Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-26 / 48. szám
XIV. évfolyam Nagysomkut, 1916. november 26. 46 ik szám. 9i, •M KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egész évre Fél évre Előfizetési ár: . 8 K Negyed évre . 2 K . 4 K Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal.- Nagysomkut,Teleki-tér 444 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VA8ÁRNAP. o mr Meghalt a király! A magyar hivatalos lap rendkívüli kiadása jelenti: Ö császári és apostoli királyi felsége I. Ferencz József ma, 1916-ik évi november hó 2ión este 9 órakor a schönbrunni kastélyban az Urban csendesen elszendeiült. A mi jóságos királyunk olyan volt, mint a pálma. Hosszan élt. Árnyékában nemzedékek pihentek meg. Nagyok közt élt s ö volt a legnagyobb, mint a pálma. A magyar nemzetnek legnemesebb gyümölcseit aggságában hozia. Hosszan élt és díszes megöregedés után, az idő mindent megőrlö hatalma számon kérte az életet.. Elaludt és nem ébredt fel többé, mint a megöregedett pálma egyszer nem ébred fel téli álma után. kívánatosán szép élet után megható halál ez. Csak az Ég kegyeltjeinek jut osztályrészül. Ami életének irányitó eszméje volt a kötelességteljesités, annak leple alatt lopta el a halai az életét. Nemes, jóságos szivéhez nem mert kíméletlenül nyúlni Még meghallgatta a jelentést seregeinek dicsőséges elöhaladásáról; még lelkét megu A iOfAIMM TAHIMLondon harmadik háborús éve. A Zeppelin és kómttldozési mániája ellenére a iondeni ember foly vást azt akarja elhitetni, hogy a háború éppenséggel nem zavarja megszokott életmódjában es kedvteléseiben. Es a „Bas.ness as Usual* lobogója látszólag, még mindig hűségén az öröm-imadas elődjéről, látszólag, mert aki csak egy pillantást képes vetni a falak mögé, roskadozó épületet lát. Számtalan emberáldozatot, határtalan pénzáldozatot és még nincs vége. A „uagy ofíeuziva“ teljes erővei dúl, de az eredmény: azok az átkozott germánok meg mindig szilárdul állnak. Nézzétek mily rosszkedvű a londoni polgár? Ma kora reggel óta bosszankodik. Első gondolata ezeknek az utalatos uj adóknak szól. A helyzet tehát mégsem oly rozsás, ahogy a lapok festik. Ou emelkednek azok a hatalmas modern szállodák, egy vagyont építettek beléjük. Normális időben itt szállták meg a gazdag amerikaiak és mojt ... az ördög vigye azokat a német buvarhajókat, azelőtt mindenki mulatott rajtuk, most mindenki azogat okolja fürösztötte a diadalmas béke reménye; aztán a dicsőség fehér paripáján maga is elvágtat annyi hőssel abba a másik világba, honnan megpihenve nézi népe diadalát. Európa legnemesebb fejedelme halt meg a mi jóságos, öreg királyunkban. Nem is hittük, hogy valaha ez megtörténhetik. Annyira ragaszkodtuuk hozzá, annyi tisztelet és szeretettel vette körül a nemzet; annyi rajongás és kódolat támogatta; hogy azt hittük: ez a mélységes lelkesedés erősebb lesz az elmúlás közönséges törvényénél. Azt akartuk, hogy az Ó bölcsesége, mérséklete, nagy élettapasztalata és ember- szeretete fejezze be a háborút; irányítsa a béke törekvéseket, ünnepelje népeivel együti a dicsőséges aj időket. Úgy -szerettük volna» hogy miután megismerte nemzetét és a nemzet királyát, fenséges alakja mindig köztünk éljen, sohase távozzék mitőlünk. Igaz! A halál Gsak megszakította az életet, de nem szüntette meg. Nagy királyunk örökké él. Lelke halhatatlan; emlékét hűséges magyar népe megőrzi örökké. Mert az Ö nagyszabású, fenköit egyéniségének varázsa és hatalma ;az Ő pátriárchális jelleme, igazságszeretete; élete kiválóságának nagysága soká, igen soká fogja nemzeti életünkre szerte hinteni reflektoros fényét. Nagy volt gondolkozása, érzése és tetteiben. Nagy volt a dicsőség, az ünneplés óráiban, de még nagyobb a szenvedés, a megpróbáltatás nehéz napjaiban. Kjrály volt. Messze kimagaslott kortársai között. Bölcscsé tette az öröm és fájdalom közt leélt nagy tapasztalata s mikor a nemzet jobb jövőt kérő tekintete irányult feléje, mindig a higgadt, messzelátó mérséklet és számitó alaposság tette értékessé irányítását nemzeti életünkben. í^irály, munkás és ember volt. Kjräly a népek millióinak vezetésében; munkás a kötelesség szigorú teljesítésében és ember, mert megértette népe bajait, szenvedését. Hosszú uralkodása alatt sok mindent megért, sok mindenbe beletörődött. Jutalmazni és megbocsátani egyaránt tudott. Uralkodása alalt nyiltak ki a szivek és elmék; megnyilatkoztak a nemzeti vágyak; kivirágzott a nemzet reménye és valóság lett sok szép reményből. Uralkodói erényeinek nagyságát bámulta a világ; fejedelmi szivének melegségét alattvalói rajongó szeretettel viszonozták. Nyolcvanhat éves korában, hatvannyolc éves uralkodásának küszöbén halt meg a király, akit Európa legtiszteltebb fejedelmének neveztek még azok is, akik népei elszórt, hogy a hotellek üresen állnak. A sorsüldözött londoni kereskedő sötét gondolatokkal eltelve megy el a nagy reklámtáblák mellett. Hatalmas fehér plakátok vérpiros betűkkel ordítanak rá; a régi dal, amelyet már hetek, hónapok óta kell hallgatnia, hogy takarékoskodjék és takarékoskodjék. Egy plakát még azt is meg meri tőle kérdezni. A németeknek akar Ön segíteni ? És mindjárt megadja a kinos választ is: A németeknek segit Ön, ha autotaxiban ko- csikáziK, ha több cselédet tart, mint a mennyire szüksége van. Ha több és drágább ruhát varrat, mint amennyi feltétlenül kell, ha többet eszik és iszik, mint amennyit egészsége követel, ha pazarol a gázzal és vitámmal. Ez a háború plakát vakmerőén beleavatkozik a legszemélyesebb dolgokba. Egy órával kell korán felkelnie; miért is kellett ezt a nevetséges ujjítást Angliának is utánozni? És mit is akarnak azok a takarékosságra felszólított plakátok ? Hiszen már jobban össze nem húzhatja magát. A külvárosból is csak eaért jött be, otthagyva minden kényelmét. De a külvárosokban olyan horribilis ára van az élelmiszereknek, hogy még a gazdag kereskedő is megérzi. A vásárcsarnok közelében vett te- ! hát lakast, ahol azt hitte, hogy olcsóbban lehet mindent beszerezni, fájdalmasan csalódott, mert a felesége maga nem jár a vásárcsarnekba, rábízta azt a cselédre. Most azonban Londonban fehér holló a jó és megbízható cseléd és nem lehet őket megfizemi. A cselédekkel éppen úgy vannak Londonban, mint a pineérekkel. És a londoni polgár azon töpreng miért is internálták a német, osztrák és magyar pincéreket. Féltek a kémektől. De most nincs pincér, mert a britt pincérek egyszerűen szemtelenek, persze a britt nem való szolga-szerepre. Mondják ők. Ezt mindig a gyűlölt és megvetett külföldiek látták el. És megáll a londoni polgár kedvenc var* rietéje előtt, ahol minden este arról énekel egy ünnepelt művész, hogy a nagy offenziva, amely most megindult, néhány héten beiül végkép össze fogja törni és össze kell törnie a német hunokat. Hogy lehetne máskép. Ki tudna ellenállni a britt milliós seregnek, a britt muníció tömegnek. Most vagy soha. Milyen is voit a hangulat még néhány nappal ezelőtt, amikor áttörték a német frantot és a csapatok már megindultak Berlin feló, London egyik sarkától a másikig kiabálták a rikkancsok, hogy Németország megsemmisült. Most is kiabálják még, hogy a németek már nem bírják sokáig. De furcsa a németek, még szilárdan áll ják helyüket. Ez tűrhetetlen. És a londoni
