Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-04 / 5. szám
ft JtÖYAgVlDBK február 4 M*rt mind a kettőnek vannak követelményei és feltételei, amelyeket okvetlenül figyelembe kell venni.-. Az élethivatás megalapozása például más szempontok szarint igazodik a mezőgazdasági kiképzésnél. mint az iparnál. Emitt más iskolaforma lesz kívánatos, mint otthon. Az egyiknél olyan anyagi vagy erkölcsi erőforrásokat lehet igénybevenni, amelyek amott nem Válnának be. A helyes szervezés titka a sikernek ebben A nagyfontosságu kérdésben is. Dr. Dóczi Sámuel. A közérdek és a mezőgazdasági termelés. A gazdatársadalom vezető férfiai sűrűn hangoztatják a mezőgazdasági termelés fontosságát, s ezzel kapcsolatban a gazdák nagyszerű áldozatkészségét és a köz érdek szolgálatában való tevékenységét. E megállaf itással egyizben már alkalmunk volt foglalkozni, amidőn is az ipari termelés és kereskedelmi tevékenységnek legalább hasonló jelentőségét hangoztattuk felvilágosítani, hogy helytelen volna, ha egyoldalú véleményt alkotna az egyes termelési vagy kereseti agak érdemeiről, söl helyesebben kötelességiudásról. Hogy ezt a kérdést megint érintjük, két igen érdekes és nagytontosságu oka van. Az egyik az, hogy értesüléseink szerint most kevesebb kenyérmagvakat vetettek a gazdák, mint a múlt évben, a mi a jövő szempontjából rendkívül nagy- jelentőségű tünet. Mindenesetre szükségesnek tartottuk, hogy olyan helyén érdeklődjünk e kérdés helyes megvilágításai iránt, a hol mezőgazdasági viszonyainkról teljes tájékezódság tételezhető tel. Fájdalom értesülésünket megerősítették s kiegészítették azzal, hogy a gazdák maga tartásának oka a maximális árak célszerűtlen megszabásában is kereshető. A helyzet az, hogy a legkitűnőbb termést feltételezve 10 mm. búzáért kap a gazda 400-420 koronát, az ugyancsak egy holdon termett 100 mm. burgonyáért pedig 1800 2000 koronát. Igaz, hogy a kapásnövény több munkabért emészt, de a nyereség még mindig hasonlíthatatlanul nagvobb mintha búzát vetett volna. Forrásunk szerint a baj — szerencsére — mégsem olyan nagy mint gondolni lehetne mert a gazda nagyon is megíontolja, hogy 18—20 koronás burgonyái használjon vetési célokra, a mikor teljesen bizonytalan, hogy milyen lesz a jövö esztendei értékesítés lehetősége. kétségtelenül baj azonban, hogy a különféle niezőgazdasagi termények határ- szabasa tekinteteben nem érvényesült egysege« szempont, mert ha minden termelhető növény ára aránylagosan volna maximálva, olyan eltolódásoktól, mint a búza elvetésénél is, alig lehetne szó. Most már mindenesetre számolni kell ezzel a körülménnyel, a mi azonban hala* deklaianui kötelességévé teszi a kormánynak, hogy mind-n rendelkezésre álló eszközzel igyekezzék a helyzeten javítani. Föltétlenül szuksegea voln» nevezetesen az őszt mezógazdasagi munkák bevégzése után azonnal pomo* statisztikai összeállítást csinami, a mclyoói tájékozódni lehetne, vájjon a különféle mezőgazdasági terményekből mekkora területek vannak igénybe véve. Ez alapon a várhaló termés mennyiség már kiszámítható, s ha a ke nyérinagvaknál tényleg jelentékeny eltérés mutatkoznék, még idejében rendelkezések volnának teendők, hogy tavasszal minden körülmények között pótoltassák keltő árpavetés utján a netán megállapítható hiány. A másik sajnálatos ok, a miért az annyiszor hangoztatott kötelességludást most szóvátesszük az, hogv az ország több vidékén igen sok gazda állítólag vonakodik a cukorrépát a földbői kiszedni. Ez a& eljárás annál feltűnőbb, mert hiszen a háború folyamán számtalanszoi történt utalás a cukortermelésnek nemcsak a belső fogyasztás, de valutapolitikai szempontból való nagy jelentőségére is, a mivel a gaz dáknak tisztában kell lenniük. Ha pedig ez igy van, akkor csak a legnagyobb meglepetéssel kellene ezt az eljárást megemlítő nünk. Eddig azt a kifogást halijuk, hogy kevés az iga és munkaerő fóleg azért, mert a mi rendelkezésre áll, az az őszi szántás- vetési munkálatokban van lekötve. Egyelőre •I kell fogadnunk ezt — a mai viszovyok közt érthető — mentséget, az események kétséget kizálóiag fogják mindenesetre bizonyítani, hogy hol keresendő ebben A kérdésben az igazság. li 1 H kí, Lv. Pályázat, ázaiinarvármegy-! nagyká- roiyi járásban, Csanaios községien megüresedett aljegyzői állasra február 25-en lejáró paiyazm van hirdetve. Választást határnap február 26. érdekelt fél, Ilona, kereken kijelentette, hogy ő lesz az utolsó, aki Ucsinka Jánost kikosarazza. De az apa, a főorvos, ellenvetéseket Hallaton: — Famíliánknak mely az eisó nelyet foglalja el, tartozunk azzal , . . Bátyja, a városi főügyész, egy fejen felül eladósodott öreg ur, nem engedte tovaoo beszelni : — Micsoda, — rikkantotta «lesen — hogy a mi famíliánk az első ? Én azt mondom, Hogy az utolso érted? A legutolsói — Ohó, kikérem 1 — Igen,alom, amit mondok.,. Égy familia, mely csupa latajnerből, csupa ehenkóraszoói, csupa téntanyalóból an I Szop kis família ... Ha egy ezer koronás vallóra kezes kell, idegenbe keli menni. Nem mintha a famíliában nem írnak ala. de nenijo az aláírás... Nem adnak ra ... Most vegro jött egy dúsgazdag ember, kinek több százezer korona betétje van takarékban, s akkor az en draga öcsém- uram, ki poklabu lovakkal jár kozuovetsegre no- csűrni, az orrát fiutorgatja. A főorvos ko.eriausan közbekiáltoú: — Csak nem adnatom oiy-n embarnoz a leányomat, kinea két eiö felesego van 1 — Hat aztan ? Azaz . . . majd utana nézünk,mi igaz eboeu —szólott a főügyész nyugodtan. Utana nézünk ? — kérdez te Ilona meleg érdeklődéssel. — Igen — bólintott a nagybácsi — már meg van a kész terv. Boldizsár Öcsénket, aki arkeolo- gus, Krasso-Szórenybe küldöm, Dömötört pedig, aki szláv népdalokat gyűjt, a sUava partjára meneszteni. Olt azt iuazoin, vaunak szlavón, vagy ahnoz hasonlók... A kát atyafi a helyszínén rövidesen megtudhatja, hogy micsoda kei felesege van Ucsiuka János uramnak ott a detvidékén ? Ehhez é tervhez a családi tanács egyhangúan hozzájárult s a két kijelölt családtag, az ar- keológu* es a szláv nepdalgyüjtő átveve a szükséges utasításokat es költségükét, elindult a különös fajtájú felderítő szolgalatra. A Siketh-család egyelőre varakozó álláspontra helyezkedett. Varta az értesítéseket, Várta, várta és várta . . . betett két hót, három hét, négy hót — semmi hir . , . Eltelt öt hőt — s a helyzet változatlan ... A Siketh családban leírhatatlan nyugtalansággal tárgyalták a dolgot, Mi történhetett az erkeologussal és & nópdalgyüjtővel ? Meg- öitei., vagy tru ? Érre a aerdesre nem jött vaiasz, holott fa. iasz Űzetett táviratokkal tudakozódtak utánuk. Vegre a natodik net vegan egy es ugyanazon a napon, rettenetesen lestrapálva megjött a két családi biztos. Kasó ejjet jmentek meg ílouaekual, hol a eseteden is tűhegyen hallgatodziak az ajtónak A kérdésük neves zaporara először az arke- ológus válaszolt; — Uesinka Jánosnak Krassó Szörény ben nincs és nem volt soha íeiesege. — Bizonyos vagy benne ? — Hogyne, niazeu magammal hoztam a korpusz delik tét. — Micsoda korpusz deliktől? —* kérdezte a főügyész nyitva maradni akaró szajjai. — A kérdésé# hölgyet? — Azt, akivel Uczinka urat gyanúsították, hogy a feiesege lenne. — És hol van a kérdéses hölgy ? — Otthon a lakásomén. Iioua melyen elpiruló. A főügyész szigorú, reszeios hangon mait ucosere: — Nohat az ilyet kikérjük magunknak, tudnod kellene, hogy mivel tartozol a csaladodnak ... És na nagybátyád, a főispán megtudja? Az arkeoiogusuak megjött a hangja, harsány m éltatlankodassai ki altot ta: — Abba pedig nemhogy a főispán, de a király őfelsége sem parancsol nekem 1 .— Hogy érted azt ? — ügy ertem, hogy én azt a nőt, névsze riut Paios Marguot, feiooegül vettem annak rendje és módja szerint. — Tyüh a mates réz ángy alát I Az arkeológus lesütötte szemet. Tetszett és miután van egy kis pénze ... huszonhatezer forintja. — Az Isten éltessel GratulálunkI A Síkéin csaiad jeienvoit tagjait az örömnek őszinte erzese jarta at. Botra öienék a hátai férjet, a boldog arkeológnst. Itonat is elkapta a de- vajkodas vagya, odaszoit sziav népdalokat gyűjtő bátyjához: — Bizony Dömötör bácsi maga itt megtehette volna ugyanezt azzal a Szava parti hölgygyei, i Dömötör szerényén meghajolt j — Hiszen ami azt illeti. -— Miosoda? — Meg is történt ... — Ne mondja 1 É.vcue ?-*■ Ki, ami azt illeti. Tetszet, és miután vau egy kis pénzé. — Ügyan mennyi ? — Haszonnyolcezer forintja, . . — Hissen még ketezet for, által ügyesebb mint a másik — ujjongott a pénz siea városi főügyész. Harmadnapra Ucsinka János iá hasa rerun Valahonnau a Balkánból. Mar lenek raja. Nadas Dávid és Siketh főügyész fogta közre. Hat na meg «eil lenni, jobb azon hamar, átesni — biztatta Nadas. A ravasz aupec nshorgásauiU fejet. — Az az en szomorúságom, hogy nem vehetem el azt a gyönyord teremte»;. — Mién? — Hiszen hallottak bizonyosan, hogy mar van két teleségem. A főügyész a fejővel legyintett. — Arról szó se essen 1 Elmondta* hamarosan, hogy mi történt. Öcsimen a fogai, csikorgatta ss a levegőt matsolasata. Erezte, bogy megszorítottak. Szabadulni igyekezett. — Hogy vehetnem el ezt a nemes urileányt, mikor az en apam Közönséges gyócsos tót volt. A főügyész megint leintette, — A maga atyja ura, az Isten nyugtassa, törvényszéki elnök volt, a nemességük régibb a miénknél, a Ltuka nagynénje csiuagkeresztes höigy. No? Nemigaz tálán ? A Kupec danoseu felugrott. Menjünk, mondotta — morá rögtön megkérem. Eugem ne Ktuierozz«ns,'k topább Et merne*, üe az eia<i utca szegleten Ucsinka magáin. — Hupp, uiönüoua —■ ma nem lehet, — Mién í — fentek van. A két ur egyszerre formedt ra: — Ügy au Korem, nai mik egy derék r rof „ tans emoerne* az ilyen Oktalan baoona ? — Menjünk 1 — ordította Ucsjmga Mikor egy óra múlva a k^uu arcú meny- asszonyt magahoz ölelte a hues kupec lágyin ”*** hl*Ze‘ö‘ boldo*°* leszüak Gondolja ? Gondolom, mert azok az üaleteK, melye* erőltetéssel, huzodozással jöauek Uue, readosun jól beütnek ,, .
