Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-08 / 27. szám
XV. évfolyam _____jfafyssmknt, 1917. jalitis 8. IMk szá .\ KÖZÉRDEK Ű TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSQMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS Kö.L. J.n'YE, Elő fizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő Szerkesztőség.és kiadóhivatal: Nagysomkut,Teleki-tér484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A kényszertermelés. Az uj magyar kormány egy rendkívül üdvös és értékes rendeletet bocsájtoti ki mindjárt kormányzása első napjaiban. Ez a rendelet az iparcikkek kényszertermelésre hozott bizonyos szabályokat. E rendelet alapján ugyanis a kormány kötelezheti az elsőrendű iparcikkek előállításával foglalkozó vállalatokat arra, hogy ezeket az iparcikkeket valóban előállítsák, egyszóval lehetetlenné teszik, hogy ilyen elsőrendű iparcikkek készítői bármilyen körülmények között is beszüntethessék a munkát. Ennek a rendeletnek a nagy fontossága abban áll, hogy biztosítja az ország lakosságának minden körülmények között az elsőrendű iparcikkekkel való ellátását. A rendelet — amint mi látjuk és értelmezzük — elöfutárja egyes fontosabb iparcikkek maximálásának. Ez az eset lehet ugyanis az, amikor a kormány kénytelen lesz e rendelet alapján kényszeríteni egyes gyárakat vagy ipari vállalatokat arra, hogy az iparcikket, amelynek előállításával foglalkoztak, tovább is állítsák elő. Mint tudjuk, eddig a mezőgazdasági termékeknél, élelmicikkeknél és egyéb nyersterményeknél a maximálás azt idézte elő, hogy ezek a cikkek teljesen eltűnnek a piacról abban a pillanatban a hogy maximálták ókét, mert természetesen a maximális ár mindig alacsonyabb volt az eladók és termelők által fabrikált konjukturális árnál. Egészen bizonyos, hogy az iparcikkeknél ugyanez az eset fordulna elő. Itt ugyan nem lehetne a meglévő készleteket visszatartani, mint a nyersterményeknél, hanem a termelők azzal strájkolnának, hogy egyszerűen beszüntetnék vállalataik üzemét és nem dolgoznának, nem állítanák elő a maximált iparcikket. A kormány rendelete ezt a helyzetet akarja megelőzni és lehetetlenné tenni, kétségtelen, hogy a kormány intenciója helyes és jogos, azonban egyet már itt meg kell említenünk. Az iparcikkeket nem lehet úgy maxi málni, ahogy pld. a cipő van maximálva. Tudjuk, hogy a cipő maximálás majdnem értéktelen valami. A cipő maximális árát ugyanis tulajdonképen maga a kereskedő szabja meg azon az alapon, hogy milyen nyersanyagokból készült a cipó és ő hozzászámítja a maximálási rendeletben enge délyezett hasznot. Igen ám, de a cipő maximálási rendeletben és eljárásban megengedték a cipőkereskedönek, hogy ráírják az árujokra, hogy nem vállalnak érte felelősséget, ha az nem elsőrendű anyagból készült. A cipőkereskedők már most is igen ügyesen minden egyes cipőre ráírják ezt és igy nincs olyan ciprö ma széles Magyar- országon, amit a cipész ne felelősség nélkül adna a vevőjének, ei. Ha azután a cipő harmadnap széjjel- megy, ott van a kereskedő védekezése: Nem vállaltam érte felelősséget. Az iparcikkekre tehát komoly és igazi maximálási rendeletet kérünk. Ez a maximálási rendelet világosan határozza meg az árát, és ne tegyen ^hetévé a kereskedő és a termelő részére különböző kibúvókat. E helyen, e hasábokon régóta követeljük már az iparcikkek maximálását. A követelésünknek alapja többirányú józan meggo dolás. Teljesen méltánytalan ugyanis egyrészt, hogy akkor, amikor a mezőgazdasági termelés és a nyerstermények a maximális árhoz vannak kötve, tehát a termelő kénytelen áruját a maximális áron eladni, minden amit ő vesz, amire szüksége van, csak magas és nehezen megkereshető uzsoraáron kapható. Nem méltányos továbbá a nem termelő középosztály- lyal szemben sem, hogy még az elsőrendű iparcikkek, amelyek mindenuapi, elsőrendű szükségleteket elégilenek ki, csak olyan árakon kaphatók, amilyet a kereskedők éppen megszabnak. Természetes és jogos követelés tehát az, amely az iparcikkek maximálására irányul és ugyanígy nagyon természetes, hogy a kormány hozzáfogott immár az iparcikkek horribilis áremelkedésének lehetetlenné tételéhez is. Reméljük, hogy ezt az okos és komoly rendeletet mihamarabb követi az iparcikkek pontos és alapos maximálása. Az idei termés zár alá vétele és igénybevétele. Hogy az olvasó közönségünket az 1917. évi búza, rozs, kétszeres, köles, árpa és zabtermésnek zár alá vétele és igénybevételére, a m. kir. minisztériumnak e tárgyban kiadott rendeletében foglaltakról rész- letesen tájékoztassuk, a rendelet teljes szövegében alább közöljük: A ni. kir. minisztériumnak 2,192j 1917. M. E. számú rendelete. A m. kir. minisztérium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján a következőket rendeli: 1. §. Minden termelőnek 1917. évi búza, rozs, kétszeres, köles, árpa és zabtermése a közélelmezés és kőzszükséglet célszerű biztosítása végett zár alá helyeztetik és afelől a termelő csak a jelen rendeletben megszabott korlátok között rendelkezhetik. A jelen rendelet alkalmazásában tér- melőnek kell tekinteni azt is, aki az 1917. évi termésből haszonbér, munkabér, aratórész, cséplőrész, konvenció vagy más hasonló természetbeni szolgáltatás fejében kap a termelőtől búzát, rozsot, kétszerest, kölest, árpát vagy zabot. Ehhez képest a zár alá vétel a haszonbér, munkabér, aratórész, cséplörész, konvenció vagy más hasonló természetbeni szolgáltatás fejében kap a termelőtől búzát, rozsot, kétszerest, kölest, árpát vagy zabot. Ehhez képe t a zár alá vétel a haszonbér, munkabér, aratórész és cséplörész, konvenció vagy bármilyen más munka vagy szolgáltatás ellenértéke jejében kapott ily terményekre is kiterjed és birtokosuk azokkal szintén csak a jelen rendeletben megszabott korlátok között rendelkezhetik. 2. §. A termelő köteles a zár alá vett termést az előrelátó gazda gondosságával learatni és mihelyt arra a termény alkalmassá vált, minden indokolatlan késedelem nélkül kicsepeitetni. A cséplés megkezdését a községi elöljáróságnál előre be kell jelenteni, a községi elöljáróság köteles arról a törvényhatóság első tisztviselőjének 24 órán belül jelentést tenni. A termelő a kicsépelt gabona mennyiségét Írásban, az e célra kiadott űrlapokon tartozik bejelenteni a községi elöljáróságnál. Ha a termelő az űrlapot nem tudja kitölteni, a bejelentési űrlapot a géptulajdonos (gépész), vagy ha a cséplés nem géppel történik, a termelő bt mondása alapján a községi elöljáróság tartozik díjtalanul kiállítani. A bejelentést a cséplés befejeztével s ha a cséplés egy hétnél tovább tart, he- tenkint kell eszközöli. A bejelentéseket a gépiu!ajdonos is
