Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-05 / 31. szám

augusztus 5 KOvARVIDEK 2 is pozíciójukat, hanem legyenek érző dol­gozó, komoly és szívvel biró emberek, akik valóban szem előtt tartják egyik oldalon szQkebb alattvalóik érdekét, másrészt pedig meg tudják védeni a magasabb, nemzeti vagy esetleg internacionális érdekeket is. Az épületeken található fém, réz és nikkelből készült tár­gyak igénybevétele. A m. kir. honvédelmi miniszter újab­ban az alábbi rendeletet adta ki. Másolat. 1. §. Az alább felsorolt tárgyak a mennyiben azok az 1915. évi szeptemoer 25-én 134ó2jeln. 20 b) szám alatt kelt ren­delettel hadicélokra még igénybe nem vé­tettek a jelen rendelet erejénél fogva ha­dicélokra ezennel igénybevetteknek jelentem ki és azokat a jelen rendelet határozmányai szerint mindenkinek, akiknek ily tárgyak bir­tokában vagy őrizetében vannak be kell szolgáltatni. Ezek a tárgyak a kővetkezők: A) Egészen vagy túlnyomó részben rézből vagy rézötvözetből álló tárgyak: 1. min­denféle fogantyú-, védő-, szőnyeg és íüg- gőnyrud, törölközőtartó, díszítő és egyéb rúd és cső ugyani.yen fémanyagból készült tartóival megerősítő alkalrészeivel és gyű­rűivel együtt, továbbá mindenféle foggan- tyu; 2. sarok, szegély, lábazati és egyéb védőlemezek, füzérek és burkolatok, ide­értve a fűtőtestek burkolatait is; 3. név-, reklám- és tájékoztató táblák (pl. emelet jelzések) függő cégérek és cégtáblák, jel­vények, címerek, 3 centiméternél magasabb fémbetük és számok, 10 grammnál súlyo­sabb kulcs és egyéb számlapok (pl. ajtó számlapok); 4. diszitmények es megerősítő eszközök, úgymint golyógombok, láncok, füzögyürük, pálcák, lécek stb.; 5. rácsok, úgymint véd, háritókeret és diszrácsok; 6. kályhaelótételek; 7. harangok, amelyeknek legnagyobb külső átmérője 25 cm.-nél ki sebb, továbbá csengők és gongok; 8. egy szerű dohányzó és Írókészletek, valamint egyszerűbb dísztárgyak; virágcseréptartók; 10. horgok, ruhaálványok, ruhafogasok, ka­lap, bot és ernyötartók. A jelen rendelete- men alapuló igénybevétel nem terjed ki az 1—5 pont alatt felsorolt azon tárgyakra, melyek bútoroknak, világítótestek, vagy kis használati tárgyaknak avagy emléktáblák­nak, szobroknak és siremlekeknek alkató- részei és tartozékai. t$) Nikkelből, vagy nikkellel lemezeit vaslemezből úgyszintén alumíniumból készült mindenféle háztartási, főző és konyhakészlet, tálaló és asztali kész­let, beleértve az evőeszközöket is, továbbá kádak és tálak, ideértve a szerelvényes áru­kat is a villanyos főzőkészülékek kivételé­vel. A nikkellel lemezeit tárgyakra a jelen rendeletemen alapuló igénybevétel csak abban az esetben terjed ki, ha azok nik­keltartalma a teljes súlynak 10 százaléka vagy annal nagyobb. 2. §. Az 1915. évi szeptember hó 25 én 13462Jeln. 20. b) szám alatt kelt honvédelmi miniszter' rendelet 2. §-ának 1. pontjában említett iparüzök és Kereskedők kötelesek az idézett rendelettel hadicélokra igénybevett fémtárgyaiknak azt a részét is az alábbi rendelkezések szerint szintén beszolgáltatni, amelyeknek beszol­gáltatására eddig még nem köielezteltek. 3. §. A beszolgáltatási kötelezettség kiterjed azokra a nikkelből készült háztartási cik­kekre is, amelyek az 1915. évi szeptember 25-én kelt 13462|ein. 20. b. és 1916. évi junius 16-án kelt 11057jeln. 20. b. számú rendeletek alapján elrendelt beszolgáltatás alkalmából birtokosaiknál meghagyattak. 4. 4. A jelen rendelet 1. §-ának A) pont­jában említett rézötvözetek alatt azokat az ötvözeteket kell érteni, a melyek rézen kí­vül cinket, óqt vagy nikkelt tartalmaznak. Ilyenek sárgaréz, tombak, bronz, vörösfém, ujezüst és ehhez hasonlók, (nikkelin, thio, alpacca, argeutan, kinaezűst, alíerid, pak- fong stb.) Nem esnek a jelen rendeletelven alapuló igénybevétel alá; 1. a rézzel és sár­garézzel csupán bevon, valamint a nikke- lezett, 2. a rézzel és rézötvözetekkel véko­nyan lemezei, 3. a rézből és rézötvözetek­ből készült kézilag domboiitott vésett, cizel­lált, guillechirozott, maratott és étetett tár­gyak. Azok a tárgyak, melyek valamely gyári üzem gépi berendezésének alkatré­szei vagy tartozékai, nem esnek a jelen rendeletem alapuló igénybevétel alá, az ál­lam és állami intézmények birtokában levő tárgyakra külön intézkedés történik. 5. §. Az igénybevett tárgyakat a Magyar szent korona országainak fémközpontja r. t. és az általa ezen tárgyak vásárlásával meg­bízottak részére szabadkézből el szabad adni és pedig: 1. az átvételi bizottságnak a helyszínen való megjelenése időpontjáig, oly esetben, amikor az átvételi bizottság az ez irányban később kiadandó rendelkezések szerint az átvétel végett a helyszínén jele­nik meg. 2. A beszolgáltatásnak hatósági­lag közzéteendő időpontjáig oly esetben, amikor az ez irányban kiadandó későbbi rendelkezések szerint a tárgyaknak valamely gyűjtőhelyre való beszállítása rendeltetik el. Oly tárgyak, amelyek valamely épület tar­tozékai, vagy valamely vállalat üzemi esz­közei, addig az időpontig, amikorra áta­dásuknak a fentiek szerint meg kell tör­ténnie, csak az épülettel illetőleg az üzem­mel együtt elidegenithetők. Az igénybevett tárgyaknak bármely más elidegenítése vagy feldolgozása tilos. 6. §. A jelen rendelettel igénybevett tárgyak beszolgáltatására vo­natkozó részletes rendelkezések községen ként az ott szokásos módon fognak közzé- tétetni. A beszolgáltatás vagy az egyes köz­ségek területére nézve meghatározott gyűj­tőhelyre egy meghatározott időpontig való beszállítás utján vagy oly módon történik, hogy az átvételi bizottság a tárgyakat a helyszínén veszi át. Az igénybevett tárgyak birtokosai az utóbbi esetben is kötelesek azokat a hatóságilag közzéteendő időpont­ban az átadásra készen tartani és oly tár­gyakat, amelyek más, a jelen rendelettel igénybe nem vett tárgyakra felerősítve vagy azokkal összekötve vannak, de azoktól ne­héz leszerelési munka nélkül elválaszthatók, leszerelni vagy leszereltetni. A jelen rende­let szempontjából nem tekinthető nehezen szétbontható felerősítésnek vagy kötésnek különösen a csavarolás, szögezés, gittelés, a nagyobb nehézség nélkül szétoldható sző gecselés, falazatba vagy köbe való ugyan­ilyen elhelyezés. A jelen rendelettel igény­bevett oly tárgyakat a melyeknek eltávolí­tása a személybiztonságot veszélyeztetné (pl. lépcsőházak vagy személyfelvonók védő korlátái) csak akkor kell leszerelni, amikor a szükséges pótlás már megtörtént. 7. §. Oly tárgyakat, amelyeket a beszolgáltatásra kötelezett nem tudott leszerelni (6. §. utolsó előtti bekezdései) vagy amelyeket leszerelni nem kellett (6. §. utolsó bekezdése) az átvé­teli bizottságnak be kell jelenteni és a be­szolgáltatást gátló körülményeket elő kell adni. Nélkülözhetetlenség címén csupán nik­kel edények és alumíniumból készült ház­tartási cikkek menthetők fel a beszolgálta­tási kötelezettség alól, de az ilyen nélkü­lözhetetlen tárgyak birtokosai is kötelesek azokat a lehetőséghez képest még a be­szolgáltatási határidő előtt más anya­gokból készült tárgyakkal pótolni. 8.§. Azok­nak a tárgyaknak a beszolgáltatása vagy a beszolgáltatási kötelezettség alól való felmentése felől, amelyek a 7. §. szerint nélkülözhetetlenségük miatt nem szállíttat tak be az átvételi kizottság dönt. Az átvé­teli bizottság ezen tárgyak későbbi beszol­gáltatására szükség esetén póthatáridőt tűz ki.Ql^ tárgyak leszereléséről, amelyeket azok birtokosuk leszerelni nem tudott (6. §, utolsó előtti bekezdése) az átvételi bizottság intéz­kedik. Ha a beszállítás illetőleg leszerelés elmulasztása nem volt eléggé indokolt, a bizottság által foganatosított leszerelés és beszállítás költségei a birtokost terhelik. Oly tárgyak beszolgáltatására, amelyek a sze­mélybiztonság veszélyeztetése nélkül el nem távolíthatók (6. §. utolsó bekezdése, de ame­lyek pótlá a azok birtokossának módjában áll, az átvételi bizottság megfelelő határidőt tűz ki. 9. §. Az átvételi bizottság alakítása és el­járása tekintetében az 1915. évi szeptember 25-én kelt 13462|20. b. ein. számú honvé­delmi miniszteri rendelet idevágó intézkedé­sei irányadók. A beszolgáltatás alól való ideig­lenes vagy állandó íelmeutés tekintetében azon­ban jelen rendeletem 7. §-a irányadó. 10. §. Aki a jelen rendelettel igénybevett tárgya­kat eltitkolja, azokat a kitűzendő határ­időn belül be nem szállítja, illetőleg az átvé­teli bizottság számára az előirt módon készen nem tartja, ezen rendelet és az ennek alap­ján kibocsátand i hatósági intézkedések egyéb rendelkezéseit megszegi, az amennyiben cse­lekménye súlyosabb büntető rendelkezések alá nem esik, kihágást követ el és kéthóna- pig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. E ki­hágás miatt az eljárás a közigazgatási ható­ságnak, mint rendőri büntető bíróságnak, a székesfővárosi áilamrendőrség működési terü­letén pedig a m. kir. államrendőrségnek ha­táskörébe tartozik. Horvát Szlavonországokban e kihágás miatt az ott érvényes jogszabályok sze int erre hivatott hatóságok járnak el. 11 §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe hatálya kiterjed a magyar szent korona or­szágain sk egész területére. A miniszter ren­deletéből: Oivashatlan aláirás miniszteri ta­nácsos. HÍREK. Főispánunk installációja. Jékey Sándort, Szatmár vármegye Uj főispánját múlt hó 30-án iktatták be„hivatalába nagy ünnepélyes­séggel. A főispánt, ki 9 órakor érkezett Nagykárolyba,-nagy lelkesedéssel fogadták. A közgyűlést pontban 11 órakor nyitotta meg Tosvay Aladár alispán, ki, miután lelket beszédben emlékezett meg a keleti fronton dicsőségesen küzdő és győzedelmesen elő­rehaladó hadseregünkről, jelezte, hogy a mai ülés tárgyát az újonnan kinevezett főispán esküjének kivétele képezi. Majd dr. Póohy István vm, íőjegyző felolvasta a kormány­leiratot és a királyi kinevezést tudató belügy­miniszteri leiratot, melyet zugó éljenzéssel fogadtak. Azután dr. Falussy Árpád ny. főispán vezetése alatt egy küldöttséget kért fel, mely a főispán esküjének letétele céljá­ból a közgyűlésbe meghívja s mig ez meg­történik, addig a gyűlést felfüggesztette. Tün­tető, lelkes s szűnni nem akaró taps és él­jenzés hangzott fel, midőn Jékey Sándor délceg alakja, gyönyörű diszmagyarban az emelvényen megjelent. Komoly, ünnepélyes {. illanat volt, midőn dr. Póchy István főjegyző o.vasása után a főispán az eskü szavait elmondotta és m ndenki érezte, hogy ez al­kalommal e y mélyen átérzett és szent foga­dalom hangzik el. A letett esküt kísérő tet­sző ízaj lecsillapulta után Pechy István üd­vözölte a főispánt egy minden izében remek beszéddel. Bőszedét azzal végezte, hogy ab­ban a reményb m, hogy a főispán működése o vármegyére áldást hozó lesz, szive teljes melegével üdvözli akkor, amidőn főispán! székét elfoglalja. A főispán erre igen gyakori helyeslésekkel, éljenzésekkel megszakítva el* mondat'a székfoglaló beszédé". Eg^es kije­lentései után pedig valósággal elementáris erővel tört '«i az éljenzés és taps.

Next

/
Thumbnails
Contents