáltottaut föl megdöbbenve — nézz# ine» az óriási távolságot s a nyugtalan tengert. Nem szeretheti önt az a leány, ha ilyen vesz-delembe küldi.

— Hói itt a veszedelem? ... Itt csak boldogság van, mely a kikötő túlsó partjáról itt í*tis&

javaslattal a kereskedőket és iparosokat éH, talán hozzá fop járulni ahhoz, hogy a kereskedő és iparososztály ébredező öntudata megerősödjék és hogy ez az osztály végre felismerje annak az Igazságát, hogy epv erős szervezetbe való tömőrQlés az osztály mindegyik tagjának nemcsak erkölcsi súlyt fid. hanem az ő anyagi érdekeit is, minden tekintetben előmozdítja.

H ÍREK.

A kórházak szabadságolásai. A honvédelmi miniszter rendeletét adott ki a honvéd egészségügyi intézetek parancsnokságainak, hogy oly egyének részére, kik igazolják, hogy otthon megélhetésOk biztosítva van, bárom hónapig terjedhető szabadság- időt engedélyezzenek.

A világháború kétségei. Egy amerikai szerint a világháború napi költségei az 1914. évben 52*7. az 1915-ben 71-8, az 1916-ban 977, az 1917*ben 142 millió dollárba kerOlt. Ha a költségeket vesszük alapul akkor az 1918. évben egy háborús nap költsége 159 millió dollárra tehető. Ha eszerint a központi hatalmaknak és az entente-nak háborús költségeit összeadjuk, :670—680 milliárd K-ra becsülhetjük a világháború költségeit. Ebből az entente-ra éa Amerikára kétharmad jut. De nemesi a háborút viselő feleknek költséges a háború, hanem a semleges országoknak is, amelyek nagy összeget vettek fel mozgósítási célokra úgy, hogy ha még ezeket a költségeket is hozzászámítjuk a világháború költségeihez, akkor az összeg jóval löbb miliiárdra tehető. Ez az összegnek, megfelel körfilbelül annak az összegnek, amennyire Németország és Anglia népességének vagyonát szokták becsülni.

— Neu» fogom megengedni eit az őrültséget — tiltiikozt m határozottan — vagy pedig csónakon fogom out kisérni, hogy segítségére siethessek, ha elhagyhatja az ereje.

— A föltétel éppen az, hogy nem .szabad csónakot használnom : s önnek nincs joga megaka* dalyozüi engemet boldogságom (.‘loyeréban, — fakadt ki Fonseca gróf szenvedélyesen. — Eresszen az utamra: vagy meg fogom bánni, hogy bizva diszkréciójában, beavattam önt boldogságom titkába 1 . . .

A dráma végét kitalálhatjátok, — folytatja Bustamante — Fonseca grófot, aki egyébként kitűnő úszó volt, elhagyta ereje és Clarita hiába várta őt barátnőivel a sziklás parton ... És amikor másnap megtalálták a parti sziklák közt a szerencséik» Fonseca gróf hulláját, az egész fürdő közönsége fclháborodAa tüntetett a szívtelen Clarita ellen, akit ekkor neveztek el „Gyi kos kaoér- nak." Kót napig idoggörcsökbeu feküdt a másnap el kellett utaznia, mert a fürdő közönsége bojkottéba! . . .

A zenekarban felharsans Verdi édes zenéje 8 a színpadon Mada Guerrero édes hang. jában lágyan enyelgett a szerelem; s amint San- dóval ismét visszaült helyére, fázó?mí rázkódott össze, nem mert többe Clarita ragyogó szemeibe nézni, »melyek szúrlak, mint az éles tör a a hegyüket ott órssta sajgó szivének mélyében . . .