Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-10-13 / 41. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTÍ JÁRÁSI

EGYLE T“ HIVATALOS .‘KÖZLÖNYE.

XVI évfolyam

Jtogysomknt, 1918. október 13.

Elő fizetési ár:

Egész évre . . 10 K Negyed évre 2 K 50 fill. Fél évre . . 5 K Egyes szám ára 30 fill.

Főszerkesztők: Piiaz Ed 3 és Or. Kálmán Hanrik Felelős szerkesztő: Barna Ban5

s««rkositóség é* kiadóhivatal: Nagysa 'irtat, Tslaki-tár 445 Telefon szám 2.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Meglesz-e a béke?

A háború rendkívüli izgalraainoz szokott kedélyek tetyn az egész öiődtel évnyi idő alatt sem voftäk annyi és oly különféle izgalmaknak kitéve, mint az elmúlt 8—10 nap alatt, a biztató reménység és a nyugtalanító kétség kergetik egymást és teiajz- zák immár nagy megpróbáltatásuknak kitett idegeinket. Egyik nap örömmel fekszünk, másnap már ismét elszomorító sejtésekre ébredünk. Ma még azt hittük, aogy oár várva-vártán, de mégis váratlanul, egy csapásra ránk köszöntőit a draga néke s más • nap ismét azt kell hinnünk, hogy még óriási, szinte eihárithataiianokuak látszó akadályok választanak el tőle. Mar-már érezni kezdtük visszatérni emberi mivoliunknak oüszte öntudatat, azt, nogy emberek vagyunk, urai, rendelkezői önmagunknak és velünk született szaoadsagunknak és pár óra múlva megint visszasüiyednetűak aoba a rectene- tts állapotba, meiyoen már kezdtük elteledni, mire születtünk, mire rendeltettünk.

Az első reménysugár az újabb békekilátások felé a bolgár hadsereg katasztrófája kapcsán tűnt fel, még az előző hét végén, sajátságos tünete gyanánt a hadi szerencsének, a központi hatalmak hadihelyzetére ily kétségtelenül lesújtó hatású esemény végeredménvoen megnyugvást okozott, mert megnyitotta a rémségekből kivezető utat,megindította a komoly bőkeaján- latok sorát. Feléledtünk. Köztudomású lett, hogy a monarkia — ezúttal az átántnak tetszetősebb formában — készül megismételni azt a békekisérletet, mely a legutóbb nem járt a kívánt sikerrel. Nem is késett, pár nap alatt elment Wilsonhoz Burián távirata az általános fegyverszünetre ős a békére vonatkozó javaslattal, egyenesen az immár történelmi nevezetességgel biró 14 pontot és az ezeket kiegészítő elveket felölelő ujabbi pontokat jelölvén meg a tárgyalások alapjául. Újabb boldogság a bókét áhitók nagy serege számára! E béke- nyiiaikozatok hangsúlyozottan Németország- ga! egyetértöleg tétettek, sőt következett a

békekészség kifejezett külön kijelentése is olyán részletes kinyilatkoztatásokkal kapcsolatban, amelyek Németországnak régebben, — sót még pár hónap előtt is — valóit álláípontjáhoí viszonyítva óriási hala dását jelentenek, de — és itt kezdődnek a nyugtslanó momentumok — ma már nem áiszanak kielégítőinek uem csak az antánt KŐvetelményeinez, de belpolitikai vonathozásukban — ami ma egyértelmű a küipo- itikaival — még az általánosan elfogadott és kétségkívül óriásit fejlődött demokratikus felfogásoaaoz viszonyítva sem. Éppen ez a körülmény okozza, nogy dizjj/os körök - Den nem nagyon sok reményt fűznek ennek a legujaDD Dékelépésnek a sikeréhez. Meg kell á lapítani, nogy az ellenlelek közölt még sok át nem hidalt ellentét van ; sok, olyan kérdésoen, amelyek még discus- ato tárgyává tetieók, de sok olyan is, melyek egyenesen szövetségünk, vagy egyes tagjainak létkérdései. És eppen itt van szükség mély oelátaara, komoly, elfogulatlan, tárgyilagos megfontolásokra és politikai áldozatkészségre. Most Kell tudni megítélni, mit követelnek a mai idők és azt teljesíteni kell. Minden napi késedelem, a mi veszteségünk lenet. Gundo juk csak el, menynyire más volna a neiyzetünk, ha a Wilson 14 pontját januárban fogadtuk volna el, amikor azokat proklamáita. Hol voltunk mi a&kor stratégiailag? Mennyivei fölényesedben és eredményesebben tárgyalhattunk volna az ámánttal, mint ma? Hát az a rengeteg vér és egyéb áldozat, amit meg- takaritnattunk volna, amellett, hogy egy pillanatig sem iett volna okunk aggódni békeajámatunk fogadtatása felől, líyen tempóban soha nem fogjuk tudni az ántánt követeléseit utolérni, hisz azt tapasztaljuk, hogy mikor eióob felállított követeléseit teljesíteni készek vagyunk, már Újabb, szigorúbb feltételekkel találkozunk. Menten minden kishitűségtől, de viszont számolva az időközben bekövetkezett eseményekkel, d teli készülve lennünk az ántánt fehére - leinek folytonos súlyosbítására, amelyeket végül is teljesítem teszünk kénytelenek; világért sem az igazságosság, hanem a nyers túlerő jogcímén, amelynez az utóbbi időkben az állandó hadiszerencse is csatlakozott. Többet már nem szabad habozni, na nem akarják kockáztatni azokat az érdekeket, melyek már a lét kérdésébe vágnak.

De minden okunk megvan a reménységre, nogy a helyzet ilyen irányban érik és fog fejlődni. Az események ernptiv erővel törnek a kibontakozás főié és a békének töboe semmi nem állhatja az útját. a monarkia tekintetéből küión megnyugvást J taiálnatunk fenköit Károly királyunk ácandó i békészsegé^ea és demokratikus gond nkodásában. Hatalmas tekintélye pedig módút fogot találni arra, hogy a még íeunálló e leniéteket elsimítsa es kiküszöbölje. És akkor meglesz a — béke. (K- ti.)

Egy pár szó a „spanyol betegségekről1.

Irta: Dr, Takács Sándor járási tisztiorvos.

Most amidón járásunk több községében (Csőit, Berkeszpataka, Kovái), sőt már Nagysomkuton is felütötte fejét a »spanyol betegség«, szükségesnek tartom az érdeklődő közönségét par szóval informálni az iránt, hogy a tudomány mai állása szerint mit keli tudai és mit lehet tudni «sajátságos megbetegedésről.

A oaj csirái eddigi isrnveteioi szerint észak Spanyolországból hurcoltattak be a déli franciaországi Provenceba. Innen rohamosan Őzönlötte éi egész Franciaországot. Németországon át az északeurópai államokba (Dánia, SvédO'szág, Norvégia) terjedt el s most már kb. egy hónap óta hazánkban is széltéöen járványossá vált, sőt ujaob értesítések szerint egész O’aszország- baa is felütötte a fejét. A járvány, de maga ez egész megbetegé: is leginkább az influenzára emlékeztet. A

Az első influenza járv íny, melyről biztos tudomásunk van 1510 ben volt. A XVIli, században gyakran visszatért e betegség, a XIX-ben 1800, 1830 és különösen