Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-07-28 / 20. szám (30. szám)

8 31-ig benyújtott, illetve postára adott kér­vényben adójuknak 1918. évre való helyesb­ítését kérjék, annál a pénzügyigazg&tóság- nál, melynek kerületében az 1917. évre jö­vedelemadóval, illetve vagyonadóval meg lettek róva. 3. A törvény alapján a pénzügy igazga­tóság is kezdeményezheti a jövedelemadónak és vagyonadónak újból való megallapitását, mely eseiben az adózó felek a kir. pénzügy- igazgatóság felhívására kötelesek vallomásu­kat benyújtani. 4. Vallomást tartoznak adni az aj adó­zók, vagyis azok, akik az 1917. évre még nem voltak jövedelemadóval vagy vagyon­adóval megróva, de az 1917. évi összes jö­vedelmük meghaladta a 10.000 K.-t, illetőleg adóköteles tiszta vagyonuk értéke a f. évi adó­bevallás idöpoutjában meghaladja az 50.000 K.-t. Ezek az adózók 1918. augusztus 15-ig a városi adóhivataluál úgy a jövedelemadó, mint a vagyonadó és a hadinyereségadó ki- vethetése céljából vallomást kötelesek adni, különben a törvényben irt birsággal sujtatnak. A Károly király gyermeknyaraltatásat körzetünkben intéző Állami gyermekmenhely igazgatósága Debrecenből táviratilag arról értesíti a községi elöljáróságot, hogy a nya­raló gyermekek, mivel az ellátásukhoz szük­séges és tervbevett zsírt nem hozhatják ma­gukkal, ehelyett dohányt és egyéb olyan köz­szükségleti cikkeket fognak magukkal hozni, amelyeknek ellenében a község lakóitól zsírt kaphatnának. Eltekintve attól, hogy e cseré­nél az illetők jól is járnak, bizonyára min­denki készséggel hozzá fog járulni ahhoz, hogy ez a mozgalom nálunk is azzal a si­kerrel járjon, mint aminőt nemes céljánál fogva megérdemel és amely máris majdnem az egész országban kiséri. Halálozás. E hó 25-én elhalálozott Grün- féld Jakab szabómester és Lukács Kálmán lakatos, kézségünk két régi polgára. Cipöollátás. A legújabb cipőrendelel életbe léptetése óta községünk és járásunk lakói teljesen meg voltak akadva és állandó bi­zonytalanságban voltak, hogy most már, ho­gyan és hol juthatnak jegyhez és ami a fő, cipőhöz. Most intézkedett e tárgyban a ke­reskedelmi miniszter és körzetünket Nagy­bányához csatolta. Tekintettel különösen a Nagybányával való forgalom nehézkességére és költséges voltára, ez az intézkedés egyál­talán nem megnyugtató. Ezt a járást, mint­hogy Nagysomkutou elég megbízható keres­kedő és iparos van, a cipőellátás kérdésébeu feltétlen a helybeli járási szolgabirói hivatal hatáskörébe kell beutalni. Tánciskola vizsgája. Zeliuger Adolf köz­ségünkben működő tánctanár agusztus hó 3-án tartja meg záró vizsgáját a Stern szállodában. A beszerzési csoport megalakulására vo­natkozó alapszabályokat a miniszter, tekintet­tel a csoport tagjainak csekély számára, nem hagyhatta jóvá. Ajánlatos tehát, hogy a hely­beli csoport valamelyik közeli más csoport­hoz csatlakozzék. E célra a nagybányai, szat­mári vagy a nagykárolyi beszerzési osoportok jöhetnek számításba. Fömunkatársak: Or. Olsavszky Gyula. Or. Kovács Már. Dr. Kálmán Henrik, Laptulajüonos: BjARNA BENŐ« KÖVARVID fi K Feljegyzések a múlt hét ese­ményeiből. Befejezve tehát a nagy mü: hosszú évek elméleti, parlamenti és sokszor utcai harcainak tárgya, a korszakos jelentőségű vá­lasztójogi törvény javaslata a képviselőház által letárgyalva és elfogadva, immár tető alá jutott. Ami még hátra van, csak szükség­szerű disz, a főrendiház és a korona hozzá­járulása, biztos és rövid idő kérdése. Egészen természetes, hogy annak a sok és nagy ki­terjedésű problémának a megoldása, amely e törvény keretébe tartozik, nem történhetett meg valamennyi politikai pártnak ós a külön­böző érdekképviseleteknek közmegelégedésére. A megegyezést a különböző felfogások kö­zött létrehozni, az erre irányult beható törek­vések dacára nem sikerült s igy e nagy kérdés, ha a közvetlen politikai aktualitás teréről momentán lekerül is, bizonyára tovább is széleskörű érdeklődés és agitáció közép­pontjában marad. A számtalan fontos részletkérdés között, amelyek e nagy terjedelmű törvény keretéhen megoldást kell, hogy találjanak, tekintélyes nelyet követelt magánam a nők választó joga, melyet a képviseióház a múlt héten döntött el — elutasitólag, szomorú csalódást okoz­ván a kérdés tekintélyes számú híveinek, akik az előzmények után, tekiatettel a Vázsonyi- fóle javaslatra, bizton reménykedtek a férni- nismus e nagy ügyének sikerében. R 'gi és igen széles köröket foglalkoztató probléma ez is és kétségtelen, hogy különösen a há­borús viszonyok között, a női hivatások te­rén beállott változások, azok a nagyjelentő­ségű szolgaiatok, amelyeket a nők, a férfi- munkaerő pótlása körül kifejtenek, nagyon emelik azoknak az érveknek számát és sú­lyát, amelyek eddig is a nők választójoga mellett szólották. A közvélemény, amennyire a kérdés megérlelődött, már számított is arra, hogy a nők megkapják a választó jogot és élénk meglepetésszámba ment az, hogy a választójogi bizottság elvetette. Ezután már, habár igen tekintélyes publicistáink is sikra szálltak az ügy skere érdekében, nem igen lehetett kétség most bekövetkezett sorsa iránt. Annak az élénk és temperamentumos agitá- ciónak, melyet a feminizmusnak különösen női hívei eddig is kifejtettek, továbbra is megmarad tehát ez a nagyfontosságu tárgya. Ugyancsak az elmúlt héten tárgyalta le a Ház a javaslatnak egy bár kisebb jelentő­ségű, de szintén eleget vitatott részletét; a választá i fuvarköltség kérdését. A kérdés a választások tisztaságának biztosításával van összefüggésben és a Ház úgy határozott, hogy fertartja ugyan a fuvardijak engedélyezését a választók részére, egyben azonban gondos­kodik korrectivumokról, amelyek a visszaélé­sek lehetőségét kizárják. * E héten már ötödik évébe lép a háború szörnyetege és ha a jeleket figyeljük, amelyek a kimúlására mutatnának, még mindig csak nagyon homályos véleményekre és utópisz­tikus találgatásokra bukkanunk. Az elmúlt héten újból megszólalt Czernin, a monarkia volt külügyminisztere, akinek mondanivalóit a kéke sóvárgói mindig szívesen hallgatták. Valahányszor megszólalt, a békereménységek mindig bőséges tápot nyertek. Sajnos azon­ban neki és mindannyiunknak is meg kellett arról győződnünk, hogy az ellenséges ha­talmak elvakult hadicéljai minden józan bó- ketörekvést meghiúsítanak Sokszor hallottuk és olvastuk, hogy • legfőbb hiba a hadviselő feleknek egymással szembeni őszinteségének hiányában rejlik. Egyik fél sem akarja béke feltételeit a má­sik féllel előbb közölni, nem merik egymás» nak ezt a „fórM megadni és emiatt telnek egymásután a háborús évek, pusztulnak az emberek százezrei és a vagyenok miiliárdjall Körülbelül ez a gondolat vezérli most űzet* nint is, amikor beszédében annak a vélemé­nyének ad kifejezést, hogy ebből az átkos helyzetből úgy lehetne kijutni, hogy mindkét hatalmi csoport a maga békejavaslatait egy semleges hatalomnak adná át s igy ezeknek összehasonlításával meglehetne találni a meg­egyezés útját. A gondolat feltétlenül plaubisilis, osak kérdés, nera-e fogják ezt ellenségeink már csak azért is elutasítani, mert a központi hatalmaktól származik. Vajha ez volna az a kolumbusi tojás, melyből a béke galambja kikelne! E napokban jelent meg egy neves an­gol regényírónak egy munkája, mely igen n igy olvasottságnak örvend a amely szintén megegyezés utján gondolja végét vetni a há­borúnak a megegyezést azonban fizikai okok, a technikai eszközöknek, a háború alatti szédületes fejlődése által véli kikényszerít- hatónak. A gondolat nem uj, régen olvas­hattuk már azt a nézetet, hogy a háborút, mint ilyent, a technika tökéletesedése, mely szédületes — ma már elért, sőt túlhaladott —■ perspektívákat mutat, s melynek végzetes eredményei ellen a védekezés lehetetlen lesz, — fogja megszüntetni. Ez a gondolat az alapja a fenti mü szerzőjének, H. G. Wells írónak is. Úgy véli, hogy az uj hadi eszközök, to­vábbi tökéletesedés után percek alatt egész városokat, hadseregeket, kultúrákat pusztít­hatnak el s ilyen háborúskodás mellett a társadalmi rend fenn nem állhat. Ebből pedig azt a konsequenciát vonja le, hogy a hatal­maknak össze keli togniok, meg kell egy­mással egyezniök, nehogy a technikának ez a szédület es fejlődése a rombolás és pusz­títás ezen lehetőségeit előidézhesse. És ez lenne a világbéke. Utópia az egész, de mint olyan gondolatot, amely az óhajtott eált szol­gálja, nem szabad lekicsinyelni. * És ha már a háborúnál tartunk — é mikor nem fogunk már ott tartani—lehetetlen nem beszélnünk, annak egyik legmakacsabb velejáróságáról, a folytonos drágulásról. Volt eddig egy nagyon fentos cikkünk: a só, amely a maga minőségéhez mórt keménységgel ál­lott ellent a drágulás kísértésének, de most már a háború súlyos csapásai alatt ez is el­vesztette ellentálló képességét és — megdrá­gul. A pénzügyminiszter éppen a múlt hé­ten terjesztett e tárgyban javaslatot a Ház elé, mely szerint a só ára emeltessék fel. Szerencsére nem nagy differenciáról van szó s igy a Közönség, mely már .más szelek­hez“ van szokva, ezt kevéssé fogja meg- siayleni. jsüas Eladó belsőség. Fő-utcán levő telkem a rajta levő lakó­ház és melléképületekkel eladó. Lingvay Tamátné.

Next

/
Thumbnails
Contents