Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-13 / 7. szám

\it t j I Sí | M / f \ i í § iá í

l U il § m b

XlV. évfolyam.

KagyscmkuS, IS-6. feuruár 13.

7-ik szám,

KŐZElíÜEKÜ rAHSAÜALMI HETILAP, A „NAGY80MKUTJ JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET

hivatalos közlönye,

W&M Pk ^8 B

Pf ig M §

i Ki-'-'*'' M$ hi|

g-vS p

SS

f-%k ájp

1

Ki I £ f I i « t é » I ár;

t'.'i'»* évi t . . 8 K Negyed évr» . I K

► 1 évr* ..... 4 K R*y«» «**ro ár« t<> Alléi j

Főszerkesztő; Pilcz Ede.

Felelős szerkesztő: Barna Benő.

SierkrsztAség é■ kiadóhívaUl: Nagyiorakut,Teleki-tér 484 Telefon szám 2.

MEÜGJÜLÜIIIU Uni»K* WA«ÍKKAr

Uj hadiadó.

Amint mindenfelé elterjedt a hír, a kormány újra meg akarja adóztatni a busz- : ezer koronás jövedelmeket. Újabb hadi ülőt ! okar kivetni azokra a polgárokra, akik a I háború alatt is több mint huszc-zer korona I

I

jövedelemnél bírnak, Bármennyire is ellenzik ez v.L intézkedés az egységes adózás t ivével és rendszerével, néni hisszük, hogy j I ni.e valaki az országban, aki ezt az uj időt ne he’yeselné. De — szerintünk — nmesak az >k helyeslik, akik húszezer ko- i róna jövedelemmel nem rendelkeznek, tehát rájuk az uj adó terhei nem súlyosodnak, hanem azok is, akik az uj adót is f <gják fizetni. Meg vagyunk győződve róla, hogy n indenki átérzi azt, hogy most már valóban nem a hadseregek egyedül fogiák eldönteni a háborút, mert amit a hadícre- gek ennie/ hettek, eldönthették, azt a mi hadseregünk elintézte. A hadiszerencse a ini oldalunk a fordult és innen nem is fog elfordulni. Ellenben a háború tovább küzdésére és uic ö>éges, minél előbbi befejezésére gazdaság, anyagi eszközök kellenek.

Ami hadseregünk megállt a front legnagyobb részén, egyrészén pedig még elö- n)omuióüan is vau, és altul megáilt, ut nem bírják visszanyomni, alul pedig előrenyomul, ott nem bírják megállítani. A harctereken való helyzetűik kedvező és e kedvező helyzet fenntartásához feltétlenül szükség van arra, hogy a hadsereg semmiben sem szenvedjen hiányt. Ezt pedig csak az liziositja, hu al á la nnak elegendő összeg all rendelkezésére, minden tekintetben.

Az uj hadiadó kilát feltétlenül szükséges valami, amire léiícntariasunkhoz van szükségünk. De nemcsak szükséges, hanem jogos is. Legelsősoi ban is azoknak kell tamogatiiíok anyagilag az államot e nagy küzdelemben, akik egyrészt a háborúban is megmaradlak tekintélyes jövedelmük melleit, másrészt esetleg még éppen a habom folytan növektden a jövedelmük. Sok olyan vállalat van, amelyet éppen a liá- bor i lendített fel és amely igy a háborús helyzetből tetemes hasznot húz, egészen természetes es nemzetgazdaságilag teljesen jogos gondolkodás tehát ez, hogy az i yen jövedeln eknek egy részét feltétlenül rendelkezésére kell bocsátani az államnak.

Mert az á lantnak a háború <1 .ti nemcsak a kiadásai nagyobbak, mini bekében, hmem terhei növekedtek horribilis módon,

de a bevételei viszont igen nagy mértékben csökkentek. Hiszen az adózó polgárok legnagyobb része hadbavonult ős testével, vé ével, erejével szolgálta az államot, kereseti és egyéb adókat tellát sem- miescire sem fizethet. Azok ellenben, akik itthon maradtak, sít nemcsak itthon ma- i radtak, de anyagilag igen jó helyzetben 1 vannak, vagy abba kerültek, kötelességük ck kell, h >gy érezzék, hogy ezt az uj hadiadót megfizessék, és teljes erejükből j kivegyék részüket az állam nagy tértidből.

Nem hisszük, hogy lesz valaki az országban, aki egv pillanatig is helytelennek vagy jogtalannak tartja ezt az adót, amikor — mint Hdííerich mondta — utolsó sújtó csapásra van {«léméivé ez ököl, mely eddig már oly erős csapásokkal illette ellenségeinket.

| Gróf Telesi Tibor. I

Lélekzsibbasztóan megrendítő lehet földrengés idején egy-egy műemlék összeomlása. Pusztulása a művészet, az erő, a hosszú századokon át szorgalommal gyűjtött kincsek nagy értékének Pedig itt csak a por siet a porral vegyülni és ez a pusztulás még is faj.

Csoda-e akkor, ha köny fakad a szemben s fájó étzés fogja ei a lelket, mikor egy élő, nemesen érző lény roskad össze szemünk előtt s száll sírba ifjan, váratlanul, mint a fakadó természet leg szebb tavaszán jégvihartól érintett virág.

Megil.dődve, fájdalmas érzéssel szentelem e pár sort Gróf Teleki Tibor emlékének. Úgy érzem, ez tartozásom s a legkevesebb a mit már adhatok. Pedig sokat érdemelt volna. Gondosan készült, szorgalmasan gyüjiötte az ismeretek, a tudás kincseit, hogy az élet utján a férfi önérzetével, a munka szereidével biztosítsa a jövő bol- dogságát.

Minden szép remény, minden nemes törek\és megszakadt a simái. A halál számon kérte az életet, mielőtt az erőit kifejtette volna. Es ez a tudat csak növeli az elvesztése felett érzett fájdalmát.

Ez a fájjcilom annál érzékenyebb, mert I a szülök a jó gyermeket, az egyház hűséges nái; a haza, a társadalom, melynek a jelet: nehéz időkben minden önzetlenül

dolgozni akaró tagjára égető szükség van, értékes po’gáiát vesztette el.

Meri az volt. Pár még ifjú, de lelkében kiforrott eszmék, tervek, ideálok éltek, melyek megvalósítási t életfeladatnak tekintette.

Nem az élet puha kényelmére számított, de a férfias munka küzdelmére készült. Ezért fegyelmezte önmagát, igényeit, erősben* lelkét.

Ennek adta tantijeiét halálos óráján Félrem nélkül, nyugodtan, nemesen fogadtu a l.alál közeledését. Megnyugvással telt hitvallást: »A hit igazságaiban sohasem kételkedtem, bármit beszélt a világ. Istent szerettem, megnyugszom akaratában, hisz adott Ö nekem boldog napokat, mert én botdeg voltam az apai házban.« Fehér lé lekkel vette magához a szeretet Istenét m földön utoljára, hogy örökké bírja a földön túl.

Nemesen érző. szive hü törekvésével

tökölte be rendeltetését a földön; megbé- kiilve a korai elmúlással, hajtotta le fejét a halál párnájára.

S a milyen szép volt lelkének utolsó n egnyilatkozása, olyan volt élete. Életet 1 earanyozta a szülők túláradó szerelcte, testvérei, szerettei gyöngéd figyelme, gondossága. És ő mindezért olyan nagyon hálás tudott lenni. Nem is érezte jól magát, csak otthon ; szülei, szerettei meghitt, bizalmas társaságában.

Ilyenkor tudott kedves, szellemes társalgó lenni; de beszélt komoly lelkesedéssel munkálkodásáról is.

Hajlama a gyakorlati életpályák felé vonzotta. Mini aviatikus megszerzi az oklevelet; azután teljesen a mechanikai tudományoknak szenteli idejét. E téren már je’entős tudást, erősen gyakorlati és elméleti ismereteket szerez, mert jövő céljait itt vélte megalapozhatni. Vannak érdemleges találmányai, melyeknek szabadalmazását — sajnos — már nem érhette meg. Minden érdekli e tudományágban. Egész könyvtár tanúskodik munkaszeretetéről, mert erősen hitte, hogy a jövő Magyarország az ipar és kereskedelem céltudatos bevonása val értékesíti gazdasági termékeit; esközli a népjólétet, a nemzeti nagyságát.

Az emberek társaságát nem kereste. Innen van, hogy bár itt élt köztünk, kevesen ismerték ÖL Pedig szerette az embereket. Hisz szobájába zárkózva azért tanult, irt, dolgozott, hogy ha majd kilép az éi*t küzdterér«; oda áll « doldozó polgárok

r