Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-04 / 9. szám
XV évfolyam Nagysomkut, 1917. március 4 KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. A császár és a drámairó. Mintha v&lami kedves Lafontaine mesepéldázat cime volna ez a sor, amit id* cikkünk fölé irtunk. Oly szépen hangzik és oly sok mélység van benne. És ha nem is Lafontaii e irta, mégis valóban példázat és az ember alig akar hinni a szemeinek és a füleinek. II. Vilmos német császár, mikor egy napra jött Bécsbe, valószínűleg /gén fontos és lényeges hadi és politikai ügyek megtárgyalására maga elé kérette Hans Müller bécsi Írót és köszönetét fejezte ki neki hogy háború közepette egy nagy szerű drámával ajándékozta meg az irodalmat és a közöns get. Egy egyszerű kihallgatás, egy előkelő gesztus és mennyi érték Van bben az elő kelő gesztusban. A kiéheztető» zászló jara iró Anglia, a németeket ócsárló entente és a saját horgában akadt America most gondolkodhatnak egy dara ig azon, vájjon tényleg ki van e éh ztetve Németország, vájjon a buváthajó harc proklamálása tényleg utolsó kétségbeesett kiáltása egy I.LUI! Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő : Barna Benő Szerkesztőség.éa kiadóhivatal: NagySOUlkUt,Teleki*tér444 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. haldoklónak, vájjon tényleg a letörés már nincs messze. Mi úgy hisszük, Wil?on, Lloyd George és társai nagyo megvakarják a fejüket, amikor arról az intervjuröl olvasnak. Hiszen a német császárnak még arra is van ráérő ideje, hogy egyszerű drámaírókat fogadjon, hogy figyelemmel kisérje az irodalmi müveket, sőt. mint a hogy mi magunk is nagy meglepetéssel olvastuk, e darabok rendezésében maga is aktive befolyom Ha semmi nem tölthetne ei bennünket bizalommal, ha tényleg volna valaki, aki pesszimizmussal nézné a háború végét és további fejleményeit, kell, hogy azt is meg- nuigtassa ez az eset, ez a császári kihallgatás. Nem íudjuk , máskép elképzelni ezt az egész esetet, csak úgy, hogy Vilmos császár, a ki magasabban áil sokkal, minb mi, tehál látóköre is nagvobb, a ki messzebb lát és tud sok mindent, amiről nekünk és velünk együtt ellenségeinknek sejtelmünk sincs, oly nyugodt, oly biztos a háború kedvező kimenetelében, hogy lassanként megteremteni már magának az átmenetét a békés időhöz, amelyekben ismét lehet művészettel, Irodalommal éc egyéb most elhanyagolt dolgokkal foglalkozni. Vilmos császárnak már nem lehetnek nagy gondjai, tőprengéses pillanatai a háború kimenetele, a végleges győzelem miatt, ha tud időt szakítani magának arra, hogy drámákkal és- drámaírókkal foglalkozzék. < A német kultúrának rettenetes fölényét jelenti ez a kihallgatás. Az entente államaiban ma már elhallgatott minden, a mi igazi irodalom. Még Anatol Prance, a nagy Anatol, a ki mindig távol tudta magát tartani a politikai eseményektől és függetlenül, magányba zárkózva irta csoda szép müveit, még az is arra vetemedett, hogy csak háborús, németek ellen uszító cikkeket fabrikál, az angol könyvkiadó vállalatok pedig nem is adnak hónapok óta má3 könyvet és regényt, csak olyat, a mi a háborúval foglalkozik. Talán első pillanatra nem látszott jelentőségnek ez a kihallgatás, a mit Vilmos császár adott a drámaírónak, de ha beállítjuk a világháború nagy perspektívájába A „KŐVMYlilá“ TÍHCÍ1A. Az oláh háború kulisszatitkaiból. j Orosz, olasz vélemény az oláh hadseregről, és Bratianuról Virginió Gayda, a tudni „Stampa“ pélervári levelezője egy decemberből talált levelében több- rendbeli felvilágosítást ad az oláh háború előzményeiről, amelyek érdekesen világítanak meg több eddig talányosnak látszó momentumot, Gayda a levőiében kifejtett dolgokat úgy tünteti fel, mint az orosz irányadó kötök felfogását, az oláh összeomlásról és megállapítja, hogy ez ántant ebben nem hibás, mórt Oiáhország Bra- tianu miniszterelnök szerencsétlen, makacs, szemé lyes'politikájának köszönheti balsorsát. A cikket a ennzura erősen megdolgozta, a megmaradt rész gondolutmenele itt következik, Oiáhország, — mondja Gayda — saját elhatározásától avatkozott a háborúba. Elhatározta a háborút és maga választotta ki a közbelépés Időpontját. Sem Oiáhország hosszú ideig kartöltve járt Olaszországgal, de amikor Olaszország hadat üzeut anélkül, hogy Oláhországot erről előzetesen értesítette volna, ezt Bukarestben rossz néven vették. Oroszország is tartózkodott minden nyomástól, Szaszonov a háború előkészítésének érdekében dolgozott ugyan, de az ő helyébe került Stürmer ellauyhitotta az előkészületek menetet. Alexejev vazérkari föuök közönyösen viselkedett Bruszilov pedig határozott ellensége volt az oláh közbelépésnek. A leghatározottabban mégis anélkül, hogy benyomást fejtett volna ki, Briand í volt a barátja Oiáhország közbelépésének, mivel azt remélte, hogy az oláh haderők sikeresen fognak működni az ántánt keleti hadseregével. A közvetlen impulzust Bratianut minekutána már több mint egy éve készitotte elő a háborút, — hadüzenetre hangolta — az a benyomás adta meg, amelyet a Biuszilov-féle offenziva olasz csapatok Szalonokiba küldése, az ántánt győzelmében való meggyőződésszerü bizakodás és a Bulgáriából és Magyarországiról elégedetlenkedésről érkezett hírek keltettek. Hozzájárult az is, hogy Hindenburg nagyszabású offenzivájáról kezdtek • beszélni az emberek, amely Galícián és Bukovinán át Besszarábia ellen irányulna és siker esetén Oláhországot teljesen elvágta volna az ántánt államoktól. Az oláh haderőknek a négyes szövetség seregével való együttműködéséről Bratianu- nak saját külön felfogása volt, amely egyenes ellentétben állott az ántánt véleményével, ő tudniillik arra számított, hogy Bulgária Oláhorsság- nak Ausztriával és Magyarországgal szembeu viselendő háborújában semleges maradna, ettől az sem tántorította el, hogy a bukaresti osztrák éz magyar követ határozottan megfenyegette Buigá-1 ria intórvonciójával. Véleménye az volt, hogy Bulgáriának nem lehet érdekében az Oláhországga való háború, ha ez nem kezdi meg az ellenségeskedéseket. Tényleg Bratiann még az Ausztriával és Magyarországgal való háhoru kitörése után is fenu akarta tartani a jó viszonyt Bulgáriával. Azt hitte, hogy elszakíthatja Bulgáriát a központi hatalmaktól és Oláhországnak diplomáciai győzelmet biztosíthat, amely lehetővé tenné, hogy a békekonferencián trimnfátor gyanánt lépjen fel. Bulgária látszólag belement a aeki kedvező játékba, amennyiben Radoszlavev és Bori* ■■ A „M oUizfLTN U-GJu ÜBöPEGlÁJULTÉ" SODORNI VALÓ SZIVARKAPAPIRNAK ÁRA ma I könyvecskében 60 iap van. 20 fillér Mindeu könyveckan rajta van a védjegy 55 Tmams. H > El őfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4K Egyes szám ára 20 fill.
