Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-22 / 43. szám

t~M\ m\] * •>. XIV évfolyam Nagysomkut, 1916. október 22. 43-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Félévre . 4 K Egyes szám ára 20 fill. Az öngyilkosok. Az öngyilkosok, az önkéntes halálba- menök száma a háború kitörése öta nö­vekszik, amig azelőtt átlag 250—350 ve­tette ti magától évente saját elhatározásé ból az életet, ma kétszerannyian vannak, akik erőszakos kézzel törik át az örök csönd és nvugalom titokzatos kárpitját. Mig azelólt az öngyilkossági esetekben a férfiak voltak túlnyomó számban képvi­selve, ma természetszerűleg a nők domi nálnak, mig azélőlt száz öngyilkosságra 30 nő esett, ma már 79 nő keresi a halált, s még megdöbbentőbb, ha megtudjuk, hogy a legnagyobb százaléka az egészen fiatal életekre esik 30—18 évig lemenöleg min den életével egyre és egyre több a halál önkénteseinek száma a nőknél, amig az­előtt nagyobbára cselédek, gyári leányok, munkásnők nyúltak a marólúghoz, vagy vetették le magukat a harmadik emeletről, a dolgok a mai állás a szerint többségben vannak az intelligensebb, kulturáltabb ré­tegeihez taitozók a középosztálybeliek és csak azután jönnek a cselédek, a nyomor­gók, az alsó százezrek névtelen nyomo­rultjai. Amiről eddig beszéltünk, az a befeje­zett öngyilkosságok rubrikájához tartozik, Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő : Barna Benő. amikor az áldozat meghalt, még megdöb­bentőbbé válik azonban ez a számoszlop, ha hozzácsatoljuk azokat is, akik szintén az önkéntes h*lál szomorú útjára tévedtek, de sikerült őket megmenteni és visszaadni az életnek, Egyes körökben komoly mozgalom in dúlt meg, hogy tegyenek valamit a halál bamenők érdekében. A mostani öngyilkos­ságok oka kézenfekvő, azt hisszük nem kell bővebben magyarázni. Hivatalt akar­nak felállítani ezek a jó emberek, ahol pénzzel, jó szóval és miegyébbel támoga­tására lennének azoknak, akiket sikerül visszarántani a halál torkából. Az újabb tapasztalat szerint ugyanis, ha valakinek az öngyilkossági kísérlet nem sikerül, az esetek túlnyomó száméban újból megki sérii, hogy eldobja magától az életet. Mi is úgy hisszük, hogy sietős és ko moly dolog az öngyilkosok érdekében va lamit tenni. Gondoljunk arra, hogy a harc térről hazajövök jelentékeny része a halál­nak állandó szomszédságát megszokva, az életé! nem fogja túlságosan értékelni, kü­lönösen ha anyagi romlás éri őket tá­vollétük alatt, vagy családi életük tűz­helyét egyébb okokból kifolyólag fel­dúlva találják, A háború befejezése után az öngyilkosok rubrikája még növe­Szarkesztősóg és kiadóhivatal: NagySORlkUt,Teleki-tón484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. mmSBBmOm fiT« nifií í ~TYTTáT~i~íTíTi üS~.jgTi■■jlil i TiTTiWUSSmäam kedni fog — most már a férfi ol­dalon is. Az öngyilkosok védelmében felállított iroda tehát egyáltalán nem nevetséges do­log. Tessék sietni vele, amig nem késő. Á*í\Mv'Ü? iH idilli Ifi 1 IvlOf Jöá O *-------- 1 * " " 1 ........ Bu dapesti történet. A büntetötörvénykönyvnek van még nagyon sok hiánya. íme az alábbi eset, melynél egy ártatlan emberi élet elpusztu­lását nem lehet megtorolni: A történet hőse, egy kis 12 éves fiúcska, akinek szülei szintén a háborús milliomosok közé tartoznak. A papa kis- szatócs, a mama meg hozzáillő szatócsnó akik boldogak voltak, ha egyszer egy hé­ten ehettek húst a régi jó időkben. De a papa szerencsésen spekulált, rizskásán, szappanon és papiros bakancson és egy­szerre esak együtt lett a millimocska, ha talán nem is egy egész millió, de minden­esetre vagyon. A papa elhatározta, hogy fiát iskoláztatja. Ez a terv tulajdonképen dícséretreméltó. A fiúcska azonban nem bírta a gimnáziumi tanulmányokat és kérte apját, hogy vegye ki az iskolából és adja valami mesterségre. Az apa mindenáron tudományos embert akart nevelni a fiából »legyen különb ember mint az apja« 1 JOMVIDffl“ 'rááll Oh, azok a semleges újságírók. Angol szatíra Keservesen megleckézteti a semleges államok laptudósitóit a Puneh, a legnagyobb angol politikai élclap. A szatirikus folyóirat The great Neutral cimen maró gúnnyal irt támadást intéz a semleges újságírók ellen, akik semlegességükből üzletet csi- uálnak. E szatíra mindene gotre annak a bizony­sága, hogy Angliában megtanulták a valóságnak megfelelően értékelni nem egy semleges újságíró­nak szolgálatkész tudósításait. A Pu.ieh cikke igy hangzik : Én vagyok a semleges ujságiró. aki bejárom egész Európát. Teljesen pártatlan és feltétlenül megbízható vagyok. Minden cikkem homlokán ott a biztosíték, hogy hozzáférhetetlen vagyok. Gyö­nyörűségem telik benne, ha átutazhatom Londonba és ott egy cikksor,.tot eladha:ok a peszszimista és egyet az optimista sajtó r szére, aztán mosolygó arccal leülök az asztalhoz és egy cikket irok Né­metországról, mely igy kezdődik: »Égy romhalmazon ülök a Fieetsrreeti romok közt, kilátással a Szert Pál páncélerőd omladékaira. Távolról lázongás zaját hallom. A vad csőcselék halaira ütlegel egy totorzó tisztet. Ilyen dolgok minden órában t rténnek a megsemmisített Al­bumban. Londonról, Liverpoolról, Manchesterről és Birminghamről irt cikksorozatom, — romokban he­vernek e városok mind — olyan kitünően bevált, hogy azon gondolkodom ne adjak-e ki egy Bä- dekert e városok romjairól. Még büszkébb vagyok az angol sajtó részére irt cikkemre. A Németor­szágról szóló tudósításaimat csak egy szempontból Írhattam, mert Németországban az egész sajtó optimista. Angolovszágbun azonban a szél jirása szerint foroghat az ember és művészi munkát al­kothat, El kellett volna olvasnia önnek azt a tör­ténete', amolyet egy hentesüzlet utolsó kolbászá­ról írtam a nép megrohanta a heutes boltot, a ka­tonaság közbelépett, a tömeg neki ment a csapa­toknak és 15 ezer polgárt kaszillák le a gépfegy­verek és — a kolbászt megette anmk a hadtest­nek a parancsnoka, amely a lázadást elfojtotta. És el kellett volna önnek olvasnia mit Írtam a német császárról, — egészen ősz a császár, alakja meggörnyedt, aica halálsápadt, amint aberlini cső­cselék vad dühe elől testőrségétől védve, végig vágtat az utcákon. Természetesen még van egy császárom készenlétben, aki mégeiégedten moso­lyog és kezével int a lelkesedő tömegnek, amely palotája körül gyülekszik, hogy istenségének fényé­ben sütkérezzék. Hátha még elolvasta volna kiváló német sze­mélyiségekkel folytatott titkos beszélgetéseimet. Ezek súgták meg nekem nagy titoktartás mellett, hogy Hindenburg odadobta kardját és kijelentette, hogy egyenesen Berlin ellen masíroz, ha a hiába­való embermészárlas meg nem szűnik. Elmondtam nekik, hogy ezek az urak véres forradalmakkal és pusztító lázadásokkal fenyegetőztek. És közöltem velük, más kiváló német személyiségek megintet’- juvolását is, akik elmondták nekem, hogy Né­metország most minden hétköznapon egy buvárha- jót és egy Zeppenlint és minden vasárnap kettőt tud építeni ős mindeu hajaszáluk égnek állt, mi­kor eimondtam nekik, a nagy kereskedelmi háború részleteit, amely a békekötés után terveztetik és amely Németországnak visszaadná egész gazdag­ságát azzal, hogy az előállítási ár 50 százalékán mindent elad. Mily ellentétes számokat mutat ebéd számlán a német országokban. Egyszer 20 márkát fizetek két szelet halért egy vékony inegemé szihe- teilen burgonyakenyérért és egy összeaszott húr- káért, máskor meg két márkáért olyan pompás ebédet adnak, amilyent londoni étteremben még öt shillingért sem kapni. Sétálgatok Berlin uteáin és alig latok egy nyomorék vagy sebesült; katonát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents