Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-11 / 24. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYS0MKUT1 JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Hagysemkui, Í9Í8. junius II.

ffHffnzrtésI ár;

ígí'ss ivie , 8 K >e$?yed évre

fél évre

4 K Egyes tsdm árs

1 K

20 éné' I

Főszerkesztő: Pilcz Ede.

Felelős szerkesztő: Barna Benő.

Sferkesiióség és kiadóhivatal: Nagysomkut,Teleki-tér 484

Telefon szám 2.

MSQ«iJEl.tóftJIi VASÁRNAP

Pünkösd ünnepén.

Irta: Pilcz Ede.

Pünkösd a szeretet, az erősség, a világosság ünnepe A tüzes nyelvek alakjában alászállő Szentlélek lángra gyújtotta az apostolok lelkét, megacélozta az akaratot és egy csodás uj világnak rakta le alapjait.

Az anyagiságból az eszményi, az örök szép felé leterelte az emberiséget. És mint egykor Mózes a békés fejlődés ^ánaánjá hoz vezette népét; úgy a Pünkösd ünnepén alászállő Szentlélek, a tisztultabb világnézet, a hit fenségét, nagy hatalmát ismertette meg a világgal. Tüzoszlopként világított be a vergődő társadalom útvesztőjébe; fényével megmutatta az irányt, mely az »u*, élet és igazság« helyes megismeréséhez vezet

Nevelt hősöket az eszmének; vértanú kát a tudománynak; a meggyőződés és elvek bajnokainak kitartó küzdelmével az érlelem világát, a szív nemes vágyait, az akarat erő csodás alko’ásait vitte diadalra. Megváltozott a föld színe; szép, tartalmas lett az élet, melynek volt már célja: küz ■

deni az örök szépért, boldogságért.

* *

*

Jöjj el Szentlélek Isten! Milliók ajka sir fel hozzád; milliók lelke epekedik érted.

(1 ■ MfiniWiffiFClrfira«..t... .■■.*.■/*>.-. „StA* Írf-aí.-íT. ■ ■-. —,w,

i JflVÁHVlflBK“ TÁRCÁJAA kurír.

K- hadnagygyal a vasúton találkoztam. Kék szemű, magas, szőke ember. Civilben Pécsett él és ha nem csalódom, bankliivatalnok. Úgy emlékszem legalább, hogy valaki ilyet mondott. De hiszen ma igazán mellékes, hogy mi volt az ember, mielőtt belebujt a csukaszürke uniformisba. Ma katona ez a pécsi K- Hadnagy és hadosztálykurir. Ez pedig igen fontos hivatal. A kurír viszi ugyanis az olyan írásokat, amik annyira fontosak, hogy nem lehet őket postára bizni: térképeket, amikbe pontosan bele vannak rajzolva a mi állásaink, siffrekulcsokat, amelyek segítségével el lehet igazodni a számokból álló táviratokon. A kurír viszi a kitüntetéseket, a kinevezéseket, az áthelyezéseket és a tisztek szabadságleveleit. A nyakában hord egy nagy sárga táskát, abba teszi bele mindazt a sok írást, amelyet visz. Soha, egyetlen pillanatra le nem teszi, el nem hagyja maga mellől ezt a táskát. Magával viszi még az ebédhez is. Rendesen maga se tudja, hogy mi van az írásokban. A hadseregparancsnokságon komoiy, zárkózott, ke- ésszavu vezérkari tisztek becsomagolva, lepecsételve átadják neki a sok okmányt.

Kommentárt keveset fűznek hozzá:

Jöjj el, hozd a földre a békét; a csendes, munkás küzdelmek szelid galambját.

Megbünhödte már e nép a múltat, jövendőt. S a szenvedés tüzében megtisztulva, uj élet vágyával telt meg a lélek. Évszázadok kultúrájának romjai, a harcterek pokoli zenéje, százezrek kiömlő piros vére, özvegyek, árvák emésztő szívfájdalmai, siránkozó családok tűzhelyéről, messze hangzó jajszavak eléggé megtanították, hogy hová jut az emberiség és hová a nemzetek lelkiismerete, szelleme, vezető szerepe, ha az igazságnak, örök erkölcsnek, a kul túra szellemének vezetése, a népek kormányzása, a keresztény világ nézetet tapodó, lelkiismeretlen, képzelt nagyságok kezébe; a vakmerő konjunktúrákba és a gyalázatos anyagiság bilincseibe kerül.

Elég volt. A magyar nemzet ielke, józan esze, Ítéletében visszanyeri önmagát. A világháború sok tapasztalata, példája gondolkodóvá, egyéniséggé neveli. Látja már, hogy a társadalmi súrlódások, össze - férhetetlenség és a nemzetek összecsapásai nem viszik előbbre a haladás zászlaját. A mit a békés munka eddig összehordott, felépített, azt nagy nemzeti békétlenségek felforgatják, szétszórják. S kinek van haszna belőle? Hisz minden és mindenki szenved.

Ezt e viszi, hadnagy ur, Uskopljeig, ott átadja a pályaudvari parancsnokságon, ahol majd jelentkeznek érte Ezt a másikat elviszi a saját hadosztályához, ott átadja a vezérkari főnök urnák.

Aztán még megvárják, amig az írások belecsúsznak a sárga táskába s a kurir rájuk fordítja a kulcsot. Következik a bucsuzás:

— Szerencsés utat! Szervusz !

Ennél több szó nem igen esik. A kurir meghajtja magát, kimegy az ajtón, a kapu előtt felül a kocsijára, kihajtat a vasútra, beül a számára fenntartott fülkébe s utazik. Néha két három napig is eltart, amig célhoz ér, olyan messze esik e had seregparancsnokság a hadosztályparancsnokságtói. Ilyenkor aztán egy kis baj van a szolgálati szabályzat parancsainak pontos betartása körül, A Dienst reglement ugyanis szigornan megmondja, hogy a kurírnak, mikor az Írások nála vannak, elaludnia nem szabad. Épp úgy, mint a bakának az őrhelyén. De mikor a Dienstregiementet megcsinálták, nem gondoltak arra, hogy a kurir esetleg napokig is viheti az Írásokat s akkor parancs ide, parancs oda, mégis csak le kell, hogy feküdjék. A Diensreg- lementet ugyanis békében csinálták meg, amikor az egyik parancsnokság volt az egyik utcában, a másik a következőben s amikor nem is kellett hozzá nagyon szigorú parancs, hogy a kurir az utón, az Írásokkal a zsebében, el ne aludjék valahogy. Ki gondolt arra, hogy jöhet egyszer egyháboru, melyA szép, fellengzős szavak nem tévesztenek meg többé. Komoly, nagy igazságo k töltik el a lelket s a csataterek sürü si r- dombjai erősitik ez igazságot. Az uj éle t a lelkek élete.

A múlt sok téves tanítása, a sz abad eszmék, elvek, erkölcsök, a világháború küzdelmeiben lelepleződtek és az emberiség keserűen ébredt arra a tudatra, hogy becsapták, hogy visszaéltek hiszékenységév el. Elrabolták lelkének életét, mikor a tudomány, műveltség, kultúra hangoztatásával kivelköztették ősi, vallásos, erkölcsös megelégedéséből. A régi biztos alapot elhagyták a csábos szavakra és most a világháború rombadöntölt minden hazugságot.

Csak a sírok ezrei maradtak és a könyek, megsiratni a nagy tévedést. A könyekben feloldódik a fájdalom, megszületik a megújulás, s csendes, nyugalmas életnek okos megértése.

E megértést támogatja a nemzet dicső múltja, históriája. A népek nagy tömkelegében egyedül hite és erkölcse volt a nemzet igaz bará'ja. Ez vezette be a népek műveltségébe, ez védelmezte önállóságát, biztosította nemzeti létét. Olt volt a nemzet mélységes gyászában és vele együtt örült diadalainak mámorában.

y

ben a mi katonáink olyan messzire elkalandoznak, hogy az egyik kommandó lesz az egyik országban, a másik három egy két birodalommal odébb? Ma napság ilyenek is megesnek.

I A kurir utazik, akármilyen zsúfolt a vonat, külön fülkében utazik s ahogy következik egyik éjszaka a másik után, bizony bizony kénytelen le- | feküdni. A lezárt sárga táskát feje alá teszi, be j huzza a fülke ajtaját, ez ajtó elé odaülteti a légé ! nyét, hogy senki be ne nyithasson, aztán alszik nyugodtan. A legény meg vigyáz. Nappal azután a legény alszik s ilyenkor a kurir vigyáz az álmára, j Az is megesik, hogy a kurir a saját kinevezését j hordja igy a zsebében két három napig és nem tudja, hogy mit visz.

Az pedig igen nagy baj, ha a kurírt szerencsétlenség éri. Ha elfogják vagy valahogy mégis elveszd az írásokat. Ilyen is megtörtént már. Volt aztán felfordulás. A kurir éppen a siffrekönyvet vitte. Az egész hadsereg területén mindenütt gyorsan ki kellett cserélni a siffrekönyveket. A régieket rögtön eldobták, a kurírt elcsapták. Hát ilyen ne héz a kurir tisztje. Ilyen állási tölt be K- a pécsi hadnagy. Van egy nagy farkaskutyája. Gyönyörű állat. Kiállításon talán dijat is nyerhetne, ha kicsi korában félre nem nyírták volna a farkát. K,-nél a legénynél jobban vigyáz a sárga táskára ez a kutya. Ha csak közel megy az ember K--hez, mikor a táska ott van a nyakában, a kutya nyomban nekiugrik. Így aztán nem is esett baja még soha a K- hadnagy sárga táskájának, pedig keresztslkasul bejárta már a monarkiát. Ez a hadnagy volt egyén ként az, aki a déli hadseregparancsnokságra elhozta Nikita király levelét, melyben békét kér a nionarkiátől. (I. m.)