Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-03-24 / 12. szám

frárrfai i4

Háborús elmefuttatás.

$ *. Most, amikor az ár dagályában az egyszerű halandók számára a lét valóságos teherként nehezedik a gondokkal kdzkfldó afyra és a gondolatién hchó 1», korra éret'é válik, megtanítja a ma a holnapra gondolni, számolni a ielen pillanat nehézségével. — treptaruliitk hecstllnl azt a morzsa kényé rét amelynek régebben kara] alakjában sem nyuftottunk tóbb becsületet mint most. amikor mérve, reszkető, szPk marokkal adagolva emelhetjük szájunkhoz.

Azok, akik nem ismerték a korona értékét megbecpöMk a fillért — pedig — de menyei türelem kell ahhoz, hogy annvi fillérre nójje ki magát, hogy vásárolni Is lehessen érte. Mert rém a tőkegyűjtés á céJ, hanem hopy ennyi pvOliön össze belőle, hcpy azért valamit lehessen venni.

Mennyi lemondá«! jelent ma az öltözködés, szórpkozás és főzés. — Nem akarok ez PfS7rnyok békeidőben Is elcsépell théiráiuk révéke futni, hopv cselédeket, ezeket a szükséges, rélkfilörhettenf, demem- fizetett ellersépeVet vepycm toliam he- pyöre. — A mpgunk társadalmi osztályú női közül vajion hányán tanulmányozzák ma a Divatlapok uldonsápait — a lehetetlen és r mi rolpári zsebünk részére elérhetetlen — változatait ?

De fürkészve kutát|uk a lapok háztartást rorpfp nem sopal! olvan róttékot. amely a dél? *■ áhkért türdöklő meseországba veretne. rl-rt p rlrcskől valamit teremtsen f. fzér"i,pt,re; Orrából kávét, Me*rtőkől má«t nagvrn tó mindent frrulfrrb > V frp r őd!ér'’—• <*c én rrkft atrtt rrrrrm *rérr*. a káVetdők»,n

ff telep fptápratrp». ppr »_ * rpr*cf-pV

Ps piakor n p^r° Affvr’#srof>,W vP7eVtt. Mi- ASn behaFtéV. rnpifiv roAglproertAro. fl PPn, pérf>ttj' s vad Prém tKltfitt el. Te is ttidfivépzes rafV kicsikém, a rákkal nem sok dolgod akad majd. T)e midén az orvos másnap kijelenté, hogy esek mold kola ven ép 4—5 nap rontva ppésFRé- pesen tévrjrik, vök bűn fogta el és saját sorsom még kegyetlenebbnek láttam.

Igen szenvedtem, s egvra egv látománv evfl- tért. Aline, az én kis Alfneom a vörtfshaju karfán- S én holtan, elfelejtve. T?n<is?at Akartam neki, iyen a ekkor türtént, hogv Louise. az ápoláné az asz- balomon, melynek vttrös táblácskájáról halálfej vigyorgott le.

— Gyorsan elhívták, én pedig, miután láttam, hogy egyik szomszédom, a 30-as mélyen alszik, a másik kiment, nincs ágyában, a méreg felét gyorsan poharamba öntttttem.

— Senki sem látta. Estig lázban, dideregve feküdtem, é| kézepén pedig lábuljhegyen odalopédz- tom az alvó 15-Ös ágyéhoz és poharamat észrevétlenül- kicseréltem az övével. Aztán visszafeküdtem. A fogaim vecogtag s reggelig nem mertem felnyitni a szemem, hogy pillantásom elárul . . .

— S midőn reggel az ápolónő rémült kiál* táM értésemre futtatta, hogy pokoli tervem sikerült, vad öröm fogott el, s úgy éraatam, nyugod- tabban halhatok meg. Némán, hangtalanul ismétel- lettem megamb""; nem lesz a tied Alhe, — nem

s tied ~ so** tetejűi

kövIrvidSk

szívesen elfelejtem mindazt, a mire most reá kell mondanom az »Ízlik« szócskát.

Nem is beszélek a teremtés urairól — a férfiakról, akik nem a haza oltárán vérzenpk. de IMhon — a megteremtés, lét küzdelmében hullaliák a verejték gyöngvelt. Bár rrepértem őket. bár lelkem csodálattal adóz az ők hősiességük kánt — de elfoglal esszonyi voltomban és ez tölti be egész gondolatvilágomat ami betOrovásra kész • tette toliamat.

Hogy éltek azok az emberek eddig — akik most alulról akfirfák felküzdenl magukat fel-fel mondjuk az első sorba.

Pn nem osztályozom ókét »hadi milliomos« elnevezésben, mert bár nem Irigylem, de tudom, hogy csak »hadi ezreseik« vannak. De óz van és kiabál. Kiabál a zsebükből — nem fér ottan meg, — (okulva a gazdájukon, akinek nagyobb része a bőrükben nem férnek meg.) Üpv-e‘ ezek az emberek bársonyról, selvemröl álmodtak és ábrándoznak, mint elérbetet!enről? fis most suhognak messziről, mintha ősczel a daruk csapata szárnvstihpgása szelné fejünk felett a levegőt, fis esznek Esznek a ‘múlt helyett Régen helyett, a mikor nem dpgadt a zsebük a van gyönyörétől,amikor csak nézték, hogy mások veszik a piac pompás falatéit és most ők is vehetik. Nem számit az ára, a fő, hopy van miből. Hogy eztán meddig lesz? — Hát mindenkinek muszáj ma gondolni a bo’napra? Ezek az emberek problémák előttem, tudom nem minden talányt érdemes megfejteni — de mint a háború speciális kinövéseivel — fog- lefVpzom.

Budapesten — a Vígszínházban a »Márvány menvaaszory« premierlén amikor p Pedék £árl és a művészetben utolérhe tetten Hegedűs Gvula Iránti lelkesűlésból epv p’clkét kiocsudtam pihentem — a hátam mögött Ölök beszélgetésére tettem figyelmes. — Választékos nyelvezettel beszélgettek, halkan, diszkréten toflettjűk, ékszerük is olyan volt. — A jó' társaság szerény asszonyai lehettek. — Megiegyzéseik cslpkedők, malitióval te’tek voltak, legyezőjük elfojtott nevetést takart. — Figyelmemet a páholy felé irányoztam, a hova ezek as élezett nyilak röpültek. — Megfigyelésük alapos volt. Azok ottan a páholyban, nem Öltek mindig a páholyban, de ábrándoztak arról és a mikor beülhettek oda az első sorba azokról már e milliók, igazi hadi milliók és nem ellaposodó, úszó apró ez- recskék kiabáltak ki a zsebükből és bár szinpompában ragyogott a briliáns minden felrakatóhelyen — suhogott a selymük — nem kételkedem, hogy a legyezőjük is va lódi elefánt csont volt — de ók nem voltak valódi urak — mert ezt nem lehet a milliókkal sem megszerezni — sem megtanulni, erre születni kell — oda nem lehet még könyök tülekedéssel sem érni — akárhogy kiabálunk utánna—ide nem lehet jegyet megváltani mint az első sorban. Sálul*

___________________________f_

hí

rek.

Tisztelt előfizetőinkhözf

Tudva van, hogy a háború hosszú tartama alatt majdnem kivétel nélkül az összes lapok már több Ízben emelték az előfizetési dijjakat, úgy, hogy most már igen sok lap előfizetési dijja 100 százalékkal emelkedett

Az emelé« indokolt is, mert a papír ára, a munkadij és festék ára stb. óriási arányban emelkedett.

Nem volt szándékunkbau lapunk előfizetési dijját emelni, de a helyzet kényszerít bennünket erre és kénytelenek vagyunk ml is csekély összeggel emelni az előfizetési dijjakat, hogy legalább készkiadásainkat fedezhessük.

Az előfizetési dijjat április i töl tehát évi 2 koronával — vagyis 10 koronára emeljük fel;

Kelve*blfés Lapunk múlt számén?n a „Kővárvldéki takarékpénztár közgyűlés«“ cimü hitünkből, a szedő hibájából az újonnan megválasztott igazgatósági taok névsorából tévesen kimaradt a Gróf Teleki Pál neve, a ki az Intézet alelnökéül lett megválasztva — amit ezúttal helyesbítünk.

„Tánc a pénz körül-“ a címe annak az 1 felvonáaos remek bohózatnak, mely a helybeli Polgári Olvasókörben f. évi Április hó 1 én fog színre kerülni műkedvelői előadás keretében. Szereplők; Krausz Lázár Sándor. Krauszné Sebő Ida. Ella leányuk Virányi Irma. Józsi (diinok) Salamon Miksa. Kati, szobaleány Sebő Annus. Manó, házlszolga Izsák Károly. Házmester X. .Y. Nagybácsi Hevessi Sándor. A felette mulattató, bohózatot Kastrol Gusztáv irta, Izsók Károly fordította. Rendezése semmi kívánni valót sem hagy maga után.

Az előadás tiszta jövedelme felerészben a „vak katonák“, felerészben az Olvasókör pénztára javára lesz fordítva.

Az estély műsora: 1. Megnyitó beszédet mond Piloz Ede r. kath.plébános, elnök.

2. 15l-ik zsoltár. Irta: Ferke Ágost. Szavalja: Sebő Ida. 3. Hangverseny. Háborús jelenet. Irta; Feledy Sándor. Szereplők: Horvét zugsführer Lázár Sándor. Tamás közvitéz Salamon Miksa. Német, légnyomásos sebesült Izsák Károly. 4. Konferál Hevessi Sándor. 5. Szaval: Fodor Zsófi, polg. iák. tan. 6. Táno a pénz körül. Beléptidij: Személyjegy 3 kor. Caaládjegy (3 szeméMg) 7 kor. — Jegye': előre válthatók a pnpirkereskedésben. Kezdete este fél 8 órakor.

A „Szurmay Sándor alap -bó1 való segélyezés megkezdése. A honvédelmi miniszter által kiboosá jtott rendelet szerint a tár - pacalom áldozatkész: ege immár lehetővé teszi, hogy a „Szurmay Sándor alap*‘-ból és a honvédelmi miniszter rendelkezésére álló egyéb pénzekből a segélyezést megkezdhesse. Ennél fogva a in. kir. honvédség, a m. kir. népfelkelés és a m. kir. horvát-szlavon csen- dórség ama tiszte1, lelkészei cs tisztviselői, valamint tiszt és tisztviselőjelöitjei, akik a háborúban rokkantak Uttev, vagy hadisérül