Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-09-15 / 37. szám
ft" VI évfolyam )fagysomkut/1918. szeptember 15. KÖZÉRDEKŰ TABSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKÜTI JÁRÁSI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre , . 10 K Negyed évre 2 K 50 fill. Fél évre . . 5 K Egyes szám ara 30 fill. Á drágaság, amelyről már régen megállapították azt, hogy tarthatatlan, nemcsak még mindig tart, de sót folyton fokozódik és fokozódása sem közönséges, hanem mondhatni, mértani haladványnak megfelelően történik. Az árak hova tovább mindig nagyoHb sokszorosára emelkednek annak a mértéknek, amelyre előzőleg, ugyanannyi idő alatt jutottak. Akik áruc'ükeknek a birtokában vannak, már nem is tudják, minő árt kérjenek, semmi mértéket nem követnek, tisztán ötletszerűig szabják meg az árasat s a közönség, a megszorult közönség tuet mindent, Es ez igy yan az egész vonalon, elkezdve az országos nagykereskedelmen, a detail es a piaci áru torgaimon végig. A kormány és az egesz országos közigaz- ga’as a legádázabb harcot folytatja e rettenetes áramlat ellen 6* hatalmas ereje dacéra teljesen eredménytelenül. Most az e tar^yoan kibocsátott büntető rendelkezések szigorúbb végrehajtásával próoálaak féket alkalmazni, de félő, nogy ez sem fog eredményre vezetni. Es itt azt hisszük, Főszerkesztők: Pilcz EdeésDr. Kálmán Henrik Felelős szerkesztő: Barna Benő a legnagyobb és legfőbb hiba a vásárló közönségben rejlik. A közönségben, amely szenvedéseibe már annyira belefásult, hogy tétlenül és ellenállás nélkül tűri, bármit csináljanak is vele lelketlen kufárok. Mi most csak a magunk szűk köré- Den és mindennapos életviszonyaink keretén beiül akarjuk a dolgot szemügyre venni. Ami leggyakrabban és legközelebbről érint bennünket, az a piacról beszerezni szokott élelmi szerek: a baromfi, a tojás, tej, vaj es a vetemények, zöldségek csoportja. Ami itt történik, azi mar tűrni nem lehet és megfizetni is csak a kivételeseknek. Az összes cikkek árai egyik hm.főről, a másikra átlagos lü százalékkal drágábbak es 2—3 havonként az árak az elóobieknek a duppla- jara emelkednek. Csak kuriosumképea említjük íei, hogy legutóbb egy csirke ára 2u—3U, egy tyuk ara 5Ü—00 es egy 5—0 kiiós hízott íioa ára anuyi, mint békebea egy jó tehéné, 190— 200 kor. volt. Az utóbbiak ánolyama átlag 10—20 korona emelkedést mutat hetenként. Körülbelül ugyanez az arany a többi árucikkek áremelkedésénél is. Es, ez történik nyíltan, a piacon Sa«kM*tós<g <i kiadóhivatal: Nagysomkut,Talaki-tár 448 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. és senkinek, a vevőnek sem jut eszébe, hogy hatóság is létezik, mely ezt a féktelen árdrágítást szigorúan megtorólhatja. Pedig ebben rejlik a főhiba: a közöa - ség közönyében és másfelől türelmetlenségében. Mert abban, hogy a közönség minden árát megfizet s utána beéri a tisztán elméleti jelentőségű kiíakadásokkal és panaszokkal, anélkül, hogy a hatóság segítségét venné igénybe, nemcsak a közöny, hanem a türelmetlenség is egyik ok. Volt már egy idő — pedig hol voituuk a mai áraktól — amikor a hatóság a piacon a maximális árak betartását szigorúan ellenőrizte s akkor megtörtént az, hogy a falusiak 1—2 hétig nem nozták áruikat a piacra, Kiakartak bennünket éheztetni. Erre a közönség egy része kifakadt a natóság ellen s nem győzte bevárni, inig j a sztrájkolók kifáradnak, hanem akadtak so kan, akik az árusokat otthon, falujokban keresték fei. A dolog vége pedig az lett, hogy a hatóság kényszer ü elnézése folytán, csakhamar helyre állott a régi read (?) s eljutottunk szerencsésen a mai árakig. A megoldás mégis csak ez: a közönség A „Kővárvidék“ tárcája. K.-gazda levelejből.*) Szötíy hadnagy. I. Eég’ nem ittam. Nem írhattam. Mindig jjttünk: gyalog, kocsin, vonaton. Do ma aztán ágyban háiunkl Rászolgáltunk becsülettel... mondhatom 1 Megint győztünk: fut a tálján ... Pedig kétszer mi hátráltunk előlel Úgy hemzsegett, mint a hangya ... Most magnak is alig maradt belőle 1 Nincs is annál üdvözítőbb, Nincs is annál lébolyítóbb érzelem, Mint, amikor tu?a után, Eáeszmólünk, hogy miónk a győzelem 1 *) Mutatvány Ferke Ágost versoskötetéből. A költő sül os betegen, sajat szavai szerint „halak’» v dán“ került haza a harctérrel s részben mar előbb megjelent, részben azóta megirt lelkes verse t kötetbe foglalva most kiadta. Szívesen ajánljuk olvasóink figyelmébe. S mindig annál kápráztatóbb, Ara mentül keservesebb, véresebb 1., , Úgy a bor se részegíthet 1 Annál meg a te osonod sem édesebb 1... S mégse zúg a „Hajrá-szazad' ... Ebéd se kell. Sírtunk is egy keveset: — Szegény Sződy hadnagy arunk. Szemüvege tusaközbdn leesett... Háti — az olaszt nem gyűlöltem, Ha most éppen' nem is vagyunk barátok: De a Sződy hadnagy úrért, — Isten engem’ 1 — tizet magam levágok 1... II. Hogy ki az a Sződy hadnagy ?.,. Fogadjunk, hogy azt csak nem is gyanítod l Az a ványadt kántorféle, Aki egyszer mifélénk is tanított Aki ott, a gazdag nép közt, Hogy’ tengődött, bús anyjával, szegényen I De, mert nem kért, nem is kapott, Csak úgy vettük, mint lyukat a sövényen I... Zászlósnak jött ide hozzánk .., De már akkor viselte a „billogot“ : Fél haját a kard leszelte, s horpadt mellén a nagyezüst csillogott,.. És, — az otthon „gyáva“ ember, Aki téged gúnymosoiyra késztetett; Nem féltette itt a bőrét, De sápadtan mindnyájunkért reszketett. Itt volt velünk éjjel-nappal. Szives szóval buzdított és oktatott. S annyi ezer szenvedésünk Tűréséhez lassan hozzászoktatott... Szegény, szegény hadnagy urunk 1... A sírodon idegen fűz hajladoz 1... S a nagy, kerek pápaszemed Nem lesz értünk soha többé harmatos 1... Ejnye, Annái... Ejnye, Annál Mi lelt, édes?.,. Nem kívánok civakodni teveled ... Mégis bánt, hogy léhasággal írod tele a nekem szánt leveled. Mit érdekel itten engem, Ki most járom a harmadik harcteret, Milyen pisztoly-párbajt csaptak A főbíró s a felmentett Sas gyerek.,. S hogy a házunk táján történt, S végignézted, lapulva a kocsinál... De hallgatsz a vetésünkről; Alt se mondod, Péti-fiam mit csinál ?
