Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-07-28 / 20. szám (30. szám)
8 31-ig benyújtott, illetve postára adott kérvényben adójuknak 1918. évre való helyesbítését kérjék, annál a pénzügyigazg&tóság- nál, melynek kerületében az 1917. évre jövedelemadóval, illetve vagyonadóval meg lettek róva. 3. A törvény alapján a pénzügy igazgatóság is kezdeményezheti a jövedelemadónak és vagyonadónak újból való megallapitását, mely eseiben az adózó felek a kir. pénzügy- igazgatóság felhívására kötelesek vallomásukat benyújtani. 4. Vallomást tartoznak adni az aj adózók, vagyis azok, akik az 1917. évre még nem voltak jövedelemadóval vagy vagyonadóval megróva, de az 1917. évi összes jövedelmük meghaladta a 10.000 K.-t, illetőleg adóköteles tiszta vagyonuk értéke a f. évi adóbevallás idöpoutjában meghaladja az 50.000 K.-t. Ezek az adózók 1918. augusztus 15-ig a városi adóhivataluál úgy a jövedelemadó, mint a vagyonadó és a hadinyereségadó ki- vethetése céljából vallomást kötelesek adni, különben a törvényben irt birsággal sujtatnak. A Károly király gyermeknyaraltatásat körzetünkben intéző Állami gyermekmenhely igazgatósága Debrecenből táviratilag arról értesíti a községi elöljáróságot, hogy a nyaraló gyermekek, mivel az ellátásukhoz szükséges és tervbevett zsírt nem hozhatják magukkal, ehelyett dohányt és egyéb olyan közszükségleti cikkeket fognak magukkal hozni, amelyeknek ellenében a község lakóitól zsírt kaphatnának. Eltekintve attól, hogy e cserénél az illetők jól is járnak, bizonyára mindenki készséggel hozzá fog járulni ahhoz, hogy ez a mozgalom nálunk is azzal a sikerrel járjon, mint aminőt nemes céljánál fogva megérdemel és amely máris majdnem az egész országban kiséri. Halálozás. E hó 25-én elhalálozott Grün- féld Jakab szabómester és Lukács Kálmán lakatos, kézségünk két régi polgára. Cipöollátás. A legújabb cipőrendelel életbe léptetése óta községünk és járásunk lakói teljesen meg voltak akadva és állandó bizonytalanságban voltak, hogy most már, hogyan és hol juthatnak jegyhez és ami a fő, cipőhöz. Most intézkedett e tárgyban a kereskedelmi miniszter és körzetünket Nagybányához csatolta. Tekintettel különösen a Nagybányával való forgalom nehézkességére és költséges voltára, ez az intézkedés egyáltalán nem megnyugtató. Ezt a járást, minthogy Nagysomkutou elég megbízható kereskedő és iparos van, a cipőellátás kérdésébeu feltétlen a helybeli járási szolgabirói hivatal hatáskörébe kell beutalni. Tánciskola vizsgája. Zeliuger Adolf községünkben működő tánctanár agusztus hó 3-án tartja meg záró vizsgáját a Stern szállodában. A beszerzési csoport megalakulására vonatkozó alapszabályokat a miniszter, tekintettel a csoport tagjainak csekély számára, nem hagyhatta jóvá. Ajánlatos tehát, hogy a helybeli csoport valamelyik közeli más csoporthoz csatlakozzék. E célra a nagybányai, szatmári vagy a nagykárolyi beszerzési osoportok jöhetnek számításba. Fömunkatársak: Or. Olsavszky Gyula. Or. Kovács Már. Dr. Kálmán Henrik, Laptulajüonos: BjARNA BENŐ« KÖVARVID fi K Feljegyzések a múlt hét eseményeiből. Befejezve tehát a nagy mü: hosszú évek elméleti, parlamenti és sokszor utcai harcainak tárgya, a korszakos jelentőségű választójogi törvény javaslata a képviselőház által letárgyalva és elfogadva, immár tető alá jutott. Ami még hátra van, csak szükségszerű disz, a főrendiház és a korona hozzájárulása, biztos és rövid idő kérdése. Egészen természetes, hogy annak a sok és nagy kiterjedésű problémának a megoldása, amely e törvény keretébe tartozik, nem történhetett meg valamennyi politikai pártnak ós a különböző érdekképviseleteknek közmegelégedésére. A megegyezést a különböző felfogások között létrehozni, az erre irányult beható törekvések dacára nem sikerült s igy e nagy kérdés, ha a közvetlen politikai aktualitás teréről momentán lekerül is, bizonyára tovább is széleskörű érdeklődés és agitáció középpontjában marad. A számtalan fontos részletkérdés között, amelyek e nagy terjedelmű törvény keretéhen megoldást kell, hogy találjanak, tekintélyes nelyet követelt magánam a nők választó joga, melyet a képviseióház a múlt héten döntött el — elutasitólag, szomorú csalódást okozván a kérdés tekintélyes számú híveinek, akik az előzmények után, tekiatettel a Vázsonyi- fóle javaslatra, bizton reménykedtek a férni- nismus e nagy ügyének sikerében. R 'gi és igen széles köröket foglalkoztató probléma ez is és kétségtelen, hogy különösen a háborús viszonyok között, a női hivatások terén beállott változások, azok a nagyjelentőségű szolgaiatok, amelyeket a nők, a férfi- munkaerő pótlása körül kifejtenek, nagyon emelik azoknak az érveknek számát és súlyát, amelyek eddig is a nők választójoga mellett szólották. A közvélemény, amennyire a kérdés megérlelődött, már számított is arra, hogy a nők megkapják a választó jogot és élénk meglepetésszámba ment az, hogy a választójogi bizottság elvetette. Ezután már, habár igen tekintélyes publicistáink is sikra szálltak az ügy skere érdekében, nem igen lehetett kétség most bekövetkezett sorsa iránt. Annak az élénk és temperamentumos agitá- ciónak, melyet a feminizmusnak különösen női hívei eddig is kifejtettek, továbbra is megmarad tehát ez a nagyfontosságu tárgya. Ugyancsak az elmúlt héten tárgyalta le a Ház a javaslatnak egy bár kisebb jelentőségű, de szintén eleget vitatott részletét; a választá i fuvarköltség kérdését. A kérdés a választások tisztaságának biztosításával van összefüggésben és a Ház úgy határozott, hogy fertartja ugyan a fuvardijak engedélyezését a választók részére, egyben azonban gondoskodik korrectivumokról, amelyek a visszaélések lehetőségét kizárják. * E héten már ötödik évébe lép a háború szörnyetege és ha a jeleket figyeljük, amelyek a kimúlására mutatnának, még mindig csak nagyon homályos véleményekre és utópisztikus találgatásokra bukkanunk. Az elmúlt héten újból megszólalt Czernin, a monarkia volt külügyminisztere, akinek mondanivalóit a kéke sóvárgói mindig szívesen hallgatták. Valahányszor megszólalt, a békereménységek mindig bőséges tápot nyertek. Sajnos azonban neki és mindannyiunknak is meg kellett arról győződnünk, hogy az ellenséges hatalmak elvakult hadicéljai minden józan bó- ketörekvést meghiúsítanak Sokszor hallottuk és olvastuk, hogy • legfőbb hiba a hadviselő feleknek egymással szembeni őszinteségének hiányában rejlik. Egyik fél sem akarja béke feltételeit a másik féllel előbb közölni, nem merik egymás» nak ezt a „fórM megadni és emiatt telnek egymásután a háborús évek, pusztulnak az emberek százezrei és a vagyenok miiliárdjall Körülbelül ez a gondolat vezérli most űzet* nint is, amikor beszédében annak a véleményének ad kifejezést, hogy ebből az átkos helyzetből úgy lehetne kijutni, hogy mindkét hatalmi csoport a maga békejavaslatait egy semleges hatalomnak adná át s igy ezeknek összehasonlításával meglehetne találni a megegyezés útját. A gondolat feltétlenül plaubisilis, osak kérdés, nera-e fogják ezt ellenségeink már csak azért is elutasítani, mert a központi hatalmaktól származik. Vajha ez volna az a kolumbusi tojás, melyből a béke galambja kikelne! E napokban jelent meg egy neves angol regényírónak egy munkája, mely igen n igy olvasottságnak örvend a amely szintén megegyezés utján gondolja végét vetni a háborúnak a megegyezést azonban fizikai okok, a technikai eszközöknek, a háború alatti szédületes fejlődése által véli kikényszerít- hatónak. A gondolat nem uj, régen olvashattuk már azt a nézetet, hogy a háborút, mint ilyent, a technika tökéletesedése, mely szédületes — ma már elért, sőt túlhaladott —■ perspektívákat mutat, s melynek végzetes eredményei ellen a védekezés lehetetlen lesz, — fogja megszüntetni. Ez a gondolat az alapja a fenti mü szerzőjének, H. G. Wells írónak is. Úgy véli, hogy az uj hadi eszközök, további tökéletesedés után percek alatt egész városokat, hadseregeket, kultúrákat pusztíthatnak el s ilyen háborúskodás mellett a társadalmi rend fenn nem állhat. Ebből pedig azt a konsequenciát vonja le, hogy a hatalmaknak össze keli togniok, meg kell egymással egyezniök, nehogy a technikának ez a szédület es fejlődése a rombolás és pusztítás ezen lehetőségeit előidézhesse. És ez lenne a világbéke. Utópia az egész, de mint olyan gondolatot, amely az óhajtott eált szolgálja, nem szabad lekicsinyelni. * És ha már a háborúnál tartunk — é mikor nem fogunk már ott tartani—lehetetlen nem beszélnünk, annak egyik legmakacsabb velejáróságáról, a folytonos drágulásról. Volt eddig egy nagyon fentos cikkünk: a só, amely a maga minőségéhez mórt keménységgel állott ellent a drágulás kísértésének, de most már a háború súlyos csapásai alatt ez is elvesztette ellentálló képességét és — megdrágul. A pénzügyminiszter éppen a múlt héten terjesztett e tárgyban javaslatot a Ház elé, mely szerint a só ára emeltessék fel. Szerencsére nem nagy differenciáról van szó s igy a Közönség, mely már .más szelekhez“ van szokva, ezt kevéssé fogja meg- siayleni. jsüas Eladó belsőség. Fő-utcán levő telkem a rajta levő lakóház és melléképületekkel eladó. Lingvay Tamátné.
