Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-04 / 44. szám

aovémber 4 „r - — 807ÁRVIDÉK t lyek aíélótt nyitva Voltak a világ összes kereskedői számára. Az északamerikai Unió pedig, melynek gazdasági hatalma és ereje a világháború alatt óriásilag megnöveke­dett, uj csapásokon készül haladni és ma­gának akarja lefoglalni Közép- és Délame- rikának nagyjövőjü területeit is. Nagyobb kérdőjelek előtt állunk, ha Oroszország mérhetetlen területei és a rejtélyes kínai birodalom felé nézünk. Miképpen fog e gazdasági hatalmak közt elhelyezkedni a középeurópai blokk, amelyhez eddig csak a Balkán és Kisázsia csatlakoztak korlátolt termelésükkel ? Ennek az elhelyezkedésnek a megha­tározása volna a végső cél, amelyet szem előtt kell tartanunk, amikor az átmeneti gazdálkodás módszereiről elmélkedünk. De ezzel a célkikötéssel sem lehetünk ma még tisztában. Ha ennek ellenére komoly el­szántsággal és halálmegvetéssel igyekszünk is feléje, azt kell tapasztalnunk, hogy min­den utunk, mely akár Róma, akár Stoc - holm felé vezet, egyaránt tele van még rakva ellenséges aknákkal. És ha nem akarunk csüggetegen egy helyben veszte­gelni, optimizmussal kell fölfeg/verkeznünk. Azt az erős hitet valljuk, hogy időjártával e fogna* csillapodni a nemzetek mai gyű­löletének hullámai, a kulturnépek ismét bé­kességnek lógnak megférni egymással és vontatva, húzódozva, sok módosítással, de mégis csak megkezdik a nemzetközi áru­csere munkáját. A józan ész diadala és az üzleti béke logikus következménye gyanánt reméljük ezt. Számolnunk keli azzal, hogy a nyers anyagkészleteket, amelyek ma talán még kaphatók, egy távolabbi béke esetén nagy részben elharácsolják előlünk s azokat csak kerülő utón a háború szülte lánckereske delem segítségévei leszünk k pesek besze­rezni. Es a nyersanyagok szállítása renge­teg nehézségekbe fog ütközni, mert a né met buvárhajök most már havonkint egy millió regisztertoima hálóteret sülyeszteuek el. Meg kell állapitanunk, hogy a rendel­kezésünkre álló hajókon a különféle áru ■ kát milyen egymásul óiban és milyen leg­sürgősebb szükségletek kielégítése végett kell majd az országba hozatni. Számolnunk kell továbbá a közélelmezés igényeivel, a ! hazatérő munkások foglalkoztatásának pa rancsoló kényszerével, az export számára dolgozó ivar és kereskedelem alimentálá- sának szükségességével, a világpiacnak dol­gozó gyáriparral, a közép és kisiparosok százezreivel és a közvetlen fogyasztókat ellátó kereskedőkkel. A nemzetközi árucsere megindításának feladatai oly nehezek, hogy a munka java­részét az államnak kell nálunk is vállalnia, amely a háború folyamán a legmesszebb­menő teljhatalmat összpontosította kezében. E célból az államnak a béke munkájában is — úgy mint a háború alatt tette — ösz- szes polgárainak végsőig megfeszített ere­jét kell működésbe hoznia. Vagyis; min­denkinek sietnie kell a helyére, a hová a maga és a haza sorsa osztotta és az ál­lamnak megértéssel, az uj idókne-t megfe­lelő harmonikus jóindulattal kell a többet dolgozás elvét és lehetőségét előmozdítania. Ezért nemcsak a képviselőválasztást jogot, de a gazdasági munka teljes mérvű kifej téséuek módját is meg kell adni a legszé­lesebb neprétegeknek. Nem szabad ebből senkit sem kikapcsol u, sem iparost, sem r ereskedöt. A ho ioglalás ót- ilyen sorsdöntő kor­szak elöli oieg nem állt az ország, mint most, amikor a történelem eddigi háborúit mea /.e felülmúló viia^-pusztulás után vár­juk » bétie boldog napjait. Igyekezzünk megérteni és kihasználni mindazt, amire a lezajlott nagy események megtanítottak min­különösen ilyen pillanatban beszélni nem szabad. Letérdelt előtte és úgy kérte í Bocsásson meg kis bohó és ne legyen oly érzékeny! Csak nem akarja ezt a napot megke­seríteni, amelytől csak gyönyört, édességet vár tunk . . . A fiatal asszony lehajolt hozza és amikor a férfi végigcsókolta a könnyes arcát, engeszteléke- nyem súgta a fülébe: Megbocsátok. • , « És hogy ezt tettel i^bizónyitsji, újra az. asz­talhoz ült, kínálás nélkül -vett tányérjára egy da­rabka húst és annak' elfogyasztásával bíbelődött. A férfi is falatozni kezdett, miközben bűn­bánóan mondta: * Azért mégsem kellett volna úgy szivedre venni a szavaimat, hisz asszony vagy már, az én asszonyom. A nő dacosan válaszolta: Ha asszony vagyok is, akkor is tessék frivol gondolatait elhallgatni. Érti ? A hang szigorú volt, de a tekintet tékülé- keny, s amint evett, egyszerre csak teli szájjal megcsókolta a férjét. Szeretlek I suttogta. Bájos szomorúsággal tette hozzá: De haragszom, hogy beleegyeztél egy napi szabadságba, csak legalább még egy uapig lehet nél itthon. Nem lehet gyöngyvirágom, nem lehet, mert az öreg nagyon a lelkemre kötött, h gy most, amikor nagyon sok a sürgős munka, ne mulasz- többet egy napnál, inkább majd később. Istenem csak egy nap, panaszkodom a nő. Csak egy nap lehet egyedül az én szerelmes uram és parancsolom. Kegyetlenség, igazságtalanság, melyre a fe­leségét imadó önérzetes férfi jogos daccal felelne. Élpityeredett és összetette kis kezét, ne légy te sem gyáva. Akarj vakmerőt, nagyot tenni miattam, A férj büszkén düllesztette ki mellét, fel­csapta fejét és úgy válaszolta* Nem tűrök gyanúsítást, mert gyáva nem vol­tam és nem leszek soha 1 Az asszonyka odaborult a férfi dobogó szi­vére és ott csüggött, gyönörködött csókok zápora között. így végződött az első nap. * A második nap ott kezdődött, ahol az első végződött: csokoknál. S ezek nem fogytak ki, ezeket a csókokat nem sza itotta félbe a nászutasok látványosság u áni kapkodása. Nem vette el mézét a bosszúság, a sok kellemetlenség, mely a nászutazással jár. A manapság kifigurázott kunyhói költészete az igazi szerelemnek legtöbbnyire csak a szegénynek gaz­dag érzelmei k::zött támad még fel és többet ór az utazás minden élvezeteinél, mert hiába 1 az él­vezetek élvezete mégis csak a zavartalan szerelem maradt. Az olyan szerelem, mint ezeké, mely betölti a szivet, lelket egészen, melynek unalmas a világ zaja, a világ összes látványossága. Csak ő... ő minden gyönyörűség ... S a pici otthon a mindenség, mert mindenütt ő van. Az asszony meg a férj mindenütt együtt. Még a konyhában is. A férfi azt hiszi, hogy neki is ott a helye, mikor az asszonya ott van, rózsaszínű kendével, menyecskésen bekötött fejjel, a rózsa- szini' kendőnél is rózsásabb arccal. Örül , hogy főzhet az urának, hogy megmu­tathatja asszonyi voltát a főzőkanál mellett is. De azért szepeg is egy kicsit. Hátha nem sikerül az két. C*ak így érhetjük el az átmenet-et azt, híKfy a nemzet, mely : gyobb áldo­zatot hozod, többet szenvedett, mint valaha mely mos; igazán megt ünhödött a műit minden hi iájáért, uj korszak és szebb jövő felé haladjon. III R E K Lapunk mai számához vid ki előfizetőink részére postautalványt melléke link a me'yen ki van tüntetve hátralékos ts tozásaik, föl­kérjük tehát mindazon igen t szteit előfize­tőinket, kik hátralékban van «?,<<, hogy a ki­tüntetett tartozást mielőbb beküldeni szíves­kedjenek. Helybeli előfizetőinket pedig kérjük, hogy a részükre kézbesítendő nyugtákat beváltani szíveskedjenek. A cs. és kir. 5. gyalogezred gárdaszá­zada. A cs. és kir b. gy.’tzred külön pa­rancs táboriposta 618,1917. szeptember 3 án 2 taboriszázad Qárdí s/ázad Zeidner kapitánynak az első táborzás/lóaly parancs­nokának indítványára és Gombos vezérőr­nagy dandárparancsnok ur jóváhagyásával elrendelem, hogy az ezred kebelében a két táborszázad mától fogva további intézke­désig a gárdaszázad nevet v selje. A 2. tá­borszázad bár a háború kezdete óta min­den időbt n különös vitézségével és hősies, ségével tuntetie ki magát. A., ezredben ha- marosan meghonosodott és hagyománnyá lett. hogy a 2 táborszázadot, mint valódi hősök századál néziüx. Az ezred utóbbi dicsősége jes harcai és im ;-rei pedig a század ml nem csak uze.i b rnevét erősí­tették mej , hanem ezekben a 2 táborszá zad önön magát túl szárnya u , f. év augusz tusának 4 én a század par incsot kapott, hogy a I iblesul 1668 méteres magaslatát foglalja el. Olyan feladatot a melynek a első ebéd. Uram bocsásl Hátha elsózza as ételt? és uracskája még inkább elbizzt. magát. Nem azért is sjtalan lesz az étel. Csakhogy az a bohó férj addig iábatlanko* dott mellette, mig megfeledkezel szándékáról él nem sajnálta a sót az ételtől. Az asztalnál aztán volt bőven pirulás. A gouosz férj egyre hajtogatta. Rózsám, nem vagy . . , De nem mondhatta ki a végszót, mert egy kis kéz mindig a szájára ütött, hogy aztán egy kis ajk tap idjon az ülés helyére. Csók. ismét csók. * A harmadik napon s a Csői, azián megszakí­tása a gyönyörnek. Az unalmas próza, a szürke hivatal és a nekivadult főnök. Lehangoltan fogott a munkához, de amint múltak az órák és közeledett a dél, az otthon ve- rőfenye áttört kedélye sötét felhőién. Édes vággyal sietett haza. Az ablaknál már messziről észrevett egy ked­ves nrcocsi át, a türoimotlenség ü: rajta és valami halványságot kölcsönző epedés. A férfi szinte szaladt az ablakhoz. Belül a bájos arcocska ekkor már pirosjgsz. Az asszonyka elfut az ablaktól. Mikor a férj belép a kis lakásba, má^^Rs mosollyal i tondja : Tessék 1 Találva van. Ezt ; pontosságot, ezt a g üngédséget csak meg keil jitalmazni I Csók, ismét csók. * így n ulláit a napok csókok között, mert a boldog ház tsságnak mennyei p:rt3iből lesznek a csókok iiap/dil Kár, hogy most már nem minden család fg* gadja el azokat szalonképesnek.

Next

/
Thumbnails
Contents