Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-07-07 / 27. szám
XVI évfolyam J(agys0iukuí,í1918. jnSius 7. mm KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKIJTI JÁRÁSI JEGYZŐIJEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre . . 10 K Negyed évre 2 K 50 fill. Fél évre . . 5 K Egyes szám ára 30 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő SMrkesztőség Ä« kiadóhivatal; Nagysomkut, Teleki-tér 448 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Mit fogunk exportálni a háború után? Irta: 0r. Kovács Gyula udv. tanácsos. Az utolsó békeévre (191B.) kimutatott 1905 millió korona értékű kivitelünkből Ausztriára és Bosznia-Hercegovinára esett 75.36 %, a vám küllőidre 24,64 %• Lóból az egész exportnak a vámkülföldre eső, közei egynegyed részéből Németországra 6 41 %> Olaszországra 2*14 %. Angliára 347 7«. Franciaországra 1'14 "/t, tehát az értéknek több mint a fele jutott. A Keletre (Oroszországot is ideértve) 5*34 °/0, a tá- voíi Keletre majdnem 3 % ö körülbelül ugyanennyi az összes többi országra, Ausztriába és Boszniába ezekszerint ex or- tárhaíó termelésünk hárornnegyadrészét, a ván küiiöidre egynegyedrészét szálljunk. A keleti es nyugati piacaink részaránya kb. a 15 8 viszonyát mutatta, azaz masszóval; kébzer oly jó vevőnk volt a Nyugat, mint a Keiei. Ereknek az alakulatoknak a magyarázatát igen könnyű megtalálnunk. Annak, hogy Ausztria és Bosznia vásárolja meg exportra szánt termelésünk háromnegyedrészét, érthető oka van abban, A „Kővárvidék“ tárcája. A sátán segítsége. Higyje el nekem asszonyom, — mondotta a férfi a ház úrnőjének, akinek a vendégszeretetét élvezte ebben az óraban — az ördög igen jól tudj I, hogy ő kicsoda es mit hisznek az emberek. Erre szaintalau esetet tudok magam is, amelyek mind élénkén megvilágítják az ördög szerepleset h hiszékeny emberek között. Igen 1 Az ördög, amelyik sokat eit, sokat is tud os az ó éles elméjéhez kepest a hét g >rög bölcs együttvéve is töke etos idő óta volt. Csak nevessen asszonyom! azokon a történeteken es legendákon, amik az ördög bámulatos bravúrj áról szolnak. Egyszer majd maga is erős kisértésbe jutott. Aztán az ördögöt nem is valami emberfölötti iathatatlau Lnynek kell tartani. Itt és az közöttünk, földi etilbe.ek között és gyakran olyankor toppan elénk, a legrokonszeuvesebb emberek képeben, amikor nem is gondolunk ra, amikor nem is várják öt. Várjon csak egy kissé, szenyoral .... U :y-e bizonyosan hallott mar az ördög csodájáról r1 * * * S * * * Annál elmésebb szerkezetet e! sem lehet mar képzelni . . . Egy szegény órásról szól a történet, aki éveken at szorgalmasan dolgozott^ de hogy a monarchia másik felével közős a vámterületünk. Ausztriát ipari népességének élelmezésével és üzemeinek nyersanyagokkal való ellátásával, támogatjuk. Az a 24’64 “/•* raety Ausztrián és Bosznián kivül eső területre, illetve vám- külföldre került, 463 milliónak felelt meg értékben. Ennek az értéknek 11 ’43 */9-n ía ('üzifát beie nem értve) volt 22 24 °/0, pedig cukor és 37*25 % ka pedig a kővetkező nyersanyagokból és élőállatokból rekru tájódott: tojás, szarvasmarha, bab, toii, kender, gyapm, dohány, bőr, papíranyag, faszén, tölgyfakivonat, friss gyümölcs, bur- gouyá, főzelék, korpa, bor, olajpogácsa, kb. 10 % került össze, továbbá oly á^uk exportjából, melyek száma több százra megy, de melyeket a statisztika röviden »egyéb áruk« minősít és igy késztermékekre (a cukoron kivül) nem egészen 20 °j0 jutott a vámkül- föiüre került összes értékből. Azért irányult tehát exportnak az érték kétszeresével nyugat felé, mert a vám- küi öid számba menő nyugati ipari államok is nálunk szerezték be a rendelkezésre álló nyersanyagokat és félgyártmányokat, vagyis mert nem tudjuk ezeket itthon feldolgozni. soha zöldágra vergődni nem tudott. Ezért mindjobban elkeseredett a derék ember és egyszer halálra száuta imgat Már elbúcsúzott m :gábaa a családjától, bevonult a szobájába és inár éppen vegre akarta hajtani magán az önkéntes halálitó- letet, amikor az utolsó oraban váratlanul megjelent nála az ördög. Mit akarsz itt nálam? — kérdezte a sátánt az elkeseredett órás — nem vétettem én soha életemben a becsület ellen, miért jöttél hát ide ? Éppen ezért jöttemi . . . mondotta neki a sátán. — Tudom, hogy egész életedben becsületes voltai és megérdemletted volna, hogy jómódban kerülj. Hallgass hát ide! ... Ha eladod magadad nekem, hagyok még neked boldoggá teheted a családodad, a gyermekeidet aztan ha letelik a tíz év, eljösz velem addigra úgyis éltéi akkor már eleget 1 . . . Az órás egy kicsit gondolkozott. Eszébe jutott a feleségének, a gyermekeinek régóta tartó nyomorúsága, most maga előtt látta egész világosan az övéi életének jövendőjét, amelyben csupa nugdöbbentő kép vonult el előtte. Jószive volt az órásnak és nem akarta kitenni a családjai a további nyomofgáseák. Hát gondolkozott még egy- kót!percig s aztán, azt moudotta az ördögnek: Jól van 1 . . . Elfogadom az ajánlatot. A sátán most vigyorgó arccal nézett az óriásra. Előre tudta már, hogy az elfogadja az így fest a rr ult I Minó lesz a jövőé ? A vámküIWdek való forgalom szempontjából számottevő cikkek közül központosítva van jelenleg nálunk a fa, a cukor, a szemestermény, a liszt, bab kender, gyapjú, bőr, papíranyag, széna, maláta, lóheremag, faszén, tőlgyfakivonat, gyümölcs és főzelék, korpa, enyv, zsir, olajpogácsa, vasércek és burgonyának forgalma. Majdnem kivétel nélkül oly áruk, melyek áremelkedése életviszonyainkat végtelen megrosszabbitotta, oly áruk, rreiyekből készleteinkkel csak takarékos és igazságos felosztás mellett tudjuk a belforgalom szükségleteit kielégíteni. Még a szomszédos Ausztriával szemben is szá litási igazolványhoz van kötve, az élelmiszerek valamennyije. Még a szövetséges Németországba 's külön kiviteli engedélyhez van kötve majdnem valameny- nyinek az exportja. Dohányunk magunknak is kevés; cukortermelésünk visszefej- lődött; vasérceket még mi importálunk, magnezitet nem bocsátunk ki; a fára magunknak is szükségünk vau és legfeljebb értékes tölgyfaterményekben volt a háború alatt megfelelő kompenzáció meliett kivitelünk; szóval a békeidők exportjának leheajánlatát. Egy tapasztalt ördögnél jobb emberis- merő, tökéletesebb lélek búvár nincs a földön. Akkor aztán igy szólt az óráshoz: Most csinálok neked egy uj óraszerkezetet, amely egyedüli lesz az egesz világon. Eunea az Órának a segítségével mindenki úgy irányíthatja az eleiét, ahogyan akarja. Di csak addig, amíg te élsz. Ha már nem leszel, hiába reklamálják majd az emberek tőled, hogy elromlott a csodaóra . . . Ennek az órának a segítségével meg lehet majd állítani a napokat, vissza lehet hivni rég elmúlt időknek kedves eseményeit, amelyeket kiki a kívánsága szerint folytathat, vagy előre lehet vinni az időt amellyel siettetheti valaki a boldogulása folyamát ... Az órás nagyot bámult az ördög Ígéretein ős rázni kezdte a fejét, annak a jeléül, hogy nem hiszi el ezeket. Nem hiszed? . . . Hm . . . Még ma itt lesz az órai . . . S azzal az ördög hirtelen elhint az órás szobájából. Csak a földből felcsapó zöldes-sárga füstölő láug s a nyomába*! járó erős, kónszac jelezte, hogy ott volt. Az életbe vissz: tért?>rás attól a naptól fogva hirtelen elkezdett gazdagodni. Mindig több és több vagyona lett. A családja már régóta a legkívánatosabb jólétbe jutott. De pout a tizedik esztendő vé^ón egy este hirtelen szörnyet halt az óráfi.
