Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-06 / 18. szám

május 8 kövaivibek 8 ter elhatározta, hogy a koronázási bélvezők f. évi Julius 31-ig használtassanak, de kü­lön és magas dijjazás melleit s az Így be­folyó jövedelem hadi jótékony célra fog fordittatni. Egyetlen bélyegzők lebélyegzési dija, különböző bélyegzők szerint 5—25 koronáig terjed. Gyűjtés az erdélyrészi menekültek ja­vára. Vármegyénk alispánja az alábbi fel­hívást adta ki. A gyűjtésre, mint tudjuk, a községi elöljáróság a helybeli leányokat és nőket fogja felkérm. »Felhívás.« Igen jói tudjuk, hogy a háború 33-ik hónapjában, amikor úgy egyesek, mint testületek már a megkülöm- bözött hadi jótékonysági célokra igen je­lentékeny összeget áldoztak, nem kis fela­dat ismételten a hazafias közönség nagy­lelkű áldozatkészségéhez fordulni. Ha erre mégis elhatároztuk magunkat, abban a bizodalomban tettük meg, hogy a milyen kiapadhatatlan a magyar katona hősiessége a harctereken, mikor szeretett hazánk meg­szentelt földjének védelméről van szó, époly kifogyhatatlan a mögöttes országrészek hazafias áldozatkészsége, mikor a háború által ü'öit sebeket kell jóvátenni. Ha van szent cél, melynek érdekében a magyar közönség kipróbált nemes szivüségét még a mai időpontban is igénybe szabad venni, úgy a magunk elé tűzött feladat az: mind­nyájunk védelmében oly sokat szenvedett erdélyi véreinket felsegíteni és a magyar Ságnak hitszegő szövetségesünk orvtáma­dása által romba döntött végvárait újra fölépíteni. Az eddigi adatok szerint Erdély­ben 3500 ház, illetőleg gazdasági épület pusztult el teljesen, vagy oly mértékben, hogy hasznavehetetlenné vált. A román betörés következtében tűzhelyéről elmene­kült lakosság szűk számítás szerint 350 ezerre becsülhető. Leszámítva ezen szám­ból a még ma is a Királyhágón inneni vármegyékben időző százezer menekült, akinek ellátását a belügyminiszter ur ma­gának tartotta fenn, marad 250 ezer, kik közül százezerre lehet tenni a 14 éven aluli gyermekeket. Ennek a százezer gyer­meknek legalább kétötöd részét, vagyis negyvenezer gyermeket ruhával és cipővel kell ellátni. Ezen hazafias szent cél érdekében Szatmárvármegye törvényhatósági bizott­ságának 1917. évi má cius hó 22-én tar tott rendes közgyűlésének 13—1917. bjkv., 6436 — 1917. alisp. sz. alatt hozott határo zata alapján a gyűjtést a vármegyém terű létén elrendelem s felhívom, hogy hasson- oda, hogy a társadalom minden rétege a nemes célhoz a maga erejéből járuljon hozzá. A gyűjtés befejezése után befolyt ösz- szegeket fenti számú rendeletemre hivatko­zással *a nagykárolyi kir. adóhivatalnak, gyűjtőivel pedig hozzám küldje be. Nagy­károly, 1917. április 20. Péchy, h. alispán. Mezőgazdasági szabadságolások. A föld - mivelési és erdőgazdálkodási munkák nagy fontosságára való tekintettel, miután a polgári munkaerő érezhetően csökkent, ez idén lehetőleg nagyobb számú legénységet szabadságolnak és a községeknek, vagy egyes birtokosoknak kivezényelt munkás osztagokat bocsájtanak rendelkezésére. A Szabadságolások tekintetében elsősorban az önálló erdőgazdák, bérlők, szőlősgaz­dák és ezek legközelebbi családtagjai, fiai, vői, testvérei vétetnek figyelembe, továbbá kerékgyártók, bognárok és gazdasági ko­vácsok, ha iparukat önállóan, valamely birtok, vagy község gazdasági szükségle­teként űzik. Kérésüket kihallgatáson kell előadniuk és a szabadságolás joga a pót­keretparancsnokok, intézetek stb. hatáskö­rébe tartozik. A szabadság legalább öt hétre szól, amely kisebb részletekben az idény­hez kötött munkálatokra adható meg. A szükséges egyéneket a lehetőséghez ké­pest többszSr is szabadságolják. Vasár­nap- és ünnepnapokra a helyőrségből — a mennyiben az illetők nem laknak messze — rövid szabadság adható, hogy az illető katonák polgári foglalkozásukat folytat­hassák. A munkások szabadságuk ideje alatt polgári ruhát kötelesek viselni. A bir­tokosok kérésére kivezénylendő munkás­osztagokba azokat válogatják össze, akiket szabadságukról munkájuk elvégeztével be- vonultattak, akik még nem szabadságoltat­tak, bár a feltételeknek megfelelnek, vagy a szabadságolásból kizárattak, végül kiegé­szítik az osztagokat olyan fölösleges le­génységgel, amely nem üz ugyan földmives vagy erdőmunkát, de mint napszámos használható. A munkásosztagok csupán azokból a csapatokból vezényelhetök, me­lyek nem tartoznak a harctéren levő had­sereghez. Május elsejétől mindenkit igazolásra SZÓiitnak fel. Egy legújabb kormányrende­let szerint május 1-től kezdve minden nyil­vános helyen tartózkodó 14 éven felül férfit katonai közegek igazolásra szólíthat­nak fel. Ezért iigyelmeztetjük az érdekel­teket, hogy katonai viszonyaikat igazoló okmányaikat állandóan hordják magukkal, hogy adandó esetben azokat felmutathas­sák. A 14—17 év közötti tanulók (akik még nem népfölkelők) születésű anyakönyvi kivonattal, vagy iskolai bizonyítvánnyal iga­zolhatják magukat. Rókánó komámasszony csalafintaságai, a melyeken hol rajtaveszt hol pedig ügyesen kisik­lik, ma a magyar gyermekeknek legkedvesebb uj olvasmányai. Benedek Elek ez uj müve, a mely most folyik kedves gyermeklapjában, a Jó Pajtás­ban, hétről-hétre megújuló öröm minden gyermek­szobában. A Jó Pajtás legújabb, április 29 iki sza­mába ezenkívül verset irt Váradi Antal, elbeszélést Bállá Ignác, regényt Szemere György, érdekes cikket Lakatos László, elbeszélést Balázs Béla, szép képet rajzolt Endrődi Béla. Tarka mese, a rejtvények, szerkesztői üzenetek egészítik ki a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Frankiin-társulat adja kí- előflzetési ára negyedévre 3 korona fél évre 6 korona, egész évre 12 korona. Egyes szám ára 24 fillér. Előfizetéseket elfogadás mutatvány- számokat k;üld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest IV, Egyetem-utca 4. CSARNOK Lengyelország. Krisztus után 840 évvel kezdődött a lengyelek történelme. Annak idején a Piaszt család uralkodott Lengyelországban. A Piasz-ház volt első uralkodó családjuk, mint nálunk az Árpád-ház. Virágzó ország volt valaha egészen a II. századig a lengyel birodalom. Körülbelül az Árpádház kihalá­sával Lengyelország virága is kezdett el­hervadt i. A német hódítások első sikere az volt, hogy ez országot elzárta a tenger elöl. Az ellentétek mind jobban kiélesedtek és a lengyelek több suh, os vereség után végleg elvesztették a Balti tengert. Második jeles uralkodó családjuk a Jagelló-ház volt, ez volt lulajdonképen Lengyelország fény­kora. II. Zsigmond — aki egyszersmind magyar király is volt — volt az utolsó Jagelló. Az ö uralkodása alatt az ország területe majdnem egy millió négyzet kiló­méter volt Zsigmond alatt Magyar és Len­gyelország personal unió volt. Ez az unió 1370-től 1382-ig tartott. Báthory István személyében a lengyeleknek volt magyar királyuk is. Azután Lengyelországba behoz­ták a szabadon választott királyság intéz­ményét. Ekkor kezdett az ország rohamo­san hanyatlani. Az országban a legteljesebb anarchia uralkodott és a belviszályoknak az lett a vége, hogy Pomiatovszky szinte hívta az oroszokat, hogy teremtsenek ren­det. Az orosz és a svéd invázió aztán tel­jesen tönkre tette az egykor hatalmas és virágzó birodalmat. Nagy Frigyes kezde­ményezésére 1772-ben augusztus 5-én el­határozták, hogy felosztják a birodalmat. Ez volt az első felosztás, mely szerint Ausztria megkapta a krakói és sandomiri vajdaság egy részét, valamint a lembergi és belzini vajdaságot és Halicsot; összesen 70.000 négyzetkilométert. Poroszország a mai Porosz Lengyelországot, Posent, vagyis 35.000 négyzetkilométert. Oroszország pe­dig több mint 100,000 négyzetkilométert kapott. Az iszonyatos csapás után a len­gyelek kezdték belátni tévedésüket, de már késő volt. A Kösciusko-féle forradalmat az oroszok véresen leverték és Szurarov orosz generálist ültették a lengyelek nyakára. Midőn az sem használt, úgy újra több mint 300.000 négyzetkilométer területtől fosz­tották meg a szerencsétlen országot. Az úgynevezett második elosztáskor Oroszor­szág több mint egy negyed millió négyzet­kilométernyi területet kapott. Poroszország pedig a hencsik vajdasággal Plochottal, Thornttal és Denzinggel nagyobodott meg. A következő évben, vagyis 1794 ben Lengyelországot végleg törölték a nemze­tek sorából. A még megmaradt lengyel területeket újra felosztották Orosz-Porosz- ország és Ausztria között, miután a leg­nagyobb lengyel nemzeti hős Kosciusko- féle forradalmat leverték. A harcokban maga Kosciuskó is elesett. Napoleon alatt a lengyelek újra kezd­tek nagyobbodni azon reményben, hogy a francia császár felszabadítja őket rabigájuk alól. Napoleon fel is állította a varsói nagyhercegséget, de ez nem volt hosszú életű, mert a bécsi béke megkötésekor Napoleon megbukott és a szép lengyel álmok újra elaludtak. Az utolsó forradalmat 1863. évben vivták, de Osztrelenkanal ez is gyászos véget ért. Több, mint száz évekkel ezelőtt Len­gyelország maghalt, azaz hogy ugylátszik csak aludt és a phönix madár poraiból felőlied, hogy kivívja magának njra azt a helyet, melyet valaha bírt a nemzetek so­rában és amely méltán meg is illeti őt. Főm uuka társak; Or. Oisavszky Gyula. Or. Kovács Mór. Laptulajdoaos: BARNA BENŐ.

Next

/
Thumbnails
Contents