Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-10-27 / 43. szám
XVi évfolyam Kagysomknt, 1918. október 27. 43szám. KÖZÉRDEKŰ TABSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTí JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET14 HIVATALOS KÖZLÖNYE. r, X „. . u ázarkesxtőiéfi é> Iclaloluvatal '. Nagystinkiit, Teleki-tár 44ö Előfizetési ár. Főszerkesztők: Pilcz Ed8 ós Dr. Kalman Henrik Telefon szám 2. Egész évre . . 10 K Negyed évre 2 K 50 fill. Felelős szerkesztő: Bartl a Í3enö MEGJELENIK MINŐÉN VA9ARNAP. Fél évre . . 5K Egyes szám ára 30 fill. __ A közegészségügy. A múlt napokban Budapesten összegyűltek Középeurópa orvosai. Nagy meg ti&zteltetés még háborúban is és szerfölött komoly esemény egy ilyen európai orvos kongresszus. Szép és komoly beszédek hangzottak el és e komoly beszédek valami dissonan- ciát keltettek azok fülében, akik ennek az országnak a közállapotaival tisztában vannak. Magyarország semmiesetre sem tartozik — sajnos — azok közé az országok közé, amelyen Közegészségügyük állapoté yal dicsekedhetnének. Sajnos, az ország közegészségügyi állapotai — amelyekről már több ízben volt alkalmunk megemlékezni — ma a legelhanyagoltabb állapot ban vannak. Szinte ósszeszorult a szivünk, a nikor hallottuk és olvastuk az előkelő bözépeuró pai orvosok beszédeit, amelyekben elmond ták, hogy milyennek kell lenni egy ország egészségügyi közállapotainak, hogy mi mindennek kell lennie egy országban, ha azt akarjuk, hogy közegészségügyi közállapotai elbírják a kritikát. Magyarország — e beszédekből nyíl vánvalóan kiviláglik, nem áll még sajnos azon a nívón, ahol a középeurópai orvos tudósok szerint at országnak állniok kellene. Ez a megállapítás súlyos reánk nézve, azonban a bajnak még jó oldata, hogy itt hangzott el a mi körünkben tenát iegkö zeiebb és legközvetlenebbül érhet bennünket. ' Bizonyos az, hogy a legerősebb kritikát is kénytelenek volnánk elfogadni ab ban az esetben, ha megnézzük, hogy köz- egészségügyünk milyen szomorú nívón áll. Kétségtelen, hogy a kormánynak e kongresz- szuson jelenlévő képviselője nem a legjobb impressiókkal távozhatott erről a gyűlésről, amely a legméltóbb helyről, a leghivatot- taob emberekről mondott kritikát a köz egészségügyünk szánalmas állapotáról Ha ez a kritika nem is volt olyan közvetlen és olyan egyenesen nekünk szoló, mint az, amelyet nemrégiben báró Müller Kálmán mondott el, annál súlyosabban esik a latba, mert hiszen valósággal a világ orvosainak szeme előtt és füle hallatára hangzott el. Wekerle miniszterelnök valamikor a nyár elején úgy nyilatkozott, hogy a képviselőhöz nyári ülésszakában 21 szociális törvényjavaslatot akar beterjeszteni, smelyek mindegyikének nagy céljai és szempontjai vannak, igy azt kell remélnünk, hogy a közegészségügy számára is jut belőle valami. Oly régen ígérik már illetékes köreink a közegészségügy államosítását, hogy ez ígéretüket ma már minden lelkifurdalás nélkül teljesíthetnék. Erre a teljesítésre igazán a legerősebb és legko.nolyaob figyelmeztetés volt ez a kongresszus, amely mindenkit, aki szivén viseli az ország közegészségügyének érdekeit, gondolkozóba kellett, nogy ejtsen. Nem tudjuk elégszer mondani, hogy egész jövő fejlődésünknek a jövő gene* ráció fennmaradásának, és Magyarország egész jövőbeli elhelyezkedésének egyik legfontosabb tényezője a közegészségügy retorinálása ked, hogy legyen. A mi szavunk az országban természetesen nem elég erós arra, hogy az ország illetékes köreit figyelmeztesse azonA „Kővárvidék“ tárcája. A láda titka. Ő volt a legszebb legény valamennyi testé között, aki a müvesznegyedben lakott. Dj hogy ki volt tuiajdonKép és hogy honnan jött, azt egyikünk sem tudta. Kitűnő képeket fostett s el is adta mindig minden nenézség nélkül. Csakhamar megszerettük a világos hajú óriást. Barátságosán előzékeny,. jóságosán hűséges egy geutleniau voll. Ritkán mosolygott csak a szemeinek pillantásában, mely szemek a legsötétebb ibo- lyasziunel bírtak, mindig valami fájdalmas kifejezés tükröződött. Hogy van a lényében valami idegenszerü, azt eleitől ügva láttuk. Volt idő, amikor ö volt a társaságunknak a lelke, más alkalommal pedig olyan bubánat vett erőt rajta, amiből semmiféle hatalom fel nem razhata, ilymkor a szobába zárkózott s nem hallgatott sem je szóra, sem nem kecsegtette muiatsag, míg esdi ez az idegroüamnak is mondható szomorúsága neg nem szűnt. Az ilyen hosszas el<árkózódások után sápadtan s lesoványodva jelent meg köztünk s valami megmagyarázhatatlan érzést keltett mindannyiuak- ban, melynek azonban kifejezést adni nem akartunk s nem szoktunk, hacsak a javíthatatlan Martini nem kockáztatott meg valami megjegyzést. — Juj I — mondá az egyik napon bor- zongva — maga éppen úgy néz ki, mintha magával a halállal közlekedett volna. Valette csinos, rokonszenves arca idegenszerü változáson ment át, miközben halk, édes hangon azt felelte: — Hát a halállal való közlekedés meglátszik az ember arcán? — Kétségen kívül. Valette mélyen fellélegzett s aztán félre fordult. A legközelebbi hat hónapon belül karom kiváló mükiállitás volt s a müvésznegyed majdnem minden egyes lakója érdekelve volt e^y-egy festményével, mindegyik valami díjra pályázván, vagy legalább is azt remélvén, hogy képe elfogadtatik. Alig is volt valaha hasonló modell-hajsza, tétovázás és hibakeresés, mint ez időszakban. Valette mindazonáltal megmaradt a szokásos nyugalmában s mikor modellh «jszáb an elért síke rét tudakolták, arról biztosított, hogy ő mar minden tekintetben kielégítő modellt szerzett. Az cn műtermem éppen az övével volt szemben, de akármiképpen leselkedtem is, se jövő, se távozó modellnek nyomat sem láttam. Az én képem fiatal, oajos asszonyt ábrázolt, aki halálra ítélt férje életéért könyörög ; az egész képem be volt mar fejezve, éppen csak a könyörgő nő arca hiányzott mégde képtelen voltam olyan modellre > szert tenni, aki az általam óhajtott arakifejezést felvehette volna. Valamelyik napon ott ácsorogván Valette szobájában, véletlenül szóba hoztam a nehézséget, amelylyel küzködnöm kell. Erre egy nagyobb vászon takaróját leemelvén, azt felém nyújtotta. — Talán segítségedre lehet ez, mi ? —szólt. Önkéntelenül az öröm kialtasa törtki’ belőlem. A kép kitűnő ecseteidére vallott s térdelő nőt ábrázolt, amint összetett kézzel s felfele irányított pillantással a keresztfa aljában imádkozik, Csakhogy a nő arckifejezése úgy lekötötte
