Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-01-20 / 3. szám

tatár 20

EdViBVIOÍK

az évtizedek óta megalapoíott népszerűségünk l Hogy Is maradhatott volna meg, mikor minden tekintetben szembe vagyunk aiiuva a nappel az Államérdekek szolgálatiban. Mi rukviraljuk el a búzát, a teagerit, a burgonyát, a takarmányt, egyszóval minden legkisebb felesleget, amiből a gazdaközönség valamivel magasabb bevételre lehetne szert ebben a mérhetetlen ipari es ruházkodási drágaságban. Vájjon lehetséges-e népszerűséget fenntartani, akkor, amikor kapunk egy sürgönyt, hogy ennyi vagy annyi hadimunkást 48 órai eleiemmel ellátva irányitsuak X. állomásra „Karhatalom rendelkezésre all, kifogást nem fogadok el. Főszolgabíró.“ Ugyanakkor bizonyos jelentékeny számú ökrös szekeret és kettős lólogatot is kiállítani kellett, Rég volt már. Ezelőtt bárom evvel, de nem feledik el az atyafiak még 30 esztendő után sem. De ón sem birom elfeledni, amíg csaa élek. Összehívtam a faiusbiróimat: tanácskoztunk. Csak feleannyit tudtak kijelölni, mint amennyi kuliéit. Hivatkoztam a kötelességre, a hazafisagra, a hivatalos esktljökre, de mindig, csak azt a vaiaszt kaptam, hogy nincs és nincs... Mert a Kati ha gyenge, a’Sándor fia az apjának kell segítsen, aiu beteges, a Lidi néni fia megszurta a lábát és sánta, a Zsuzsika fia most jött haza a kórházból, Denus bénák már két fia katona. Egyszóval minden egyes névnél felmerült valami akadály. Egyszer elfogyott a türelmem. Az asztalra ütöttem és keményen kijelentettem, hogy ennek meg Kell ienuil Egyik bíróm felszisszent: „agyonütnek miuunya- junk&t, tekintetes urlu Mit csinálnak? kérdeztem. Most már takarodjék kendi Kikérésemén magam. Úgy is tettem, Felkértem a csendőröket es Közreműködésükkel elkerítettem a transzportot. A marhákat kényszervasaltatással, a gyenge szekere két másoktól rekvirált kicseréléssel, a betegséget szimuláló marhatulajdonosok helyett idegen hajcsárok beállításával meg voltak a fogatok is, megvoltak az emberek is. Volt siras-rivas l Az as >zouy- oépsóg megrohant, előmöeterdolc, a ruhám szegélyét csókolta és mindezt nem voltam képes megakadályozni. Ha ön akkor odaérkezik vala Képviselő ur, akkor megírta volna lapjában, hegy ez a basáskodó betyár akasztófat erdem-l 1 Pedig ez a könyörgés épen annak volt a jele, nogy addig Sohasem tapasztaltak tőlem ilyen szivtulensegei és azt hittek, hogy meglágyíthatják a ozivemet, ha ostrom alá fognak.Elmen ea sava a feleségemhez is. Kértek, hogy avatkozzak bele. Vesse koz e magát. Képzelje el a kópviseiö ur, hogy mit tett az én szerencsétlen feleségem 1? Együtt sut az asz- szonynépséggel es kérni kezdett engemet, hjgy Írjak vissza, hogy marinak ez a baja, Zsuzsinak nincs segítsége stb. Egyéb sem kellett 1 Ujoui megtámadott az egész es újra vegigedó colta az asz BBonyuepseg a ruhama., kezemet, arcomat, átkaroltak a latiamat s a f )ldór aemperogve, jajte- ezékelve aj áldoztak. Úgy ellágyuuam, hogy szmte sírtam magam is. De csak egy kis ideig. Megacéloztam szivemet és bementem az irodába a névjegyzéket kiállítani. A csendőröknek a legdurvab- ban kellett visszalőkdösni az emberecet, hogy ne jöjjenek be az irodába, ne gátoljanak aoban, hogy bevógezhessom a küldemény összeírását. Sikerült valahogy és útnak engedtem. Ekkor átkok kozott távoztak a honmaradottak 1 Bezzeg megszűnt a csók ... Annyira kedélybetegeié'te u az e.-.emeuy- nek, hogy eiakartam hagyni pályámat. Kérdje meg a vármegyei főorvosunktól. Rimankodva kertem, hogy adjon bizonyítványt a munkaképtelenség inról, hogy nyugdíjba mehessek. Legnagyobb sajnálatomra megtagadta. így részesülhettem abban a szerencsében, hogy most Nagyságodnak nyílt levelet írhassak. Megfogott a Katinenék atka, mert azt mondták, hogy: gyűljék meg a bajom az ördöggel I Ha nem ia az ördöggel, de meggyűlt egy ellenséggel: a Képviselő ur „személyében, akinik én ós sok ezer kartársam mit sem vetettünk, de azért kérlelhetetlenül üldöz és gyanúsít bennünket I

A polgári front becsületes, megfeszített munkája nélkül megáli&na a katonai frout szívverése. Már most tisztelettel kérdezem, hogy kié a fő ordern? Azé, aki rendelkezik, vagy azé, aki ezt a rendeletét önmegtagadassal, hűségesen teljesíti ? Mert lehet egy haditerv akármilyen szellemes, ha megfut a katona. De mennyivel nehezebb a mi helyzetünk, ahol — valljuk be — nagyon kevés szellemes rendelethez van szerencsénk és.tapasztalatainkra, legjobb tudásunkra, tapintatunkra van bízva a megoldás. Bátran merem állítani nyílt színen, hogy a magyar jegyzői k«r emberfeletti megfeszített munkája nélkül mór régen vége, még pedig nagyon szomorú vége volna ennek a dicső háborúnknak és némely kivételes helyzetben levő jegyzők leszámításával, a nagy többség minden egyes tagja dolgozik annyit, mint 2—3 másféle tisztviselő együttvéve. Érté ere pedig felér minden egyesnek a munkája még annál is többet I

Szó sincs arról, hogy vitatni merném, mikép nem lehetnek közöttünk szórványosan olyanok is, a kik az Ön kritikáját megérdemlik. Lehet bizony közöttünk olyan is, talán nagyobb százalékban, mint azt képzeljük, de a jelen háborús viszonyok utálatos korrupciói között minden téren találhatók Vájjon szabad-e egy újságírónak és honazárt, roßrt Ön igazságtalanul bánt el velünk, a magyar jogyzői karral, amikor tápjában egy párszor és ' lio; képviselő t-iár a ; üzbeszédében ; folytató’-vg pedig — talán a; es> — küzbeszolá- sában meghurcolt minke>;: a L >ky részben köny- uyen hivő városi wözöusog eio w. Hort a i&lu nem ül fel! A fa u legfennebb jót ..e e és kárörvend, hogy a haza liságunk és törvényes kötelességtelje- sitesünk jutalma igy nyilvánul meg. ügy kell neki I ... — gondolják sokan a faluból. — Miért rekviráii olyan e.osen, miért nem ad több hadi- segélyt, miért nem menteti fel a fiamat, az uramat, stb. Hiszen rekviralnék ón Kevesebbel is, ha Nagyságodról volna szó, de mások es főleg a oa a is étien maradna akkor; ami pedig nem szabadi Ecöseu csodálom, hogy egy elismert tekintélyű újságíró ennyire engedte magái oiragadutin* egy-két szomorú tapasztalatból auoiy üug es pellengérre állítani igyekezett a uiagya. aozsegi elet, az állami igazgatás, a háborús közigazgatás legmunkásabb, legjobban magtérnél , i;gjoooan essz- poualt, leguélkülözheletlenebo 6b i?gin*aob melói Jit tiszt vi> siói varat: » útig/a .egyzói kan 1 Ismédé n: lehetnek kózouiik j.yauok is, akik a Nagyságod lesújtó kritikáját megérdemelhetik, de vegye tekintetbe, hogy Krisztus mánknak is volt egy Juuasu, pedig ő csak 13-ad mtgaval volt; mi pedig közei tízezren vagyunk 1

De vájjon melyik társadalmi osztály mentet, teljesen a salaktól ? Nem hinném, hogy akadjon bármely közpályán működő elfogulatlan ember, aki azt merne állítani, hogy az ö pályatársai közöt- nincsen eliiemi való. Hiszen képviselő is lényegesen kevesebb van, mini jegyző, mégis akadt közöttük egy’ zvanka Imre, egy Hámory Zoltán . . . ide mit szóL a hozza Nagyságod es a magyar kép- vissiőnaz, ha en ezekből a asóri.uyos esetekből kitoiyoLg éppúgy általánosítanék, t.unt aaogy azt Nagyság id iniveiuuk tette.

Am Nagyságod, imát kapvis^ ,j tegye azt is moggouioiis tárgyává, nogy a jegyzői aar elbukó; íjaiu l i s aiiut nem a uau írus segeiy indokolásán oiegi ouasaval lehet api sátáni, hanem a tőéül iiaJtvi ieiot testülettel eg, eniő elbánással 1 Kó^i peidöbiszed, nogy. a szükség törvényt bont! A szdaseg pedig megvan! A tor vény bontásra aa alkalom úgyszólván kínálkozik. Sok pénz jár a kezeinken; sekély ellenőrzésbe; 1 A nyomor kísérti a nagy töbosóget, mert kevesebben vannak közöttünk oyanok, akik örökség vagy más szerencsés körülmények folytan nincsenek a nyomornak kiszolgáltatva, igy előfordulhat, hogy ez a szerencsetieu állapot, ami nem a mi szégyenünk, hanem a hivatott intózo körök szűk látóköréből szármázik, megszédültét egy-két gyengébb akarat- erejű embert, de a magyar jegyzői kar nagy többségéi nem képes megszednem I A nagy többség iukabD nélkülöz, szenved, mintsem inegtanturodjék és tnyedül ebben a tradicionális szelleiauen van a biztosítéka aiiuak, hogy nőm züüött teljesen el, nem omiott teljesen össze a magyar államigazgatási — Lónak a üajuani 20 peng honntos, három iont lagygyuval nzeteit falusi jegyzőnek a kor szelleme auai évtizedeken át alakúit hazafias tea. tülate, — a maga igazi magaslatán álló — a jelen pozícióra emelkedett, a jobb jövőben bizakodó magyar jegyzői kar igazi hazafisága és jellemezi ardsaga az egyedüli biztosítéka. Énélkül sok miuden mas .ep leuue ... I Majd egyszer igazat fog adui neaem Nagyságod, ha egyáltalán akart velünk foglalkozni és ha igazságügye arra bírja hogy az erem másik oldalát is megtekintse,

Nem kételkedem abban, hogy el fog köve’ zezui címek is az ideje, Cikkekből ismerem szívós akaraterejét, igy régi tapasztalataimra alapítva, erős a reményem, hogy az gyoldalulag informált ellenfelet erős és igazságom érvekkel nemcsak meggyőzni, de ftgyvertársc tk is meg lehe nyerni. Adna Isten, úgy legyen I

Vagyok Nagyságodnak a felajánlott inform á lásra készséges hive;

Gyulaka, 1917. december hó 27-én.

, Maros-Torda vármegye.

Szenkovits Elek

körjegyző.

atyának kivételt nem téve, egy kalapalá Vonni ft esetleg megbélyegzendőket a tisztességei, a muri k s, a becsiL „sie erdemes nagy többség., eiji?

Vájjon lenne eisöcs euje Kípvis. lő urnák a mi vtiez hadser-.'güiwrŐ; av.t mondani, uogy az gy iva, bujkáló, szituul ins zsenmoiszó, lyuwllo, gyilkol, kém, síóKovóuy < • ia aa hó eile lenből au? F jdig ugye un ide.'.e ; cK t-láiLató szórványosán egy oduimális s- znék? Do a többség:

— m o»t oz t j s é.k j o . megjegyezni: a ne gy t >obsóg—o't a elemekből tli, ak.kuek Nag>. -ód az eksaiszLene úját köszöuheti velem egvu- I Aaik nehmt .uzatian bujk&lo, idegei nem z;iea rí leigazmt raös «Olgák Hu jenki Akiket a .us s-i óulsiamozá’műér; imáJisig U3Zielaetü.ikt szőrei miauk 1 Akike i íaub' < mi foglaljunk, akik megér-le nemek, h így ietüidcjüra OiőLüa és úgy

lUiadjUk, iUlllv fea»tuuöK<ii 1

Du e..ea nem kívánj .a ezt. Haiigam k, miutna nem is emeio* Cs -a azon k vetelődzuek, akik ere a ugkeveaeoo érdeme-el szereztek. Ha erről Nagysag.d e.ou artuaezesi aellene tartsak, amiatt., mert nem tudja; akkor sajnilnam, hogy arra a tekintélyes polcra jutott mint újságíró: atiol vau.

L^y oi gany íap számos ott a,., a a laoa erejét, maukO ú jutó.. Lieledtőa o.^uideni a nyugdíj t: jo io.es ..ni -.g. Közve ea a postán s:ok- taa küldeni, így n - urd h.o roia, tőgy ne auiözi azi oj ezen ..-.a <>.gt> 3 - a rajta. Egyszer aztau rakouyszorue »e u :sdg, -iogy 1 péseket tegyen, tiiljótt U '7/ia.ix pa a?ara. Azunn-1 meszkOzöusm a nyugdijai. Au aor « kérdeztem a körül menyeiről, eloocsajtasuói nu. faládám aku t a ssegőny.hogy úgy boszeijea vetem. Leüitu.tem >s megnyugtattam, hogy óu ezt nemcsak hogy nem kívánom, de el sem is tünet u. Mogj .gyez.em neki: „Te vagy az igizt nős, te etdemiod meg a iaztelete.. és part- log ist igaz i au, mert ue :ed ugy e me it volna, uog> magyar cigány mai idj, vagy oiaa cigány legyei es te mégis odaáldoztad a laoad erejét, uogy magyar cigány maradhass. Igazi hős voltai:'* A béna cigányhős némán feltekintett, Megtelt a zöme könnyekkel és ezek latasa kicsaua az enyemekot is. Kgyült könnyaztünk. Ami-tor eljön a Képviselő m, akkor kérdezze osa-t uie6 r’auoz; Gyurit Kele uente kőa : mert így aiyjik őt Zokogva csak annyit tudón mo doni i „Az isten a.üja' meg I“

Ne wem ez a Pinczi Nyun aiü sa boidoguobo von, man a Nag,sagod dicmre«e lenje es Kimond u.aUn erő« ad ie&eu a-uoz, bogy megfeszite l uuukriim keze.iő.te a Na,..a g«l méltatlan ragal- mau - i re lemmel viseljem

Ón, mennyi í yeu öl udues is beszelui Nagyság am Cikk .e.hii .orient meg 1 Az ilyeneken megtagadom a joio>.et, íz ekszisz eaciánnt, a ösa mim jövőjét és vakonzgó vallásosságcminai bizony oa a veszem, hogy nóta hagy el a jó Isteni Neki* ii*t, értik uoigozom elsősorban. Tessék arról ,zam Hyasen meggyőződni 1

rteizoeu meg a háború előtti időbél, részben ped.g a uaooru matt kelet .ezen magáumunkálatom au le.dolgozatunui. H>1 gatom a hivatalos teen- dnrn eiot-rűü tolásával. Pádig bevehetnék belőle par ezer aorouat és erősen szükség tenne erre.. .1 Lire! is mut zumoa ;n;ggyoződni I Legyen sze- reacsem es nezze meg Nagyságod, hogy elsőbb helyre teszem a Pauczi Gyurik nyugdíjügyét, az özvegyek es arvaa ell tasat, azok magány szárnyainak reudezeset és a háborús teendőimet, mint a magam privát ügyeit.

Vajjou kepes lenne-e Nagyságod a saját ügyeit hasonló modou elhanyagolni? Amikor az eksziszieuciuia forog szőnyeg a? Elbiszi-e Nagyságod, no gy nemcsak en vagyok ilyen jegyző egyedül, hanem a magyar jegyzői kar nagy többségei Méitóztassok megúszni ezt a kartársaimnál is.

Legtöbb helyen habba vitték vagy a jegyzőt vagy a segédjegyzőt és a valamennyire betanult községi eloijarosagi tagokat. Nemely helyen négy- ötször cserélődtök az előí.arosagi tagok a bevonulások ioiytan.- Például nekem a háború első féleve óta nincs gegedjegyzőm és jelenleg a székely Községekben sem községi oiró, sem pénztárnok. Csak névlegesen tölti be két egyén ez állásokat, de ón kell végezzem amazok teendőit is. (A nevüket sem bírják jól leirat.) Gyenge szervezetem a leroskadás előtt áll, egészségem megrendült.

Vájjon ha belehalnék ebbe az emberfelet’i erőfeszítésbe, akkor az én árváimmá! mi lenne ? Semmiesetro sem hadiárva, de Képviselő ur szerint — a hogy a jegyzőket minősitet'e — még olyan árva sem, aki igényt tarthat a társadalom jóindulatú felkarolására, hanem egy hadisegély tolvajnak a porontya 11 így tekintené a Nagyságod által résszel informált Xí. sadaiom ’9 az árváimat. Ezenfelül még eksxiszte íciájuk sem lenne. Elme- hatuouok szobalánynak, mart hiába tudnak, ha nincs meg a négy polgárijuk I Pedig nincs meg — a hazáért I

Csalódna azonban Nagyságod, ha azt hinné, higy a rés zvétét akarom felkelteni magam iránt. Annál sokkal önérzetesebb vagyok I Magam elhatároz wsaból teszem, amit teszek és Képviselő ur az el$ő, akinek elsírom terheimet. Most is csajt