Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-03 / 22. szám
XV. évfolyam Jíagyscmknt, 1917. junius 3. * 22-ik Szám. KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 £ Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 454 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A községi bevételek fokozása a községek egyesítése utján. Irta: Dr.W. Batta Mihály belügymin.-segédtitkár. (Átvéve a „Közigazgatási Közlöny “-bői.) A fejlődő kulturális és közgazdasági életigények már a háborút megelőző években oda mutattak, hogy a falu háztartási kiadásainak fedezésére szolgáló bevételek elégtelenek. Még érezhetőbbé vált ez természetszerűleg a hosszú háború alatt, amikor számos bevételi adóforrás szűnt meg a fér- íieró hiánya és a minden vonalon jelent Áezó drágaság nyomasztó terhe miatt. A falu bevételeinek fokozása súlyos gondot jelent a községi háztartás mérlegének biztosítása körül főleg most, amikor az esetleg jövedelmezőséget biztositó kom munális üzemek vagy más ehhez hasonló közintézményszerü vállalkozások létesítése a fennforgó viszonyok miatt lehetetlenség. Keresni kell tehát az adott törvényes korlátok között azokat a módozatokat, amelyek a falunak törvényes jövedelmeit az adott viszonyokhoz képest fokozni és biztosítani képesek. Községi adórendszerünk jelenleg kiA jÉkVilá'1 TAHIMArany balladái. 1 a : Chobodiczkyné Darai Margit. Ta a many az Arany-kultusz népszerüsiUVlt! A magyar nemzetnek immár több, mint ezeréves története számos „uagy“ nak nevét jegyzi föl Minden kornak, minden századnak megvolt a maga hőse, szellemóriása. És a nagyok után mindig még nagyobbak jöttek I — Alig forrott be az a mély seb, amelyet nagy Hunyadink halála tépett fel a vesztes nemzet szivében, már Zrínyink hadvezéri ügyességén lelkesül egész Európa 1 Fráter Györgyöt Európa M ásodik nagy diplomatájának emlegeti a történelem, s századok múltával D ák Fcrencben látja a .haza bölcsé“ t a kor. Egyik tudós rendszerét to vábbfejlesztette a másik .nagyobb“ tudós elmé* A miivésZ'MHk nagyjai honunkban csak addig v>i|t-.k igazán „ agy“ ok, amíg Munkácsy ecset- o.iásai e v sn -o-bb tóntmu háttért nem festettek őd i nevén * mig Iz-o Miklós lelke meg nem vzolait a „Busuló juhász“-ban, És ez így van minden téren. Egy elvesztett zárólag a közv tleu adókon <-*- az állami adók alapján kivetett pótadókon nyugszik és ez jelenti úgyszólván egyedüli bevételi forrását, mert a községi közmunka — mint tényleges ellenszolgáltatás nélküli munkaérték és a községi kötelékbe való felvételére szedhető mérsékelt dij — 1886. XXII. t. c. 14. §-a — alig tekinthető számba vehető bevételnek. A községi bevételek szempontjából alig ‘ érdemel továbbá említést az 1906. II. t. c. 6. §-a alapján biztosított fogyasztási adópótlék kivethetésre vonatkozó jogosultság, mert a tapasztalat szerint kis és nagyközségeink fogyasztási adókivetési jogukkal nem igen élnek. A községi pótadót kell tehát, a majdnem kizárólagos olyan községi bevételnek tekinteni, amely a község terheinek fede zésére hivatott, mert községeink túlnyomó része — összesen 92418 község, melyből 2100 nagyközség — rendesen vet ki pótadót és az a szinte patriarchálisnak nevezhető állapot, amikor a községi szükségletek a falu vagyonának bevételeiből nyertek fedezetet és a »róvatal«, vagyis pótadózásra szorulás volt a kivételes helyzet, régen elm ilt. Az országos statisztikai hivatal által legutóbb közzétett 1908. évi háztartási statisztika adatai szerint ugyanis 1881 ben még 1658 községünk nem szorult arra, hogy -szükségleteinek fedezésére pótadót vessen ki; 1898 ban már csak 8o9 és 1908-ban Híjábbi erős csökkenéssel 51 ü község tudott meglenni adóztatás nélkül, ami százalékokban kifejezve annyit jelent, hogy a pótadó tiéfUüli községek aránya ról ó^^-ra, 'máj.Ú,;4 9°,0 ra szállt le. * Í!<ÍA község háztartási kiadásainak fedezetét képező pótadót emelni azonban csak úgy 1 hét, ha az annak alapjául szolgáló állami egyenes adót emeljük, illetőleg ha a község területi hatósága alá tartozó egyenes állami adó-alap növekszik. Minthogy pedig községeink nagyobb részének állami egyenes adója főleg a földadóból adózik össze, a pótadók alapját képező állami egyenes adó növekedését csakis úgy érhetjük el, ha a községek területi nagyságai vagyis a földadó alapját képező ingatlan területet növeljük. Eltekintve már most ettől a tisztán háztartási jelentőséggel bíró kérdéstől, közigazgatási szempontokból is kívánatosnak mutatkozik az elaprózott adminisztratív egységek okszerű apasztása és életképesebb, erő sebb, nagyobb egységekbe való tömörítése. ■li.rtÉíri ■ Viril■■rtf.rmT.ii.ÉTiairf^Mi hadvezér, tudós, költő, művész helyébe jön más, — Csak Aranyunk és Petőfink helyét nem pótolja a modern kor legjobb költője sémi Koiuukban ünnepeltek voltak; korunkban „utólórthetetlenek“-nek tartjuk őket; s hova tovább tűnnek az évek, nevüket annál fényesebb glória övezi, s lassankint valósaggal niytbicus alakjaivá válnak a magyar nemzetnek. Arany és Petőfi nemcsak a XIX. századé, de minden koré 1 Müveiket nemcsak a múlt idők esztétikusai mondjak szépeknek, de a jelenben és a jövőben is remekművek azok. Riedi szerint „remekmű mindig akkor keletkezik, ha valamely nagy tehetség megtalálja a tehetségének leginkább megfelelő műfajt és tárgyat. Ilyen volt Aranynak, — hogy csak egyet említsünk a sok közül — a ballada.“ Az ő balladáiban megtaláljuk az egész Aranyt: a haza sorsán kesergő, elvesztett gyermekét vissza- vLszavágy , érzékenylelkü, mélabus költőt. A szabadságharc után mikor „a kitombolt fájdalom és a rohamaiba belefáradt kétségbeesés fásultsága szól b-rlőle“ ; mikor érzi, hogy a haza dicső múltjával együ't lelke ifjúságát is eltemette : a nemzeti romlás és pusztulás eme gyászos napjaiban tragikus összeütközések képei bántják képzeletét; ködös, fojtott, nehéz hangulat üti meg lelkét; csak sötétséget, gyászt lát maga körül: a kétség, mint Nessus köntössé égeti, a fájdalom láza gyötri, mig végre elfojtott keserűsége szaggatott felkiáltásokban tör ki: „A kétségbeesés az ón reménységem 1“ — így ór Arany a balladák sötét világába. . És szívesen időzik ott, mert, akik ebben a világban mozognak, — a balladák hősei — mind megértik „jaj“-ait, együtt sírnak a magyarral. Török Bálintban a nemzet rabságra jutott fiainak panasza zokog ; Szondi két apródjából az elhullott nagyok örökké kegyeletes, dicső élete beszel; Both bajnok özvegyéből megértheti a nem. zet, hogy a megaláztatások tesznek igazán naggyá; V. Lászlóban az idegen zsarnokság, s a nemzeti érzület összeütközése van inegérzékitve. — A balladák eme hőseiben szól tehát Arany nemzetéhez abban a szomorú korban, „midőn az idők igája hallgatni és kevésből sokat érteni tanított'“ És ha jobb napok virradnak is a hazára Arany költészete nem lehet többé derűs. Az a beteg kedély az élők között már nem, csak a sirkert- ben érzi jól magát. „Miuden mulatságom a temető," — Írja Nagy hősökről, s csak Szalontára vágyik, „Keletre, mint a berki szellő, Mely a lombok közt rést talál ; Keletre, mint az égi felhő, Mely ott egy kedves sírra száll,“ Nem csoda, ha nem tud virágot állítani elénk anélkül, hogy mikor azt a virágot kiszakítja lel.
