Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-19 / 33. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI1 EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre Fél évre 2 K 4 K Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő Sasrkesztőség,és kiadóhivatal: NagyS0inkut,TelekÍ-tÓr4ö4 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Közélelmezési programm. Az elmúlt héten sok-sok beszéd hangzott el széles Európában. Van köztük békebeszéd, van köztük háborús beszéd, a világ legnagyobb és legmértékadóbb politikusai nyilatkoztak, azonban nekünk —őszintén megvallva — egy a nagy külpolitikától távol álló beszéd tetszett legjobban. Ezt a beszédet, amely leginkább megragadta a figyelmünket, Gróf Hadik Jánosnak, a Közélelmezési Hivatal uj elnökének beszéde volt. Az egész ország feszült figyelemmel várta, hogy milyen programmot fog adni az uj közélelmezési diktátor .miután a negyedik háborús esztendő elé gabonában ugyan elég jó terméssel megyünk, de egyéb terményekben annál szükebben vagyunk. A kőzélelmezés uj vezetőjének soha sem kellett annyira határozott programm, mikor a drágaság már szinte abnormis mérveket ölt és amikor a lakosság nagyrésze már igazán nem tudja a versenyfutásban, a melyet a drágasággal fut, megtartani a helyét. Gróf Hadik Jánost nagy támadások előzték meg, mielőtt hivatalba lépett volna. Azt möndták rá, hogy gróf és mit sem ért a közélelmezéshez, hiszen eddig bizonyára azt sem tudta, hogy a főzeléket és a gyümölcsöt vásárolni kell, azt hívén, hogy az terem. Annyi csalódás ért bennünket már a három háborús esztendő alatt, hogy a legnagyobb örömmel kell feljegyeznünk, a mikor egyszer végre kellemes csalódásra bukkanunk. Ilyen kellemes csalódás Hadik János nj méltósága. A kőzélelmezés kérdésében oly erélyes, oly alapos és oly jól átgondolt beszédet, mint a Hadik Jánosé, még nem hallottunk eddig. Mindenre kiterjeszkedett, ami megbízatása körébe tartozik, minnenről volt néhány alapos és értékes szava és mindenben tudott az ország népének valami meg • nyugtatót mondani. Bármennyire szomorú is egyébként az, hogy a negyedik háborús év elé úgy kell elökészülnünk, hogy talán ez se hozza meg ellenségeink elvakultsága révén a békét, mégis megnyugtató éppen az a tudat, hogy ha küzdenünk kell tovább is, legalább az ország élelmezése olyan kezekre van bízva, amelyek hozzáértő kezek és legalább ebben a belső küzdelemben fogunk némileg köny- nyebbséget érezni. A közélelmezési programmot mindenütt az országban a legnagyobb szimpátiával fogadták. E szimpátia legelső oka természetesen az, hogy a beszédből mindenki megértette, hogy nemcsak üres Ígéreteket mondott el az országnak egy előkelő gróf ur, hanem az ország egyik tisztviselője mondta el, hogy mi mindent fog dolgozni az ország érdekében. Mint halljuk gróf Hadik János már teljes eréllyel hozzá is látott azoknak a problémáknak a megoldásához és azoknak a problémáknak a megoldásához és azoknak a dolgoknak az elintézéséhez, amelyre programmja keretében már most is van alkalma. Gróf Hadik János működésének értékére a legfőbb mérvadó tényező az, hogy addig nem vállalta a Közélelmezési Hivatal elnöki állását, mig nem kapott megfelelő garanciát arra, hogy semmiféle intézkedését nem fogja egyik vagy másik minisztérium kontrakarrirozni, vagy megakadályozni. Ez tette illuzóriussá a közéllelmezés előbbi vezetőjének működését is, bár tudjuk, hogy ő is a legnagyobb ambícióval és munka- szeretettel igyekezett az aktuális kérdéseket megoldani. Hogy nem sikerült neki, elsősorban ez volt az oka. A minisztériumok a szakérdekeket helyezték a kőzélelmezés érdekei felé és igy gáncsot vetettek a Közélelmezési Hivatal legjobb szándékainak is. A „KQVÁRVíDEK“ TÁRCÁJANémet riport Magyarországról. Egy objektiv német iró könyve. Joseph Agust Lux Münchenben Oscar Bech- nél könyvet adott ki most rólunk, amely mellett nem lehet szótlanul elhaladni Cime : „Magyarország egy középeurópai felfedezés.“ Csakugyan felfedez bennünket. A közeli és testvéri Németországból úgy jö hozzánk, mint egy sarkutazó. Mindenekelőtt dicsérnünk kell a felfedező készültségét és pompás műszereit, amelyekkel tisztán és biztosan látja •országunkat. Nekünk azonban mégis legértékésebb az a szeretet, amely ebből a német könyvb'ál kisugárzik . A háború alatt több szeretetben volt részünk mint gyűlöletben Még az entente népet se gyűlölték istenigazában a magyart, a franciak éppen, hogy csak csufnevet adtok neki, a „hongroboche“ t. A semlegesek és a szövetségesek pedig valósággal elárasztották azzal a nagyrabecsüléssel, amely a felfedezett országnak szól. Egy német társadalomtudós a háború alatt könyvet irt ezen a cimen : •Miért gyülölnok bennünket a népek ? Mi, szegény -.magyarok, kik sokkal kevésbbó vagyunk hatalmasak, tanulmányt Írhatnánk ezzel a címmel: „Miért szeretnek bennünket a népek ? Joseph Auguszt Lux többek közt erre is f> lel. Ez végre egy magyarokról Írott könyv, amelyben nem a kanászságunkat és a betyárságunkat ünnepük, de az uj értékeinket. Végre egy könyv, amely jóváteszi azt a sok erkölcsi kárt, amelyet a „Zigeunerprimas,“ „Tsardasfürstin,“ Tigeuuer- liebe, „Pusztakavallier“ és egyéb operettlibrettók a magyarságnak a külföld előtt okoztak. Mindjárt az első lapokon figyelmeztet a könyv Írója: „De kérem, ne gondoljanak azokra az Operette fogalmakra, amelyek még a müveit német előtt is gépiesen jelennek meg, mihelyt Magyarországról van szó : a hegedülő cigányra, a csárdásra, a pusztára, a csikósra. Megértem, hogy a magyar nincs megelégedve ezekkel az émelygő nézetekkel — mást vár a tudásra vágyó és sokat utazott német nemzettől. Igazán pironkodik az ember, ügy vagyunk ezzel, mint mikor Münchent említve mindig azt kell hallanunk: jaj az a jó müncheni sör,“ Szóval itt másról van szó. Úgy zarándokolt hozzánk ezt a hi? 1 el teljes német, mint valamikor az olasz földre. A Dunát Budapest Canale grande- janak nevezi és forró szavakkal ünnepli a magyar fővárost. Azt emeu ki, ami fontos, ami ellentétben vau a régi, magyarokról alkotott fogalmakkal, a cigányos, csárdásos, pusztás és esikósos k pzetekkel, ami az uj magyart igazán jellemzi. Nem azt Írja meg, hogy a faluvégi cigánynak milyen az öltözéke, hanem például többek között azt, hogy a Szépművészeti Múzeumban Murillo és Goya oly kitünően van képviselve, mint kevés európai képtárban. A magyaroknak a központi hatalmak népei között elfoglalt helyzetéről is érdekesen, jól érte sülten nyilatkozik. Ismeri művészetünket, tör- ténetü két a hét vezértől IV. Károly király budapesti koronázásig, ismeri közjogunkat és érzi szellemüuket. A magyarországi németek helyzetét teljesen kielégítőnek találja. Több ízben hangoztatja a magyaroknak a nemzetiségiekkel való szabadelvüségőt és bőkezűségét. Annyi hamis és gonosz adat hemzseg ma mindenütt, még a német iskolakönyvekben is rólunk, hogy Joseph Auguszt Lux könyve igazi, nagy hivatást teljesít. Ő nem olyan, mint az egyszeri utazó, aki Olaszországba érkezve, — elsőnek egy sánta és szőke leányt látott meg, mire azonnal megírta, hogy az olasz nők többnyire sánták és szőkék. Ha van valami hibája az, hogy nem látja a sántasagunkat, a megbónultságunkat, a szenVedé* Sünköt is.
