Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-17 / 24. szám
XV. évfolyam fíagysomkul, IS#?, június 17. fc szám. KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. , ; J§ Előfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő Szerkesztőség és kiadóhivatal: NagySOmkllt, Teleki* tér 484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A községi bevételek fokozása a községek egyesítése utján. írta: Dr. W. Batta Mihály belügymin.-segédtitkár, (Átvéve a „Közigazgatási Közlönyéből.) Ma amikor a község — viszonyítva a községi törvény alkotása idejében fenállott községi igényekhez — hasonlíthatatlanul ma gasabb rendű kulturális és egyéb közigazgatási igény szolgálatában áll csak természetes dolog, hogy a legnagyobb anyagi erőfeszítés is meddő marad a vagyonilag gyönge, magas pótadózásu kisközségekben — ezen igények és kötelezettségek teljesítésében. Az elaprózott, anyagilag erőtlen egye- deket nagyobb, életképesebb egységekbe tömöríteni, ez legyen egyik vezérelve a községi élet elómunkásainak, az elöljáróságoknak, elsősorban a jegyzőknek. A törvény e két bizonyítandó alapfeltételen kivűl még két feltételt is előír, a beolvasztás elrendelhetéáének elmeként, azonban ez a két feltétel már annyira a dolog természetéből folyik, hogy azok hiányában a községek egyesítése szóba sem kerülhet. Az egyik az, hogy a beolvadás egy más kisközségbe az 1886 XXII, t.-c. l.§-a c) pontjának sérelme nélkül létesithető-e és hogy a jegyzőt az önállóság megszüntetése esetén illetményei tekintetében kielé- gitették-e ? Az első eset abban nyer kifejezést, hogy körjegyzőségről lévén szó, vagy két kisközségből áll a kör, tehát az egyik kisközség önállósága megszüntetése esetén községi jegyzöséggé alakúi át a kör és a két kisközség nagyközséggé változik át, vagy pedig, hogy olyan kisközség, mely más körbe tartozik, csakis akkor egyesíthető a más körbe tartozó kisközség egyikével, ha az a kör, melynek községeiből az önállóságával felhagyni akaró kisközség kiválni akar az 1886. XXII. t.-c. 1. §. c) pontjában előirt körjegyzőségi életet akadálytalanul folytatni tudja. A gyakorlati élet azonban igen ritkán mutat fel esetet arra, hogy különböző kör községei között merülne fel ilyen szervezeti átalakulási folyamat, ami magyarázatát talán az együvélartozás érzetében és a hosszú időn át követett közigazgatási együttműködés kihatásaiban találja. A jegyző illetményeinek kielégitettsége most, mikor a jegyzői javadalmazást a ma gas pótadózásu községekben nagyrészt az államkincstár viseli, a szervezeti alakulás kérdésénél nehézségeket alig okozhat. A községi önállóság megszüntetése az érdekeltek akarata ellenére, vagyis a községi törvény 158. §-a alapján oly ritka eset, hogy erről már csak e cikk irányelveit tekintve, szó nem is eshetik. Gyakori eset, hogy összeépült — tehát úgy administrativ, mint a mindennapi élet szempontjából egvmásra utalt községek külön községi életet élnek és ezt a közigazgatásra valóban indokolatlan külön élést a helyi viszonyok specialitásában fentartan- dónak is találják. Ezt az állapotot az 1886. XXII. t.-c. 162. § a alapján a községek egyesítése utján megszüntetni és egy életképesebb, létjogosultabb, erős községi idi- vidiumot alkotni olyan elementáris kötelessége a községi vezető elemeknek, hogy emellett valamennyi particuláris ellenérv eltörpül. A községi egyesítések eseteinél még gond fordítandó arra, hogy csupán közvetlen egymással határos, tehát kataszteriig is összefüggő egyedek egyesítése kerüljön szőnyegre, mert ahol a községi határrészek folytatólagos egybeolvasztása keresztül nem vihető, ott az administrativ egyesítésnek a katasteri irányelvek képezik akadályát. E részben fel kell hivni a községi vezető elemek figyelmét a 85462( 1898 számú belügyminiszteri körrendeletre (lásd Belügyi A lŐVÁRlílDÍ“ TÁRCÁJA. Román iából--Angliába. Izgalmas utazás heteken át. Egy angol haditudósító feljegyzéseiből. Béke idejében Bukarestből Londonba néhány nap alatt jut az ember. Bele kell számítani az el nem kerülhető veszteglést, meg az egyre felmerülő akadályokat és akkor a szerencsés ember huszonöt nap alatt meg tudja tenni ezt az utat. Karácsony estéjén indultam Brailából. Román torpedócsónak vitt le a Dunán Galacig. Ott egy álló napig vártam a pályaudvaron a vonatra, mely majd elvisz a főhadiszállásra. Menetrondféle indulást csak azok a vonatok tartanak be, melyek a főhadiszállás tagjainak vannak fentartva. De hogy az embert ilyen vonat elvigye magával, azt nagyon nehezen éri el olyan halandó, akinek nincsenek valamelyes jogai. Azt se tudtam, hogy hová legyek a boldogságtól, amikor végre adtak egy ilyen vonaton egy szerény helyecskét. Én, Szerencs s ember, gyorsvonaton mentem. Az ut 75 mértföld, s ezt a gyorsvonat rövid hót óra alatt tette meg. Ezekután, ha valaki tudni akarja, hogy mennyi ideig robog ezen a2 utón valamely más vonat, ezt is megtudom mondani: legalább is Lét napig. A főhadiszállás körül-belül az ut felében volt Jassyig. Tehát ugyanilyen utazást kell megtennem, de éjjel. Szerencsére volt az útitáskámban hideg sültcsirke, egy darabka kenyerem, ezt még az elutazás előtt öt nappal vettem, de volt még egy almám is, Utitársaim irigykedve néztek, mintha nábob lennék, aki nem sajnálja magától a legpompásabb falatokat a legelőkelőbb londoni szállóban. Valóban, azon éjjel fejedelmibb lakomát csaptam, mint akárhány vérbeli princ, mert hiszen másnap láttam Jassy egy vendéglőjében egy királyi fenséget, akinek ebédje nem volt egyéb, mint néhány darab hideg burgonya s ezzel a nem nagyon gazdag ételrenddel kellett nékem is beérnem. A „vendéglő“ elnevezés talán alkalmas arra, hogy ez esetben hamis képzetek támadjanak. Tartozom az igazságnak azzal, hogy bevalljam: ez a Vendéglő hitvány lebuj volt, amely emlékeztet a londoni kikötőben levő korcsmákra, melyekbe zsákhordók és rakodómunkások járnak. Különben is Jassyban csak két ótkezőhely van, ahol enni kap az ember s ez a kettő olyan, hogy az, aki belebotlott az egyikbe, azon bosszankodik, hogy miért nem ment inkább a másikba. A piszok, amely ott ellep mindent, valóban leírhatatlan. És a két fogadó zsúfolásig tele van emberrel, ezek pokoli lármát csapnak s a hitvány eledelt kitépik egymás kezéből. Amint a pincérek föltűnnek a tálakkal, a vendégek körülfogják őket s harcolnak az ételért. Ezek a támadások kihullámzanak a konyhába is. Kórházvonat vitt el engem ebből az agyonzsufolt városból. A bőröndöm volt a párnám, ezen aludtam, mig elértünk a határra. Itt át kellett szállni a Kievbe menő vonatra. Hála Istennek, Oroszországban voltunk. Az állapotok itt mégsem olyan rosszak. Nagyobb állomásokon elég jó ótelt lehet méltányos áron kapni. De a román útvonalon már nem kap az ember semmit. A mi orosz vonatunk sem robogott valami gyorsan előre. Háromszáz mértföldet kellett megtennie s eldöcögött három éjjel, három nap. Amikor végre megérkeztünk Kievbe, szomorúan állapítottam meg, hogy bőröndömet ellopták. Pétervárra hasonló „sebességgel“ mentünk. Pétervár még a felét se jelezte utamnak, A vonat, amely Finnországon vitt keresztül, megakadt a hóban. Sokat kellene Írnom, ha fel akarnám sorolni a kalandokat, melyek Svédországba való utamon és innen a Norvég hegyekbe való utazásom alatt értek. Szinte megváltásnak tetszett, amikor végre az Északi tenger viharvert hullámai ringattak, Romániából való elindulásom után pontosan a huszonötödik napon léptem Newcastleben brit földre. Ezen szenvedésekben gazdag utam mégis cgaig
