Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-05-05 / 18. szám
's- W< , XV! évfolyam ^agysorakut, 1918. május £_ 184 szám. KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI;EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYL Előfizetési ár: Egész évre . . iOK Negyed éne 2 K 50 fill. Fél évre . . 5 K Egyes szám ára 30 fill. Az iparcik^ekármaximálása. A7 árait maximálása, amely régebben a kötött gazdasági rendszer idején egyáltalában nem volt ismeretiéit íojjaiora, a szabad verseny uralkodásának, ideje alatt teljesen fölösleges volt, nrntnogy a kereslet és kiuálat viszonya a legtökéletesebben tudta szabályozni az árak alakulását. Küönösen áll ez a kereskedelmi forgalom terén, ahol a szabad verseny mondhatni mindig teljes tisztaságban tudott érvényesülni. A háború ideje a alt azoofan az erők szabad játéka oem tudott érvényesülni és ily módon a szabad verseny árszabályod hatását nélkülözni voltunk kénytelened. Az árak emelkedését ismeretes körülményén okozták: igy elsősorban a termelőn igen nagy részének katonai szolgálatra va ő elvonása, továbbá hadfelszerelési ciki ed előállítására való igénybevétele; a forgalmi és egyéb nehézségek, a köt őidről való behozatalnak csaknem teljes elmaradása stb. Ezenfelül természetesen egyéb okok is közreműködtek, lóként a kőzvet tői tévé- kenységoe oeíur^kodott hivatatian elemek megszaporodása, amelyek a rendes keres kedói tisztességtől eltérő módoa nem arra Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő törekedtek, hogy minél olcsóbb áron szerezzék be áruikat, s azt tisztességes polgári haszonnal továbbadják, hanem minden áron vásároltak árukat, s azoknak visszatartása révén h hozzájárultak ahhoz, hogy az áruk minden rendszer nélkül emelkedjenek. Az állam ilyen körülmények közöd kénvtelsn volt vissz térni az árak hatósági megszabásának korához, s elsősorban az oly cikkek árát maximálta, amelyek mint tömegcikkek hasonló minőségben fordultak elő, maximálásuk tehát könnyen volt lehetséges. Az iparcikkek ármaximálása azonban a dolgok természete szerint nem könnyű teladat. Ezek ugyauis oly sokféle minőség* ben fordulnak elő, rogy m ximálásuk eddig szinte lehetetlennek bizonyult. A közvélemény, fő épp a mezőgazda ági érdekeltség azonban mind hangosabb szóval követeli ezek árának hatósági megszabását is, s ugylátszik, a kormány ez elől már nem igen térhet ki. Amint hátijuk, Szter^nyi József, az uj kereskedelemügyi miniszter, szintén pro*; ram rajába vette ezen fcérdé megoldását. Minthogy tehát ei keil készülve lennünk az iparcikkek árinaximalására is, helyénvaló, hogy e kérd ssel lapunk hasábja o is foglalkozzunk. SMrkustfeág.fe id»dohiv«ui: Nagysomkut, Teleki-tér 446 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Köztudomású, hogy az ármaximálások teréa észlelt eddigi tapasztalatok igen szomorúak. Az Armaximálás igen sokszor azért nem sikerült, mert csak egyes meghatározott cikkekre nézve történt, de sok hasonló minőségű és rendeltetésű árut nem érintett. Igen természetes tehál, hogy a maximált á’u a piacról eltűnt és hasonló minőségű és rendeltetésű, de nem maximált áru kerüli to galomba. Sok esetoen a maximálás csak egyes meghatározott területekre szólt, amikor is a maximált áru ezen területekről kiszivárgott és oly helyeken került eladásra, ahol a maximális ár nem volt érvényben. Az árak meghatározása továbbá igen ritkán lő. iónt te jes szakértelem mellett m rt az összes szamoajöhetö szakértőket nem nailgh.tak meg. Egészen természetes, hogy olyankor, amidőn az ármaxi- malás folytán a termelés rentabilitása nem volt biztosi ható, az ármax málásnak csak az volt a következménye, hogy a kérdéses árucikket nem állították elő többé. Amint az eddigiekből is látjuk, az ár- maximálá kérdése igen n így körültekintést Ó4 alapos hozzáértést igényel. Ezt azért emeljük ki, hogy amennyiben az iparcikkek ármaximálása tényleg be fog következni, A „Kdvárvidék“ tárcája. A süteményrecept. — Elmondja egy kis leány. — Az iskolából haza jövet, elcsalt egyszer a Zsófi — a barátnőm — w agaval, valami Lujza nénihez, a kinél úgymond igen jo süteményeset es nyalakodni valét lehet kapni. Nem tagaánattam meg a kérését, de meg a gyennektermeszotemet sem, — a nyalánkság kilátása vonzott — félve bár — mentem vele . . . Lujza néni a második emeleten lakott, nem nagy, de szép szobákban és a nun én szörnyen CSodáiKüztaui, csupa világos bútor, függöny meg mi volt a szobában. Naluaa teszem azt, minden oiyan nagy és sötét volt; sötét bútorok, sötét saónyegek 8 a függönyök olyan tarkák. Bámulva a szemeimnek szokatlan világos dolgokat, azt a magyarázatot kaptam, bogy nincs gyerek a ki bcpiszkolja. Különben igen jó benyomást tett ram ez a Lujza néni. Csak aduig féltem tőle, mig nem szólt hozzám. Azután már, különösen egyoéhauy cukros sütemény elfogyasztása után, igen jó barátságba jöttünk egymással. Zsófi, a barátnőm, akivel együtt járunk a polgáriba (jövőre ha Isten éltet, mar harmadik osztályba jövünk) már jo előre mondta nekem, hogy esak bátran viseljem magam, mert a Lujza néni igen jó néni és nekik, tudniillik a Zsófiáknak igen közeli rokonuk. Nem is voltam félénk s nem szabadkoztam ügyeüenül, a mikor süteménnyel kínált, hanem bátran hozzáláttam az evéshez . . . Zsófi megmondta ugyan nevem oiikot a bemutatott a Lujza néninek, de úgy látszik nem jegyezte meg jól, mert újból megkérdezte: Hogy hívják magát, kis lányom ? A papa Mariskámaak hiv, a mama Marosának... Hány éves? Tizenkettő leszek... Vannak többen testvérek ? Igen, a Jolanka, Margitka — feleltem üledel- mesen. Azután olyan furcsán nézett rám, mintha megijedt volna. És fiú nincs? — kérdezte újból. — Nincs, — feleltem én, de alig mertem rá nézni, mert 6 nézett ráta folyton. És — és... hogy hívják az édes apát ? Megmondtam. Talán kissé büszkén ejtettem tű nevét, de hát ml tagad**, «serettem én as édo9 apámat nagyon szerettem most is és büszke voltam rá mindég. Lujza néni elvörösödött nagyon és szaladt hamar vizet inni, Persze ón azt hittem, hogy csak szomjas... Kérdezte aztán még, hogy szere tjük-e a mamát? és szeret-e minket? — mert mostoha volt a mamánk — s hogy a papa nem beteg-e? nincs-e semmi bajunk? botdogak vagyunk-e? stb. Alig győztem ieielni a sok kérdésre es a folytonos beszélgetés miatt nem tadtam megenni azt a darao süteményt, a mit a kezemben tartottam. A Zsófi ezalatt sokat öoszemajszolt és úgy láttam felazemmel, nem nagyon bánta, hogy ó rá ügyet sem vetett a Lujza néni. Szabadon jart-kelt a szobákban és mindent nagyon megnézett. Végre azlan eszembe jutott, hogy az édes apa mar ia- lan haza is ment a hivatalból, nekem is sietnem kellene ,.. csak az a sütemény ne volna meg a kezemben 1 Vagy az a Lujza néni ne kérdezne annyit, hogy hamarosan megehetnóm ... Azt hiszem, hogy töprengésemet észre is vette, mert azt mondta: begy ha már olyan nagyon sietik, hát vigyem magammal a süteményt, w
