Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-03-31 / 13. szám
X 1918. ü?árcius 31 KÖZÉRDEKŰ TABSADALMI HETILAP „A. NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS JÍŐZLÖNY Előfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill. . -- mnmmmmimm '-J-L.111 Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő Swrkesítőség .<■ kiadohivat«,; Nagyaorakut, Teleki-tér 444 Telefon azám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ,c. vp y. T Ú UUiül Hu svét. irta: Pilcz Ede. Győzedelmes öröm allelujója csendül raegr millió és millió ajkon, mikor husvét hajnalán Krisztus kezében a diadal zászló* val kilép sírjából és igy szól hozzánk: Ne féljetek, én meggyőztem a világot. Krisztus feltámadása a mi feltámadásunk záloga. A kálvárián vérből született győzelem fénye ez, mely besugározza a világot. A fájdalom, szenvedés és megpróbáltatás nehéz napjaiban jóleső tudat; a szebb, boldogabb élet reménye, melyből azt az erőt menthetjük, hogy kislelkü emberekké lennünk nem szabad. Ember küzdj és bizva bizzál I Krisztusnak is szenvedni kellett s úgy menni be Atyjának dicsőségébe. A szenvedések között hirdetett eszmék, Krisztus feltámadásával uj életre keltek; tanítása megújította a világot s a kereszténység helyet kért a társadalmi fejlődés Oagy munkájában. ,£s az emberiség megszerette, mint a gyermek édes anyja ölét. Megpihent árnyékában. Vágyódott utána. S a mi a természet vágya a tavasz; a nemzetek óhaja a liljjgrtienség után, az lett a lelkek vágya a feltámadás után. A vigasztalás, könyörüld; az önfeláldozás és önzetlenség íelemeiö tana visszhangra talah; a telumadás nagy gondolata meghódította a iisztuitabb erkölcstan híveit; le bilincselte a sokféle társadat íeiiogas úttörőit. Miivészi ihletet aaoit a leieknek, szolgálatába fogadta az irodalom, költészet, zene bámu'atos világát, melyek iivegdic’iíöhe.ték a feltámadt Krisztus isteni alakját. A ieltámadás hite megtanította a szegényt tűrni; a gazdagot alamiísnálkudni. A Megváltóban fajdalmaink osztályozását látjuk; a feltámadásban az igazságért szenvedő szeretet örőkszep jutalmát. És a hit századok nagy alakjait vezette; millióknak boldogságot szerzett. Hauern tordult a világ. Ellenséges ember j tt és konkolyt hintett a tiszta buzavetésoe. A szabad gondolkodás komolyát. A tégi eszményi szépségek, a hu Örókszép ig z- ságai, melyek anyagi nagy álmát lelkesítettek halh.tatlan auotásokrs és annyi kimagasló példát uyujtottak a társadalmi élet minden rétegének: értéktelenekké váltak a modern ember szemében. Az erejében ét reményeiben el bizakodott emberiségnek ma már csak a rombolva épitó indulatok tetszenek. A mostani világháború nagy kiáb^-v dulást hozott. Az értékek déválvl ■:;& x. Erő, egészség, hírnév, szépség % ívjk' árokban nem nagy értékkel bir. az esijer. nek, mint egyénnek is vajmi Cóákéiy,** értéke az óriási tömegek harcában. Magunk előtt látjuk az evangélium — n Krisztusi tanitasiatajáról elcsúszandó» emberis g hűséges fényképét; azt a tartalom- nélküli gondolatvilágot, mely nem tnerttlt kt az öldöklő fegyverek és robbanószerek feltaiaiasaban, hogy minél sikeresebb és ötletesebb módon szervezhessen tömeggyii- kolást. Es természetes, mikor ezrek halnak meg, az egyéneknek csekély az értéke. Teljesen megfelel ez annak a korszellemnek, mely önbecsülésre nem tanított. A bit nélküli élet, öröjoteleo élet. És ha az élet csupán élvezet és kőnyel mü játék, akkor az ember sem mss mint asskóz és játékszer. A keresztényteien szociális tanok és istentelen életböicselet utjain odajutottunk, A JÉMV1M“ ÍAttOJA A láda titka. — Jó egy pár éve történt — mesé.te a kit Tabac. Valami füzfakosarat áruló öreg adta meg az ötletet. Coinpiégne kornyéken hazalva vette őszre a magányosba álló hazat, hol özvegy V.-ue lakat» •gy hobortos öregasszony, aki souasem mozdult ki hazulról. Meg a szaditokat sem engedte be magához. A kér ben volt egy pad, arra tették le a Osomagoz d, a túszért, vajat, tojást, s ott találták meg kikészítve a pénzt. Boseo azt mondta, amint az öreg'ől megtudtuk a helyzetet, hogy tölósleges mast is beavatni a dologba, mi ketten is ei lógjuk végezni. Az ő négy frankjával vettünk kéz a att eg> utazó- ládát, te.etöuitük egy elhanyagolt helyen fadarabokkal, kövekkel, hogy nenez legyen, hogy ne Üresen vigyük a podgyászt Compiéguebe, ami esetleg gyanút kelthetett volna. ügy állapodtunk meg, hogy a ládát inkább visszahozzuk Parisba, minthogy itt hagyjuk a házban, vagy eldugjuk valahol a szabadban. A házat bezárjuk s azt lógjuk majd hinni, hogy az özvegy elutazott valanova. Minél később kezdenek el gyanakodó, aunat jooo lesz reánk nézve, Pansoan semmi sem akadaiyoz meg abban, hogy hamar megszabaduljunk a holttesttől. Volt egy pajtásunk, aki azonnal elegemé. Majdnem sötét éjszaka lett, mire a faluba ériünk, ügy állítottunk be, mintha bői mintát hoztunk vol :a. Tud.uk, hogy nagyon elzárkózott s iéitüuk is, hogy nem fogadja kedvesen njaM hiúkat s be sem enged a urzba. Félelmünk alaptalannak bizonya t. A szalonna lépve, aztan már rövidesen vé0eziunk a dolgunkkal. Gyakran lat.am űoseot dolgozni, de soaa igy, amint ezen a napon, a,gy szeíhpiilaata» alatt megmarkolta a kövér asszonyság nyakat s lenyomta a kanapéra. Mesésen dolgozott ez a Kis púpos. Igaz, hogy csakis dolgozni tudott, minden kigendilas, eiő- vigyázat engem t.rueit. Ez jó voit igy, mert éa nem voltam alkalmas a durva munkára — hányingert kap tam mar attól is, hogy az öreg lábát kellett lefognom, amig Bosco nyugodtan szoritgaua a nyakát. Mikor az özvegy nem lélegzett mir, kitűnt, hogy igen kövér volt. Benyomtuk a ládába, a fedelét éppen, hogy iecsukoattuk, arainak igen örültünk, mert igy legalább uem lögyőgőtt bánná. Ezt elintézve megvizsgáltuk a bútorokat. Találtunk hatszaz frank aranyat a fiókban, aztán meg vagy húsz őtfraokost ráztunk ki «ff elegáns szürke csizmából, ahová as eredeti Öregasszony elrejtette őket. Egy teáskannában érmek, ekszerek s érthetetlen szövegű angol értékp^,: voltak. Ezeket szintén zsabretettttk, A munka, a kutatás a jobbra-b&P is&S'HÓóéa aztán az eiuzarí'ás bajossá teszi miudaa* go-...aulai, ami msg.ortenhouk. Amikor levittilk a indát a pályaudvarra s felad.uk a vonatra, már nem iá gondoltunk arra, hogy mi vau benne, mjsárt j vasúton szállítani, mert egy pajtásom volt ae éeaakt pa.yaulvarbau, Fiietet, akinek segítségével mindé» keile.uedenséget elkerulhetcUok a vamviíSgálónál, mert eieugedte volna vinni a podgyászt megnéeet- tendl is. Co npijgaabon elbúcsúztam Boscotól. ő Terg- nior faié n.izod, hogy ottlevó Csaladját meglepje latogatasaval. az özvegy hazabau valamelyik sarokban egy kedves kis porcelláu babát Ulalt, 0|| ^karta etvmm a kis unokauugauik,
