Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-12 / 32. szám
XV évfolyam 9387 tisztviselő. Egyizben már e helyütt foglalkoztunk azzál a nagyjelentőségű akcióval, amelyet a Közélelmezési Hivatal indított meg azzal a céllal, hogy a tisztviselők ingyen területeket kapjanak megmivelés céljaira. Ennek az akciónak az eredményéről most érkeztek be a jelentések az Országos Közélelmezési Hivatalhoz E jelentések szerint ötvenkilenc városban és harmincöt községben alakítottak tisztviselői kertész csoportokat. Ebből a sorból egyetlen nagyobb város nem maradt ki. A városokban és a községekben 9387 tisztviselő dolgozik a földeken és kétmillióhelvennyolcezerszáztiz négyszögölnyi területei müveitek meg az országban. Ezek a számok igazán impozáns eredményről számolnak be. Midőn mi beszámoltunk az akció megindításáról és ahhoz a legnagyobb örömünk kifejezését mellékeltük, akkor nem számítottunk a legvér- mesebb remények mellett sem ilyen fényes eredményre. Különösen jólesóen meglepő az a nagy területszám, melyről ez a jelentés beszámol. Kettős célja, kettős eredménye van ennek a nemes és komoly akciónak. Először is majdnem tízezer tisztviselőnek a Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő megélhetése van az akció révén megköny- nyitve, másodszor a közélelmezésnek kevesebb emberről kell gondoskodnia, vagy ami ezzel egyenértékű a termelés tekintélyes mennyiséggel gyarapodhatott. A tisztviselők helyzete a háborúban egyáltalában nem irigyelésre méltó. Sem grágasági pótlékok, sem kisebb-nagyobb fizetésjavitások nem tudtak és nem is tudhatnak lépést tartani a fokozódó drágasággal, hiszen a fizetésemé lések, különösen azok, amelyek az államtól indulnak ki egyenesen körforgásra indulnak az ország gazdasági életben és ismételt drágaságot hívnak elő. A drágaságot és a megélhetés nehézséget, tehát a kormány és az állam a legnagyobb jóakarattal vagy a jóakaratnak pénzreváltott jeleivel, a legszebb fizetésjavitással sem tudja megszüntetni, sőt még csak enyhíteni is igen kevéssé. Miután ez a tény, ez a gazdasági törvény, amelyet elméletben már igen sokan megállapították a gyakorlatba meg nem tudott átplántálódni, természetes, hogy úgy a tisztviselők, mint az állam, mikor a tisztviselői élet megkönnyítéséről szó van, mindig a fizetésjavitásokhoz igyekszik fordulni. A tisztviselők ezt követelik, az állam pedig ezt adja. Pedig nagyon helytelenül. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy az állam Szerkesztőség .és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki- tér 4&4 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. r,-*^ X-* V * +*+ * * ne adjon magasabb fizetést a tisztviselőinek, mint amilyen fizetésük most van, hanem azt, hogy nem ez az : egyetlen segítség, sőt ez a segítség egyedül nem is sokat ér. , i , Az a tízezer tisztviselő, aki ma a Közélelmezési Hivatal jóvoltából kertészettel foglalkozik, mutatja meg kartársainak, hogy mi vezet valóban a helyzetük javítására. Általában a termelést kell lehetőleg forszl- rozottan fokozni, ha azt akarjuk, Jiogy a közélelmezési viszonyok javuljanak. Meg vagyunk győződve róla, hogy az a tízezer tisztviselő, aki ma azon a kétmillió négyszögöl földön dolgozik és kertészkedik, sokkal kisebb mértékben érzi a drágaságot, mint azelőtt. Es ugyanakkor meg vagyunk győződve arról is, hogy azokban a városokban és községekben, a hol ilyen tisztviselői kertészetek vannak, a közellátást intéző tényezők is nagyobb könnyebbséget éreznek, sok minden cikk felosztásában ős a kőzélelmezés sok ágában. i . Nagyon örvendünk már az eddigi eredményeknek is és a legnagyobb örömmel jegyezzük fel azt a tényt is, hogy a Köz- élelmezési Hivatal ezt az akciót most az ősszel nagyobb arányokban fogja kifejleszteni, egy egységes programm alapján, a melynek végcélja az, hogy a tisztviselők A „KŰVÁHV1ŰBK“ TÁRCÁJAA marha. Tavaly télen egy hideg januári napon egy kis vasúti állomáson kellett eltöltenem egy éjszakámat. A veszett hideget nem bírtam már tovább ki és tekintve, hogy a falu — melyből kocsin érkeztem három óra járásnyira volt engedélyt kértem az állomás főnöktől, hogy szobájában várhassam meg a késlekedő vonatot. Az állomásfőnök egy tipikusan mogorva vasutas volt, aki látszólag nem valami szívesen látott vendégül. Szerényen leültem egy székre a szoba egyik sarkában és türelmesen vájtam a vonatot. Az állomásfőnök elővette újságját, de csakhamar megunta és felémfordulva igy szolt: — Hát bizony kellemetlen egy éjszakát igy tölteni 1 Mit szóljak én ehoz Uram ? Én már bárom éve itt töltöm éjszakáimat. Hová való On ? Megneveztem tartózkodási helye i et mire ő felállt és szinte ünnepélyesen benuhatkozott: — Hiszen én is oda való vagyok. Nevem Kovács és nagyon örvendek, hogy egy ilyen szin- pátikus földivel akadtam össze. Megengedi, hogy egy pohár groggal megkínáljam ? A feleltemet be sem várva néhány perc múlva tt párolgott eiöttüuk az illatos ital, Mondhatom pompásan Ízlett. Hogy valahogy megháláljam vendégszeretetét, elkezdtem vele beszélgetni. Témát nagyon nehéz volt találnom, de eszembe jutott, hogy ismerek a városból egy vasutast, talán közös ismerősünk az ipse. — Kovács ur — kezdtem éu a társalgást — nem ismer Ön egy Mayer nevű vasutas kollegát. Kovács ur tágra nyitott szemekkel figyelt kérdésemre és elkezdett kacagni. Mayert ? von Mayert ? Azt a marhát — nem tudott tovább beszélui, mert nevetése elfullasztotta. Miután egy kicsit magához tért, nagyot húzott az előtte álló groggos pohárból és jókedvűen újra csak azt mondta: Marha. — Miért nevezi Ön Mayert marhának? — hiszen az egy nagyon derék fiú ? —szóltam indig- náiódva. — Marha az Uram, higyje el majd elmesélek Önnek egy történetet, abból aztán megítélheti. Hát hogy az elején kezdjem vagy hét évvel ezelőtt nagyon jó barátom való Mayer. Hiszen alapjában véve derék fiú ő, csak egy nagy hibája van, hogy az emberekben, de különösen az asszonyfajtába nagyon bizik. Mindig valami nővel akadt össze és ezt volt a vesszőparipája, hogy ő azt a nőt megmenti a romlástól. Legutóbb a nő természetesen megunta a megmentöt es otthagyta Mayert. Képzelhető, hogy milyenek lehettek azok a nők, akik Mayer megmentésére szorultak. Egyik kudarc a másik után érte Egy darabig szomorkodott utánuk, de csakhamar egy uj barátnőt fe ezett fel, aki ő szerinte valami végzetes hiba áldozata lehetett csak, akinek a lelke tiszta, miut a liliom, akit muszáj megmenteni, hogy visszaadja a társadalomnak, amiből tisztességes asszonyt, anyát kell nevelni. .,,1 Hiába beszéltünk mi Mayernak, a marhát sohasem lehetett kiábrándítani. t Egy szép napon fellátogatott hozzám és elmesélte, hogy most egy angyalt fog megmenteni a romlástól, akit egy csirkefogó elcsábított és azután rutul cserbenhagyott. Mondtam neki: Te marha megint bedőltél de ő szokott hévvel kezdett áradozni és meg kellett Ígérni, hogy másnap felmegyek délután a lakására, ahol a nőt befogja mutatni. Másnap fel is mentem hozzá és egy nagyon csinos leányt találtam ott. Matild — mert igy hívták a leányt — tényleg jobb modorú leánynak látszott, de azt rögtön észrevettem, hogy nagyon kacér és hogy Mayer ezt sem fogja a társadalomnak megmehteni tudni. Matilddal én is összebarátkoztam és a Irány egy cseppet sem idegenkedett tőlem. Mondhatom, hogy igazán csak Mayerra való tekintettel nem kezdtem viszonyt a leánnyal. Egy szép napon Matild arra kért, hogy szerezzek neki egy kutyát. Másnap egy kis agár kutyával boldogítottam. Matild áilitólag a teljes megtérés utján járt* már, midőn egyszer Mayer moglátott az utcán egy fiatalembert, aki egy, a Matild kutyájához teljesen hasonlót vezetett porázóu. A kutya megpillantotta Mayert, elkezdett viháncolni és farkát csóválva rohant Mayer feló. Mayer megdöbbenve mutatkozott be a fiatal embernek és udvariasan megkérdezte, hogy kié a kutya. A fiatal u E I ő fi z e t é s i ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fiit.
