Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-07-14 / 28. szám
XVI évfolyam ____Jíagysomknt, 1918. julius 14.____2°-ik száff. KÖ ZÉRDEKŰ TABSADALMI HETILAP „A NAGY SOME ÜTI JArASI JEGYZŐI'EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre . . 10 K Negyed évre 2 K 50 fill. Félévre . 5 K Egyes szám ára 30 fill. Mit fogunk exportálni a háború után ? Irt«: Dr. Kovács Gyula udv. tanácsos. (Folytatás). Mindezekkel kimutatni vélem azt, hogy « békés idők exportjának megszokott és kitaposott irányában haladva, komolyan a békés idők exportjának egészben alig 10—12 °/#-Bár« lesz még a lehetőség. Megállapítani vélem azt, hogy expor.politikánkat a háború után meg kell változtatnunk, ha a helyzet jelzett átalakulásával, illetőleg a módosult körülményekkel megfontoltan számolni és magunk e len véteni nem akarunk. Számtalan tekintet melyekre más al kalmakkor már reámutattam, fogja köve- telni, hogy az átmenetgazdaság korszakában telhető erővel ápoljuk as exportot. A fentebbiek szerint azonban még a régi mé' reteket sem tarthatjuk be, ha a megszokott irányban haladnánk. Uj nyomokat keli tehát keresnünk és uj ösvényeket kitaposnunk. Melyik legyen ez az uj irány? Ha földrajzi helyzetünk nem utalná reá, kényszerítő körülmények fognák kövaA „Kővárvidék“ tárcája. A honvéd legszebb álma. irta: Ifj. Szerafln Elemér. A i-i tiszti iskola udvarán csoportokba verődve beszélgetnek a büszke honvéd önkéntesek! tisztjelöltek. Egy fához támaszkodva csendesen, elmerül- ten gondolkozik Széplaky. Arca tüzel, lélekzete mindig gyorsul, szeme ragyog, kezével néha heves mozdulatokat tesz, miutha dirigálna valakit. Lá8sankint a fiuk is figyelmesek lesznek reá, — elhallgat a beszéd s koréje csoportosulnak. Csodálkozva nézik uiindeu mozdulatát s feszült várakozással lesik a következményeket, szólni egyik Mm uier. — Rohamra! — kiáltja Széplaky, s ekkor a saját hangjától föleszmélve, tétován néz körül s mikor lassankint ráismer társai csodálkozó arcára, szomorúan simitja kezével végig tüzes homlokát» izéméit s csalódtau feisóhajt, Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő telni a béke helyre álltával, hogy tekintélyes részt vegyen kereskedelmünk a Kelet és Nyugat közvetítésében. Ha a hivatásos exportőr nem fog találni hazai terméket, melyet kivigyea, keresnie és meg keli találnia azt a külföldit, melyet transitió köz vetíthet. A háború megtanított arra, hogy a közvetítésre meg van a mód és hogy a közvetítő kereskedés folytatását több jelentős közérdek támogatja. Emlékezzünk csak az esetekre, amikor magyar közvetítéssel gyufa ment Svédországból Törökországba, üvegáru Németországból Bulgáriába, sajt és citrom Svájcból Romániába. Magyar kéz dolgozott azon, hogy cirokszaima Németországba kerüljön bulgáriáoól, csemege füge, mazsola, mogyoró Törökországból ai északi semleges országokba! Ne felejtsük el, hogy találkozni fog nem egy kétes c!kk, melynek behozatalára nem lesz engedély kapcató, de kezelésére igen. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy valutáris haszon is támogatni fogja az ily vállalkozást, ha megfontolva választja meg a válalkozó a valutát, melyben fizet s azt amelyben a továbbadott árut magának megfizetteti. Az ország exportpolitikáját, amióta a kivételes helyzet tart és minden konkrét A többiek is magukhoz rémek ámulatukból s mosolyogva kérdik: — Álmodtál pajtás ? Talán már az öldöklő fegyverok pusztító lergetegében, csapatod ólén képzelted magad ? Mi volt a honvéd álma ? # Egy évvel később, ősz van. A lenyugvó nap utolsó sugarai bearanyozzák a sárguló faleveleket, tüzes zománccal vonják be a román határszéli kis Kebele falvát és egész környékét. Az ezer színben tündöklő, haldoklásban oly pompás természet e remek képét figyeli egy kisded paraszti ház ablakából Széplaky Antal hadnagy. Körülötte a néma csendet csak ogy-egy ágyulövés dörgő hangja zavarja meg. Ám most figyelmét az utón vágtatva jövő lovas katona vonja magára ki a ház elé érve, Széplaky hadnagy itthonléte iránt érdeklődik. Széplaky kinyitja az ablakot g kiszol a por belepte lovasnak. Az hirtelen leugrik a lóról s feszes magatartással jelenti: — Hadnagy ur, Furedy Béla e. ó. ö. szakaszvezető alázatosan jelentem fontos jelentést kell tennem. SMTkMstóaég fa ki.dohiv.ui; Nagysomkut, Teleki-tér 445 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. esetben megfontol áfát követelik a viszonyok annak, vájjon van-e tényleg feleslegünk, melyet eszport utján is értékesíthetnénk : tudvalevőleg egy minlszteriumközi bizottság képviseli. Ennek a bizottságnak a működése nem lesz rövid életű. A háború vége egyáltalán nem fogja meghozni az engedélyezési rendszer kimúlását. Importok és exportok dolgában keresett hely lest továbbra is a pénzügy minisztérium vámosz- táiyának a folyosója. Nem is tudom máskép elképzelni. Arra is el lehet készülve minden jövőre tervező exportőr, hogy a mérhetetlen drágaság leküzdésére elsősorban azt a fegyvert fogja az exportpolitika felhasználni, miszerint azokat a nyersanyagokat, mely«- két a hazai industria is fel tud dolgozni, megtartsa a hazai termelésnek. A hazai nyersanyagokat feldolgozó iparvállalatok s az azokból alakult érdekeltségek figyelmes őrszemei lesznek a kiviteli engedélyek körül tapasztalható eljárásnak s igy be fognak folyni az exportpolitika irányítására. Az Is előrelátható, hogy az úgynevezett kompenzációs rendszer az átmenetgazdasági korszakban és a vámkülfölddel való — Gyere be — volt a rövid válasz. Az önkényt«« sietve teljesíti a parancsot a belép a szobába. Magából kikelve izgatottan adja elő, hogy őt még 10 órakor küldték ki hírszerző járőrbe egy rajjal. Amint a falun kívül kelet felé az erdőn keresztül haladtak egyszerre kétfelöl is tüzet kaptak a sűrűből. Utána körülbelül 2 század román katona" azuronyt szegezve rohant a kis csapatra s bizony' kénytelenek voltak megfutamodni éh lehetőleg elmenekülni. Ssóplaky izgatottan kérdi : — Mikor volt ez ? — ügy egy és két óra között — felelte FUredy. — Es te azóta mind jössz P — Nem. Előbb elbújtam egy vízmosásba s onnét láttam egy gyalázatos jelenetet. — Mit, mit beszélj már 1 — kiáltott Széplaky türelmetlenül. — Mikor a mi kis csapatunk megfutamodott, leshelyemrői láttam, amint Pogyevrád Frigyes 3. zászlóaljbeli őrmester — ki útközben saját járőrével csatlakozott hozzánk — nyugodtan mosolygó
