Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-24 / 52. szám
XiV. évfolyam KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYS0MKO I JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. T^ffj Előfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. szerkesztőség éi kiadohivstai: Nagysomkut, Teleki* tór4«4 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Karácsony. Irta: Piicz Ede. A Békefejedelem születés napját harmadszor ünnepeljük ágyudörgés, tegyver- ropogás közt. Az emberiség szive lázban ég, kínosan vergődik. Úgy vágyik már pihenés, nyugalom után. Máskor megnyugodott karácsony ünnepén; szeretet, béke költözött a szivekbe. Ma is felhangzik karácsony éjjelén az ének: Kjnsztus Jézus született, örvendezzünk , .. de táradt, nehéz szivekből fakad és az öröm oiyan fájdalommal telt. Nincs bets.e. Hiába hangzik az angyali szózat: Detícsseg a jóindulatú embereknek. A béke száműzött; a jó indulat hiányzik, Az emberiség önmagában, Isten nélkül akart boldog lenni s telhetetlensége vér- özönbe fűlt. Hosszú évtizedik óta ámítja magát az ember. Sok káprázatos, ragyogó gondolat gyullad ki; sok szép szó, tényes igeret hangzik el közöttünk; de érezzük, hogy mindez üres, tartalmatlan, nem képes kielégíteni, megnyugtatni. A hazugság kora ez. Es mi olyanon lettünk mint az alvajárók, elbódulva a sok szemiényvesztéstöl, nem találjuk az igazságot. A betlehemi bölcsőből árad az: élet és igazsság, de a mai kor emberének gyenge lelke nem érti meg. Karácsonykor ugyan ennek az igazságnak dicsőségét zengjük, de az egész évfolyamán nem követjük azt. Krisztus születésnapján irgalom, könyörület. megbocsátás szállja meg szivünket, de az esztendőn végig gyűlölködünk, marakodunk, kitépjük a szeretetnek még a gyökerét is. Egy nap az évber leborulunk az isteni Fölség előtt, csodáljuk szépséget, jóságát; minden többi napon az erkölcsi rútságra szemet hunyunk, vagy még dicsőítjük is. Egy áldott napon, szent karácsony napján, áldjuk az éget, hogy Krisztusban megnyitotta nekünk a civilizáció útjait, kivezetett a pogányság és kegyetlenségből, testvérekké tett bennünket; másnap pedig hanyatt-homlok rohairtóik vissza a pogányságba s elfeledjük, hogy keresztények is volnánk. Egy este zengjük, hogy dicsőségbékesség, utána pedig napi rendre térünk; a napirend pedig a pénz, dicsőség bálványozása; a hatalom, erőszak, önzés szolgálata. .Hogyan nézhet Krisztus erre a világra és ha megint úgy eljönne közénk azzal a testté lett őszinteséggel és egyenességgel, ugyan hol mondhatná: Itt igazán otthon vagyok ? Hol találná azt a szív tisztaságot, azt a becsületet, hogy a szív és lélek megfeleljen a csinos, szép külsőnek ? Hol fogadnák szemforgatás és hivatalos frázis nélkül a szív egyenességével, a jog és erkölcs tiszteletével ? Hol lelné fel becsületes szolgálatát a törvény és igazságnak és a sok megalkuvás és alkalmazkodás közt hol akadna egy két foszlányára az evangéliumnak V Hát én nem szeretnék szeretője lenni rá kellene bíznom, merre veszi útját. Hiszen ö jói ismeri a maga utait. Tapasztalta, hogy régen is dicsőség helyett itt a földön kereszt és gyűlölet lett a része s tudja, hogy azóta is a világ iránya nem változott sokban, legfőlebb abban, hogy a keresztet megaranyozzák s a veszekedést szentírási citációkkeí tarkítják. Es ez, nem nagy változás. De Krisztus nem fárad ki; eljön a világra, keresi Övéit, kiknek leike nem gőg és önkény, hanem hit és szeretet, Int, kér, figyelmeztet, rámutat, hová jut a világ, ha, üt nem fogadja be. És mintha az lstanjá- rás e nehéz éveiben, eszmélni kezdene az ember. A betlehemi jászolban földre szállt Isten felé fordul a világ tekintete. A véres háború vissza vezeti alapelveihez az eletet-fisé A „KÜVAttVlM TAHIMPillanat felvételek Kopen- hágárói. Európának legnagyobb filmgyártó városa Ko. penhága. Innen árasztják el most az egesz világot a legtöaétetesebb fiimprodukcióval. Mint a zugó áradat ontja magából a különböző gyár a sok mindenféle Betty Nausen, — Benjámin Christensen, Era Moréna — sib, filmsorozatokat. A film ipar Dániában valósággal nemzeti iparrá fejlődött. Nagyban hozzájárult e nagy sikerhez a háború. De Dániában gyorsan íélíogtak helyzetüket és ügyesen használták ki a tíiuainozó alkalmat. Kopenfiagábaa az ipar modern és „amerikai“ módszerekkel dolgozik. Ut- cákhosszat a lehető legkülönbözőbb automaták állanak. Van itt mindenfele automata, szivar, cigaretta és gyümölcs a leggyakoribb. De van újság, bélyeg, telefon, stb. automata is bőven. Az utcákén lepton, nyomon nyilvános telefon állomásokba ütközik az ember. Minden lépcsőházbau egy házi telefonon kivül még egy városi telefonkészülék is rendelkezésére áll a lakóknak. A háborús milliómosok persze épen olyan komikusak itt is, mint briwl a világon. Pedig itt nagyon sok van ebből a fajtából. Sok ferde helyzet nek kutforrását képezi a pénz. Beszélik, hogy egy fiatal milliomos 100 lóerős amerikai autóján ment édesanyját meglátogatui — a szegényházba, Az etikett ellen is sokat vétenek. A szegény megpo. íozott etikett megboszuija magát és a rajta esett sérelmekért az illető tettest nevetségessé teszi. Egy dúsgazdag konzervgyaros — kit „Gollasch-Prinz“ néven ismernek — betévedett egy előkelő vendéglőbe. Ott konyakot kórt. A piucór elrobog és pár pillanat múlva visz- szatér a kert itallal. Miután megizieli leszidja a pincért, hogy miért nem hütötte jégbe a konyakot, A pincér hallgatagon állja az érdemtelen korholást és úgy áll bosszút, hogy az étteremben elmeséli, hogy az az ur ott ni, azt kívánta tőié, hogy a konyakot hütsa be. A vendégek kinevetik a „Goilasch-Priuz“-et és szegény milliomos kőt hétig nem mer a baklövés után nyilvános helyen mutatkozni, mert fél a nevetéstől. Egyáitalaban itt szívesen nevetnek, Az emberek szeretnek mulatni és nevetni mindenütt a világon, de itt nagyon halas talaja van a mulattatónak. A boldog kis nemzetet nem marta meg a háborúnak nevezett szörny, Sőt, ami kellemeset és luxust uyujthat a háború, azt miad, két kézzel szórta a kis felszigetre. Nem hiába, higy nenze- iparukaa vált a filmgyártás, de olybá tűnik itt az egész óiét, mintha egy elegánsan berendezett mozi páholyaitól szép, tanulságos és gyönyörködtető attrak ciót néznének végig. Azért meg átszik a háború Kopenliágán. Pádéul nem volt elóg lakás. Ugylátszik hirtelen rohanták meg a fővárost és az amúgy is lakásszü- kében álló Kopenhága egyszeribe csődöt mondott. Több ezer ember maradt a „fertálykor“ lakás nélkül. Nem sokat ankőnteztek, tanácskoztak az illetékes hatóságok, hanem azonnal megnyitották a hajléktalanok előtt az állami épületeket és azonnal hozzáláttak barakok és városi bérházak építéséhez Könnyedén minden feltűnés nélkül ment végbe az egész. Nem kerítettek az egész mizériának nagy feneket, hanem egy-kettőre készen várta a több száz hajlók lakóit. De nemcsak ezzel, hanem mindennel igy csinálnak itt Dániában. Még egy érdekességet akarok felemlíteni. Az egész világon, beleértve Amerikát is aránylag Ko- penhágában jelenik meg a legtöbb napilap. Minden második, de egészen biztos, hogy minden harmadik ember mellékfoglalkozásként az újságírást űzi. Föltétlenül. jellemző adat ez a folytonosan fejlődő éz gyarapodó kis állam vidám és pesgő fővárosára*
