Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-23 / 17. szám
17-ik szám. KÖZÍHDKKÜ r A USA DA1.MI UKTILaP, A ,,NA« Y80MIUJTJ JÁRÁSI JKÖYZÖJ EGYLET“ HIVATALON KÖZLÖNYE. XIV. évfolyam. Nagysomkut, 1916. április 23. a «llfiie(«sl ár: 2(4i* 4vr* i I k b ejyt'fi évr« , t It. fit érre . 4 K I*y»» Mám áia ílí *’14; Főszerk«izt4: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. S-gerkesxtAság 4* kiadóhivatal; Magysomkiit,Teleki-tár 4M Telefon szám 2. MHlUJKLEINia IIIUDHIV ViMÁRNA r Húsvéti remény. Irta: Pilcz Ede. A múlt megrögzött szokásaiból kibontakozni nem tüdő és a szebb jövőért epedő lelkek harcban állottak egymással. Az egyik megvetette sarkát gőgösön önhittségében, abból engedni nem akart, sót minden eszközt jónak találi, hogy hatalmát biztosítsa; a másik egy biztató jobb jövő reményével szivében csatlakozik Krisztushoz, kinek tanítása kellemesen hangzik, mint az éj cserül jébert a csalogány dal; gondolatot fakaszt, érzelmeket kelt; csodás, uj világot gyújt a lélek életében ; az élet értékelésében a tiszta, szép, az ideális Isten és ember szeretetet hirdeti. Példája lebilincselő, élete szent, szava igazság. És megkezdődik a küzdelem. hosszú, kínos harc után az Igazság meghalt. Kérészire íesziieiték. Követőinek csapata megremeg s aggódva kér-dik? Vájjon lesz-e feltámadás? Lesz! Krisztus feltámadt! Az Igazság győzőn! Peitámadásával életre keitek az eszmék, miket hirdetett. Az egyenlőség, szabadság és testvériség helyet kértek a nemzetek és társadalmak fejlődésének nagy munkájában. Azóta hosszú századok teltek el. Napsütésben, sötét borúban. Boldog élet virult vagy szenvedés könyjeit sírta a világ, aszerint amint követte vagy elkerülte Krisztust, uz életet, az igazságot. Az idők haladásában a történelem meg-meg állt egy forduló ponton, hogy tanítson, a múlt példáival irányításul szo'gáljon a jövő nagy kérdéséinek megfejiéséhez. Mementóként intett, hogy reményeinket, vágyainkat lulcsapongni ne engedjük, nehogy sokat és nagyon csalódjunk. Ami a feltámadás hite az emberi szívnek; az a történelem tanúsága a nemzet éleiének. Mindkettőről megfeledkezett az ember. A feltámadás hite elhalványult, a történelem tanúsága feledésbe ment. A magyar nemzet éleiében is úrrá lett a korszellem, a szabad eszmék, melyek Isten nélkül akarták a boldogságot. E téves eszmék megzavarták az elmét, megmételyezték a szivet. Rideg, önzővé tették az embert. A kultúra, a tudomány niindenhatóságát tanították. A gyönyör, az öröm, az élvezetvágyat hirdették az élet értékének. Ezt szolgálta irodalom, művészet, jórészt a társadalmi felfogás és nemzeti megnyilatkozás. Ezzel ellentélben állott az élet igazi értékének; az ideális, nemes, szép felé törekvők kisded csapata. A vallásos eszmék, az emberi méltóság, az örök célok megértói és harcosai. Megindult a küzdelem, klen szabadjára hagyta az embert. Vele nem akart boldog lenni; had lássa, mi lesz nélküle. S megismétlődött a Krisitusi iJő. Az ember ismét kereszireíesziteütí az Igazságot s elbizakodottságában önmagát istenítette. S mint egykor XIV. Lajos francia király kimondotta : az állam a törvény, az igazsóg én vagyok. S mikor a köny, a panasz az egekig ért, Isten megelégelte az emberuralmat s mint egykor Paraó országára a csapásokat, rábocsátotta a világra a háború borzai- ' mait, mint az emberi »eiiietetlenség végkö - vetkezményét. Az ágyuk morajában a halál rémétől a büszke, dőiyíös ember megremeg, az Őhisteuilő világ porba omlik. Ennyire sziv- szorongva és igy vágyódva, epedve, mint most, még nem imádkoztak a világon. Rombadőlt minden képzelt nagyság. Hitelét vesztette a tudomány, ku'tura, minden, de minden, mióta iáijuk, hogy csak arra volt jó, hogy a borzalmakat fokozza, a szenvedéseket fájóbbá tegye. Mint mikor az őserdők vadonjai égnek és vágtat, fut ás szala.i minden, aminek lába és szárnya van és vizet keres; ott a viz partján ember és állat meghunyászkodva érzi egy rémaéges uralomnak hatalmát és kivetkőzik saját énjéből; elfelejti a vért, mely benne pezseg, a szenvedélyt, mely égeti és csak a menekülést várja, csak a segítséget keresi — igy vagyunk mi most mind. Elnémultak a pártharcok, elsimultak az ellentétek, rólunk is feloldódott ami szenvedélyes, egyéni; izgalom, szeretet, jóság, megbánás bontakozik ki a lelkekben; részvét, szánalom, segít és vágy tölti el a sziveket; egy érzés »»vad fel az emberben: a lelkiisineret Istent keresd vágya, hogy nála megtaláljuk nyugalmunkat, egyensúlyunkat, vigaszunkat. Igen I Isten felé sóhajt egyesek és nemzetek lelke; erőt, vigaszt, győzelmet, jobb jövőt kér csendes imában, nagy könyörgésben. A fájdalmas tisztánlátás e napjaiban úgy akarunk hinni Isten segítségében; ki akarjuk imádkozni magunknak a meggyőződést, hogy megszenvedtünk tévedéseink, hibáinkért, úgy szeretnönk jobbak lenni. A lelkek ébredeznek, a húsvéti remény valóra válik; a vér és köny tengerében megtisztulva, győz az isteni igazság, az eszme, az örök szép utáni vágy feltámad az emberben. A golgothai szenvedés után is feltá-, madás következett. Nemzetünk is a megpróbáltatás, a nehéz szenvedések után feltámadásért epekedik. Peltámadásért, mely a megromlott nemzeti élet, a téves eszmék helyett újat hoz; életerősei, uenizeiíentar- tói; mely a meglépett erkölcsi érzést, becsületességet vissza helyezi jogaiba is az emberekből nem önzö, jégszivü, fásult zse: niket, hanem becsületesen dolgozó, nemesen gondolkodó, fenkölt eszmékért lelkesedő, egész embeieket nevel. Akkor az a sok vér nem ömlik hiába, a sok szenvedés, nyomor megenyhül. Az árvák köyyje íeh szárad, az özvegyek, nyomorékok panasza megértésre talál. A véikeresztségben uj, tiszta életre támad fel a nemzet. Ezért imádkozzunk a husvét reménységével. A nagysomkuti vereskereszt egylet elnöki beszámolója. A nagysomkuti vereskereszt egylet e ho 16-án tanotta meg rendes évi közgyűlését, melynek lefolyásáról felvett jegyzőkönyvet lapunk mai szamában ináa helyen közöljük. Az egylet eddigi működéséről' szóló elnöki beszámolót aUbb közöljük, a melyünk elolvasása után iái haljuk, hogy az vgylet vezetősége — és különösen annak agilis és fáradságot nein ismerő elnöke,' Jeszenszky Béla tb. főszolgabíró milyen odaadással és önzetlenséggel fáradozik a/, egylet érdekében és ennek, köszönhető az eleit szép eredmény is. Nem kevésbé ii’eti meg a legnagyobb elismerés az egylet elnöknőjét Gróf Teleki Sándor né Ö Méltóságát, a ki nemcsak a kórház v«zeléS4t teljesíti, hanem ó m*gi is ápolja és gondozza a sebesült és beteg katonákat, és úgyszólván teljes idejét c nemes célnak szenteli. Alig hisszük, hogy volna még Szál már vármegyében a mágnás osztályban rgy olyan un nő, a ki ilyen odaadással működne közre, mint nemes és áldott jó lelkű grófiiénk. Az elnöki beszámoló itt következik: Tisztelt Közgyűlési A nagysomkuti vöröskereszt egylet fiókja, amely 1914. évi szeptember 14 én alakult meg, a mai napon tartja második
