Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-15 / 15. szám
I* *'Z KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JSGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő : Barna Benő Előfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill. Forradalom. Amikor a háború kitört, az optimista emberek azt hitték, hogy Oroszországban a háború első jelére és hírére forradalom fog kitörni, mert r ém tudták elképzelni, hogy az elnyomott, leigazolt orosz nép, amely amúgy is évek óta lázong és mozgolódik, egy parancsszóra a vágóhidra hagyja magát vonszolni. De ez nem történt meg. Az optimistáit, mint annyiszor most is csalódtak. Az orosz tábornokoknak valósággal ki volt adva a jelszó, hogy pusztítsák a katonáikat, mert oly rettenetes tömegrohamokat, amilyeneket az orosz hadsereg produkált, még soha semmitele háborúban nem láttunk. És a nép folyton fogyott, mindig újabb és újabb százezrek kerültek a frontokra és az orosz nép még mindig nem mozdult meg. Végre most úgy látszik a március tavaszi szellője kicsiráztatta a magot, amelyet sok orosz hazafi elvetett. Oroszországot olyan hatalmas forradalom rázta meg, amilyen csak a nagy francia forradalom volt, de amilyet a modern körülmények között még csak képzel i sem lehetett volna. Igaz, a jelek úgy mutatják, hogy a forradalmat a háborús párt csinálta angol és francia támogatással azért, mert félt attól, hogy az ingadozó cár és a németbarát tanácsadói békét találnak kötni ve lünk. Ezt mutatják a jelek és talán ez is az igazság. De akik az éhező népet fellázították és felhasználták a maguk céljaira, elfelejtettek egyet és ez az, hogy ezen az utón nincs megállás Az a nép, amely már egyszer lerázta magáról a rárakott bilincseket, az a hadsereg, amely egyszer már esküjét megszegve forradalmárok mellé állott, másodszor nem enged magára újabb bilincseket rakni és másodszor már könnyebben tagadja meg az engedelmességet azoknak a parancsolóknak, akiket ö tett meg pa- rancsolóvá. Hogy a háborús párt a háború érdekében indiíotta a forradalmat, az lehetséges, de hogy mivé fog fejlődni, az az éhező nép forradalma — mert hiszen e forradalom mégis csak az éhező nép forradalma — azt ma meg a vezetők sem tudhatják. ■——iri ...... Sí erkosztőség,_éskiadóhivatal; Nagysomkut,Teleki tér484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A forradalomnak a háború kimenete lére vonatkozó hatásait kezdték az első hírre taglalni és találgatni az e uberek. Természetes, hogy valamiféle hatása lesz ennek a forradalomnak a háború taria- mára. De csakis a tartamára. Mert ha a forradalmat valóban a béke érdekében csinálta az orosz nép, akkor csakhamar véget ér, ha azonban az angolok szitoiták a háborús párt érdekében, akkor viszont ez a forradalom, ez a puccs nem egyéb, mint az angol és francia diplomáciának utolsó kétségbeesett lépése az irányban, hogy a hatalmas orosz medve továbbra is vigye vágóhidra a bőrét az angol és francia érdekekért. Mind a két esetben a magunk végleges diadalára csak a legnagyobb bizalommal .várhatunk. De megerősíti győzelmi hitünket az a tény is, hogy egy zavart belállapo.u országban valóban nem lehet úgy hadat viselni, mint amikor a nemzet — akár le- nyügözölten — de egységesen áll a fronthadsereg mögött. Talán lesz előnyünk a forradalomból, talán nem, de annyi bizonyos, ne számitA JÜVÍaVIÍIEf 'MIMA csipkebokor. Künn, a kert kerítésén tut állott a hatalmas csipkebokor piros csipkerózsákkal telve, szerte- nyujtva ezer ágát, amelyek oly hajlékonyak voltak mint a vert acélpenge Elrejtett, igénytelen zugából bepillanthatott a kertész ültetvényeire. Benn a kertben is rózsabokrok voltak, de egészen más fajtából. Kicsiny, gyámoltalan bokrocskák voltak, egyikük sem volt magasabb, mint egy öntözőkauua. Egynéhányat ezek közül megcsipott a dér, éppen akkor, mikor gyű mölcsöt hozhattak volna, masok, a nagyobb részei terméketlenek voltak, egy tulfi íomult faj tagjai, amelyekben nem volt már erő és csak felig nyílt ayümölc-öt adtak. A csipkebokor mindegyiket latta még a múlt nyáron, amikor piros, sárga, fehér virágokkal diszilve büszkélkedtes és most hogyan lelógatják a fejüket s milyen fáradtak, bágyadtak ! A kertész nagyon elkedvetlenedett, mikor látta, hogy ezek az előkelőségek bizony olyanok, mint valami rongy. Pfuj, milyen Vértelenek vagytok, — mondta.— Friss vért kell belétek öntenem ! És fogta az ollóját és csipkerózsákat vágott a csipkebokorról és elültette őket egy virágágyba. Az öreg csipkebokor pedig nagyon is érezte a megtiszteltetést, ami azzal érte őt, hogy jól nevelt gyermekei lesznek és már előre örült annak a fényes pályának, ami azok előtt áll, hiszen óvatos gondossággal fogják őket a létért való küzdelemben vezetni. Tavasz elején kezdtek kinőni az uj tsipke- bokrok és a kertben élvezett gondosság széppé és erőssé tette őket. Az anya büszkén nézegette gyermekeit és a kis testvérkék, akik szürke kövek között a mély porban álltak, egy kis irigységgel pislantottak rájuk. Két nyár alatt épp annyira nőitek a kis bokrok mint a kerítésen túl levők négy év alatt. A harmadik tavaszon meglátogatta a kertész ültetvényeskertjét. Egy ásóval kiásta a csipkebokrot ős a gyengéket egy halomba dobálta, ahol vérző gyökérrel feküdtek addig, mig a napsugarak szúrásai Mim ... __M»— 1- _L!.r V'..!J--------1_ J 11WW— meg nem ölték őkeu Az erősebbeket szalmába csomagolta és a vasúthoz küldte, nogy elszállítsák. Csák két bokrot hagyott itthon és azokat átültette egy uj virágágyba. Ezután a vérfürdő után, amelyet az öreg csipkebokor, az anya, dobogó szivvel nézett végig, a kertész egy kést húzott elő és levágta a két kis bokrot. Az egyiket úgy, hogy csak a gyökerei maradtak meg és semmi sem látszott ki belőle, a másikat pedig közvetlenül az ágak alatt és a törzs árván, pusztán állt ott tovább. Azután beojtotta a bokrokat. Az első vadrózsabokorba a föld színe alatt ojtott be egy szemet, a másikba pedig fent a tetején. Nemsokára b. h gödiek a bokrok seb^i. A nedvet az erőteljes gyökerek munkája gyűjtötte össze, a rügyek kipattantak és az ólősdi ágak öiültek életüknek, azok kárára, akik őket saját vérükkel táplálták. A kerlész pedig mindig lesben áll késével, hogy lenyesse a vad ága kát, ha fegyelmezetlen természetük újra ki akarna törni. — Meg vagyok most elégedve szerencsétlen gyermekeim, kiáltotta a kétségbeesett anya, — ■HHHHMR9BKS35ZZ2&& ■ A világ legdrágább, de egyszersmind legjobb szivarkahüvelye; „MODTÄNO-CLUBSPBCIALiTE“ Vigyázat: HÜfT Utánzatok vannak forgalomban \ ‘*^gg?§ Sodorni való Védjegy
