Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-01-06 / 1. szám
RÖZtóföKŰ 'TÁ&SAÜÁLMI HtöTLLAf* „ A NAGYSOMKUH JÁR A $ JEGYZŐI tóGYLtó T‘ HIVATALOS íOZLliíVfi. E I ő fi z e t é s i ár: Egész évre . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő Szerkesztőség é< kiadóhivatal; Nagy somkut, Teleki-tér 484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Lenin. Mikor úgy egy évvel ezelőtt a há ború harmadik évének kezdetén, az emberek kissé hangosabban kezdtek b szélűi a háború végéről, a minden* megvái ó bekéről, akkora tollíorgató, komoyabb gondolkodású emberek között az a nézet váj* ál’a'ánossá, hogy a bókét csak egy égé szén különleges egyénségö nagy ember csinálhasd meg. Mindenki úgy érezte, hogy a világ mai vezető emberei, vezető állam féríiai annyira exponálták magukat a háború mellett, annyira belerógzödtek a mai diplomáciai érintkezés formákba és módokba, hogy nem fogják megtalálhatni a kibontakozáshoz vezető utat. Oiyan uj em bernek kell következnie, aki. merészen és egészen uj csapáson haladva fog igyekezni a háború végét eljuttatni a békét sóvárgó emberiséghez. Ugyláíszik ez tu ember valóban megérkezett és ugylátszik, hogy azok, akik a világtörténelem (eddigi pofijain okulva, egy ilyen ember megérkezését várták, nem csa lódtak. Mi Leninben látjuk ezt az uj em bért. A rettenetes erejű orosz forradalom vetette öt a felszínre,‘ez az orosz forradalom robbantotta ki a semmiségből, a szibériai bá- báuyákból és a hatalmas orosz pusztaságokból azt a hatalmas tüzet, amely eggyé- forrott Lenin személyében. Nem tudunk Leninről semmi különöset, de azt látjuk, hogy értékes, egész ember. Ha törekvése ma még nem is vezetett tebesen célhoz, ha ma még nem terjeszti ki áldó kezét az egész világra a béke, akkor is megindította azt a lavinát, amely lavina ki tudja merre fut és ki tudja hol áll meg. Merész kézzel nyúlt bele a diplomáciai szövevénynek darázsfészkébe és á nagy cél, a béke érdekében tudta mellőzni a bevett és megrögzött diplomáciai formákat. Kétségtelen, hogy rettenetes belső küzdelmek folyhatnak a legutóbbi napokban az é-tente '"más államaiban, amelyeknek népei éppen uay sóvárognak a béke után, mint a mi népink és amelyek számára éppen olyan megváltás volna a béke elkö- vetkezése, amilyen az a mi számunkra és különösen az oroszok számára. Lérim volt‘az, aki a háború ördögét a béke angyalának segítségével legyőzte. Hacáak annak á 180 millió embernek szerezte meg egye'őre a békét, amely Oroszország alattvalója, már nagy és világtőr- ténelhif munkát végzett, de sok tünet, sok epizód és- jelenség arra mutat, hogy az entente államférfia.inak nagy ellenére is tisztulni kezd nyuga^^Raz égbolt. 41 Lenin merész Császármetszéssel prdK*‘ bá'ta az orosz nép háborúját elintézni és amint iátszik, a császármetszés sikerült, mert a központi hatalmak a legnagyobb békeszeretetet és békekészséget tanúsítót ták. Talán, mire e sorok megjelennek, már alá is van írva a békeszerződés, amely jóformán a központi hatalmak szövetségeseivé teszik a nagy orosz birodalmat. Lenin azt mondta egy nyilatkozatában, hogy elérkezett a békekötés pszichológiai pillanata. Ez a fizológiai pillanat az amely mindig megszüli a maga nap-y embered. Ahogy a háború megteremtette Hindenbur- got, Mackensét és a magyar hadsereg vi téz vezéreit, úgy ugyanúgy teremtette meg s béke fizológiai pillanata Lenint, Gzernint és KG hl mannt. És ha erről visszakövetkeztetünk, úgy látjuk, hogy a béke fizológiái pillanata már Franciaországban-és Angliában is megteremtette a nagy embereit, hiszen most léptek jobban előtérbe Gaül’aux Franciaországban és Lansdowne Angliában. Mind a k^ttö nagy és értékes egyéniség, és mind a kettőnek bizonyara fontos sze repe lesz a béke .kialakulásában. Ma még csak filozofálunk a békéről, ma még czak elvont' téma L nin müve, de úgy érezzük, nemsokára már annyira b>- szólni lehet lesz az általános békéről, hogy — már nem is fogunk beszélni róla. , á M&wtwrik A gyémánt karkötő. é: ''' ■ 'A ' * A fiatal özvegy a í.óidsziuUm lakott és nagyon szeretett az ablakiul ülni egy nagy legyezőpálma árnyékbaban. Már majdjiein egy év telt el a férjé halála óta, de az ő gy:sza még mindig mély volt, oly mély, amilyet csak fekete kr'pp- böl, csipkéből és gyöngyökből össze lehetett állítani. Bpnsőleg nem gyászolt ilyen mélyen. Házassága oiyan modern csereüzlet volt, amilyet gyakran kötnek: a mi civilizált: komikban! • ' ’ Az asszony odaadta átférfihák fiatalságát és szépségét,'a féjfi pedig 20.0JO korona évjáradékkal viszonozta ezt. Most pedig megmaradt neki az évi járadék. Kaphatott volna egy fiatal, szép férjet, megengedhette vo’na magának ezt' a fényűzést és ta'ált volna magának hamar. Sok pályázó volt erre az állásra. Előtte a varró-aSztalkán, egy fiatal tiszt levele volt. A ti zt szép volf, miut egy Adoais és előkelő családból származott. Mit kívánhatott míg? És mégis ... Őrültség volt, a legörültebb őrültség és még:'s . . . Nem a 'iszt képe, hanem másvalakié •lebegett előtte. Szerelmes volt reménytelenül és mégis sok remény y el síelve^ buzgón, idégesitőn, csodásán, inarno osaa azért,• .mert oly őrültség volt. Haratámaszkodott, félig lehunyta Szemeit és átengedte magát fantasztikus almáinak, azoknak az almoknak, amelyeket ama bizonyos nap óta mindig uj:a álmodott. Az asszonyka szép volt, amint itt ült a palma árnyékában és halvány profilja élesen vált ki a vörös függouyqk hátteréből. Ha tarka selyembe öltözött volna, akkor hullámos formáival egy odaliszkhrz hasonlított volna; gazdag gyászrukajában azonban talán még •szebb veit. ' Fekete, gyöngyökké!' díszített blúza, mint valami f.e'yemkéztyu tfönta be' szépen formált derekát, amely a csípőjét-takaró csipkék és fáklyák fekete erdejéből emelkedett ki. A ruhát a nyáknál egy broche tartatta össze, amely alatt szivalaku kivágás volt, Ezen a kivágáson keresztül lehetett látni fehér mellét, amely fekete csipkékkel volt keresztezve és igy félig «lfedve, még izgatóbb volt. Szemei oly feketék és tüzetesek" voltak, mint a gyöngyök a ruháján, kékesieket haja magasra volt tűzve és. mint valami diadém, övezte fehér homlokát. __L j*111* 1 '■ ■■' '« •< i 'i ü 'i "iiníT.ir-MntyrMfrr, -----— rTnTrn, Da ki volt az a szerencsés féiii, aki után e nő sóhajtozott? Oh, az nem is sejtette a szerencséjét! Á! hu ban sem jutott volna eszébe, hogjr az ablakok mögött egy meleg n i szív dobog felé és hogy egy női szempár lázasan tekint reá, midőn lassú, lomha lépéseivel rendes körsétáját végezvén, az ablak előtt elmegy. A rendőr volt ugyanis az a szerencsés fér. fiú és abban az utcaoan teljesítette szolgálatát, egy hónapig nappal, egy hónapig éjjel. Az asz- szony egyszer véletlenül az ablaknál volt, mikor a rendőr arra ment és meglátta hatalmas lakját, egyenes tartását, amit a feszes uniformis még jobban kiemelt, uapbainitotta arcát, sasorrát és sűrű fekete bajuszát. Hirtelen valami különös érzés fogta el, valami csudálatos boldog elfogódottság. Olt állt és várta, mig a rendőr vissza jön. Lomha lepés3Kko! járt, szemeit erősen á gyalogjáróra meresztve. Hirtelen- úgy látszott; hogy az asz- szony égő pillantását-’ érzi a vállán. Felemelte a fejét, nagy sötétkék szemeivel felpillantott és aka- rat anul köszöntésre emelte kezét. Az asszony válaszolt a köszönésre, remegve és elpiiulva, mint egy iskolásleány, pedig máskor a fővaros fiatal oroszlánjait fogta kocsija elé és szeszélyeivel ostorozta őket.
