Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-20 / 20. szám

Jl.

KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE/

Előfizetési ár:

Egész évre , . 8K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill.

A hatodik hadikölcsön.

E héten jelent meg a kormány felhi vása az újabb, immár hatodik hadikőlcsőnre. A magyar állam ismét hü fiaihoz fordul, akik már e világháború alatt 5 Ízben siettek segítségére, támogatták és adták oda minden felesleges, rendelkezésre álló pé - züket.

A világháború harmadik esztendejének a vége felé, amikor vérbcfult a nagyreményű angol-francia offenziva, elénk áll ismét az állam, ismét arra kér bennünket, hogy nyissuk ki zsebeinket és adjuk oda mindent a mit nélkülözhetünk, mert szükség van rá.

Ezt mondja az állam és mi érezzük, hogy mindenben igaza van, csak egyben nem. És ez az egy, amiben az állam té vedett, hogy nemcsak neki van szüksége arra a pénzre, amit most tölünk kér, ha nein mi nekünk magunknak. Nem az állam nak adjuk mi ezt a pénzt, amiért hadiköl- Csőn kötvényt kapunk vissza, hanem magunknak, Nem az állam költi el a pénzt és nem saját céljaira, hanem arra, hogy biztosítsa továbbra is országunk határait, hogy gondoskodjék jelenünk rendjéről és jövönk lehetőségéről.

Soha az állam jobbkor nem fordult hozzánk, a néphez, a nemzethez, mint most.

Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő

Ma már tisztán áll előttünk a háborús külpolitikai helyzet. Az entente egyenesen a mi megsemmisítésünkre törekedett. Hiába igyekezett annak idején az 1914. julius végi napokban úgy rendezni a dolgot, mintha mi provokáltuk volna a világháborút, az orosz mozgósítás már befejeződött akkor, amikor mi elrendeltük az angolok nem akartak semlegességet vállalni Németország semmiféle ígérete ellenében, Szerbiát pedig egyenesen Oroszország biztatta fel arra, hogv megtámadjon bennünket.

De mindeddig tagadlak mindent. Ta gadlák, hogy ők idézték fel a háborút, ta gadiák, hogy ők akarnák folytatni. Es most, a mi háromszoros békeajánlatunkkal szemben egyre másképen és másképen elneve zett kifogásokkal igyekeznek kitérni a béke tárgvalasa elől. Most mint utolsó szalmaszálba belekapaszkodtak Amerikába és az angol francia offenzivába. Nagyon jól tud- tud, mit kockáztatunk akkor, amikor Amerikára való tekintet nélkül kimondottuk a szigorított buvárhajó harcot és számításunkban nem is csalódtunk. Amerika készül, készül. Isten tudja meddig fog készülni. A hatalmas angol frarcia offenziva pedig már az első nap, és azóta minden nap ismét és ismét megbukik.

Mit remélnek még az angolok és a franciák. Talán —mint már annyiszor újra revidiálni fogjuk hadicéljainkat és reményeinket és valószínűleg megint vissza fognak térni Lloyd George nagyszerű kijelentéséhez, amely szerint az utolsó ezüst golyó fogja eldönteni a háborút.

A dreadnoughthok, tankok és egyéb újabb és újabb hadieszközök kudarca után kétségtelenül már csak ez az egy reményük lehet az angoloknak, de ez az egy remény is csödöt fog mondani és ezt a csódöl kell nekünk előidéznünk azzal, hogy ismét jegyiünk, ismét adunk a hadi- kölcsöure.

Be kell bizonyítanunk azt, hogy amint a hadszíntereken, szárazon, vizen, tengeren és tenger alatt, sót a levegőben sem tudnak lefőzni és legyőzni bennünket, úgy állni fogjuk a harcot a gazdasági és anyagi téren is és ha az utolsó ember, az utolsó ágyú is a mienk lesz, ugyanúgy mi fogunk győzni az utolsó ezüstgolyó teóriája alapján.

Be kell bizonyítanunk és ahogy mi ismerjük a magyar nemzet áldozatkészségét, be is fogjuk bizonyítani.

A „KOMVIMf TÁRCÁJAAhol a milliomosok termettek.

Braila a háború előtt és ma.

Braila egy frissen meghódított város megszokott képét nyújtja, sok kiváncsi porgáremberrel» német, magyar, osztrák és bolgár katonákkal, különösen sok a török, az egyetlen még színes és tarka katonaság, amelynek a turbánja és öve kék, piros és sárga szövetből készül. Az utcákon nagy tüzek égnek, mert hatalmas üstökben knkoricat pörkölnek. A járó kelők megállnák a tűznél, mert melegedniük kell, minthogy rettenetes nagy a hideg. Majdnem minden lépésnél elesnek férfiak és asszonyok a sikos utcán. Az utakon keleti vasár klasszikus képe. Az eladó lármázva hijja a vevőt, de csak bécsi gyári portéka kapható, német szap- panpótlék es sachaihnul készült names: ezen a brailai vásár kincsei. Egy megfordított világi A posztókereskedő kalodont ad el, a korcsmáros fogkefét árul, a boibély kalácsot s a gyógyszertár kirakatabau egy vég posztó fekszik. Az üzletek polcai mindenütt üresek, mert az orosz tisztek mindent összeszedtek.

A Duna felél olyan hideg szól kerekedik,

hogy nem lehet az utcán tartózkodni és beszorul az ember a kávéházba, amely valamikor Gaffe Francais-nek nevezte magát, A németek átkeresztelték Café Fürstonhofra. Keleti jellegű helyiség, amelyikben mindenki kabátban és kalapban ül, Kávéház, börze és klubhelyiség egyben. Senki se költsokat, mindenki üzletet köt. Az egész városban ezer márkáért sem kapható egy kiló cukor.

Brailában mindenki gabonakereskedésből él és élt.

— Pénzzel mindent ellehet itt érni — mondotta egy hírlapírónak a brailai viszonyok alapos ismerője, Az ember reggel hattól déli egy óráig dolgozik. Mert ha hat keze lenne, akkor is aranynyal markolhatna. Idejöttek a görögök néhány drachmával a zsebükben. Hogy kezdték ? Egy kis pékmühelylyel. És hogy végzik? Mint gabona nagy kereskedő. Vagy pedig egy kis uszályhajón kormányosok és azután megveszik előbb a hajónak egy negyedrészét, majd a felét és végül az egész haj t.

A zsidó nagy vagyont szerez, de könnyen el is költi, ellenben a görög mindent hazaküld. mert igénytelen és nem nősül inuen. A zsidó él, külföldi utakra megy, a fia Svájchan tanul, a leánya Drezdában. Itt mindenki gabonával spekulál, ami egy igen nagy tudomány.

Micsoda nyereségek voltak ittl

— Ezer frankkal vei tűk a búzát és eladtuk a központi hatalmaknak négyezerrel.

A tulajdonképeni jó üzlet azonban nem a gabonakereskedés, hanem a vasúti kocsijog eladása volt. Voltak idők, amikor kétezerötszáz frankot kapott az ember egy vaggonért, de természetesen csak olyan, akinek a kormánykörökkel volt összeköttetésű.

Ha nem jött volna a román háború, akkor ma Braiiabaa mindenki milliomos lenne.

Három nagy szerződésünk volt a központi hatalmakkal: ötvenezer, kilencvenezer és hatvanezer tonna gabonára, de mindössze csak százezer tonnát tudtunk szállítani. A pénz az u.can folyt. Micsoda elet volt az 1 Még nem voltunk ugyan milliomosok, de mar úgy éhünk, mintha azok leltünk volna. Egész Európának legszebb kokoitjai itt voltak. Mindenkinek volt autója. És milyen összegekben kártyáztunk! A Regália-klubban a bakkaránál százezer leire lecitaltunk. Mikor beállt a szakadás és a németbarát Margilomauis- tak uj klubbot alakítottak, két hét alatt hai- vanötezer frank kártyapénz gyűlt össze a Ko merciále klubban. Micsoda élet volt itt a breilai paradicsomban. Már reggel hat órakor jöttek Amerikából, Németországból a sürgönyök és déli egy orara az ember egy háromemeletes palo \4t keresett, i.

Szerkesztőség é3 kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 484 Telefon szám 2.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.