Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-10 / 37. szám
XIV. évfolyam. Nagysomkul, 1916. szeptember 10,. 37-ik szám. '' h 9íb*l U / fck *5*1 KÖZÖKDEKÜ TÁRSADALMI HETILAP A „NAGYüiOMKUTl JÁRÁSI JEGYZŐI EGVLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ‘Sgéss évi* 'Fél évi* EHffiietéii ár: , 8 K N*gyed évi* . 4 K Egy»» uám ár». 2 K 20 61 lé Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. ’*• ^ A menekültek. Az ország minden vidéke újra meglelik szóikkal az alakokkal, akikkel már egy szer., ezelőtt egy evvel, az orosz betörés kor megismerkedtünk. Talán az arcvonásaik masok, a nevük más, mint volt egy év előtt, de a sírásuk, a szenvedésük, a •szomorúságok egészen bizonyosan ugyanaz. Oó meleg otthont hagytak el ők is, puha párnákat, kedves faiakat, bájos keiteket, elhagytak, mert egy gonosz, agyafúrt sJáv €sszel kifőzött terv erőszakos szóval szóit hete az életükbe, mert a gaz áiuiás ráro fy.itii hazaikra, otthonaikra, Az ország békés vidékéin, ahol még ina Is keVésbbé érzik a háborút, egyszerié •* megtSzapoiOJik a nép, mintha nein is volna hábo fü, oly nepeáek ifimet az utcák, pedig eppeit tíz a népesség jeleuti a haoorut. ország szemeténye, kincseskam rája, .tárttá)/ jtveuét&iíjfci két néz menedéket, Jó baiu*sHm>uot, támogatást azon vidékek ma- gyárjáitoí, akik messze vaunak a Háború- tói, ahová még nem ért el az árulók, es- Miszegők, durva keze. > Tudjuk: ez a háború! Tudjuk, liugy a ' háború lángíoíyaniat item lehel ou megállít a üf, ahol éppen hosszú éviizedek, vagy évszázadok elölt liatárcölöpöket vert le, ha lársorompokat állított tel az emoeri ész és 1 Hértelem. A háború lángfolyama elem, amely elemi erejével ledönt mindem, ami emberi és véges és ami keresztülcsap a politikai határokon. Érdétv déli részéből menekül* niök kellett az embereknek és megvagyunk róla győződve, ■! og/ a menekülés ideig- óráig tartó és diadalmas visszautazássá fog válni nem hosszú idó múlva. De addig ? Addig minden országrésznek, ameivet nem érintett közelről a háború szele, amiden embernek, aki távol van, távol áll a háború magvaiól. s csak az újság hasábjairól ismerte meg a háborús veszedelmeket, szive minden melegével eszének minden mozdulásával, vagyonának minden krajcárjával segítenie, támogatnia kell azokat, akik meneküllek. A háború áldozatai ők, azé a habi) rué, űmélyet nem rrri léteztünk 'tel, nem mi akarlunk, amelyet rank kényszeritettek és amelyet most végtelen dutivel és végső elkeseredettséggel loytatnak, mert ha nem gyűjtik össze minden erejüket, nem szórtján össze a fogukat és n-in küldik maguk elé harcolni az idegcu, kis nemzeten liait, akkor végleg elvesztenek. Az erdélyi meneküljek megérdemlik a legnagyobb, iegősztmébb, legmelegebb támogatást mindenki részéről, aki itthon ül és akinek nem kelleít idegen hordák pusztítása, vadsága, dühe elöl menekülnie. Nem á JOViHtllá" ÍAÍáli. \m Fehér liliom. bejzéiés, irta: Lengyel Laura. Fáradta. Szomorúan nézte a kerinközö leányo- kai, asszony'*! ;at> közUUt első sorban niindeuilu az ö vakító k>zep3tv mániáját. A tizenhatévos, kis Olga szivét vai’sc n* kei>erü> nehéz fajdalom szorítja Oasze. Ismeretes' a 5rzás minden nő előtt, kinek ua gyón szép és n,igy..üi »““látni vágyó anyja Volt. UA ült egy. sarakban, már nem is törődött Xelfc senkii. Az <í WEÓP mamája, ott repült nem fciiess/.e tőle, egy ÄSfljtalcmber karján, néha néha barátságos, buzditkb pillantást vetett feléje, hogy rajta kis üig i, mulass trf is szépen, de mert leánya \ieni: reagált a bánrito pillantásokra, hát a mama tovább répáit zöld Sölyemtuhájában, talán meg is jeh diuzrtt arról, hogy a sápadt, fiatal leány egye- (lüt; magányosan elhagyatva ül, epesztő keserűséggel, mérhetetlen fajdalommal szivében. Voltaképpen ez a nyakas leány maga volt az oka •elíiagyatotlságának. A szép mama magával hozta a Bozóky-fele estére, hadd szokjék társasághoz a kis gyáva. Akadt egypár fiatalember, a ki a szép uuama kedvéért szívesen elvitte volna egy-két turra> tudunk elképzelni olyan nagy adományt, olyan jóságot, amely sok volna, amély túlbuzgóságnak voina tekinthető, ezekkel a lerongyolt, sápadt, mindenüket vesztett me - kekült testvéreinkkel szemben. A társadalom eddig is szép példáját mutatta az egységnek, amióta a háború tart. Mutassuk meg most is, hogy az ország egy, tüntessünk minden ellenségünk eilen éppen azza|, hogy magunkhoz öleljük azokat, akik szenvednek a hazaért, akik löldöntutokká iettek, csak azért, hogy csa paiumk erejüket összegyüjive, Ólt támad hassak meg az ellenséget, ahol a támadásuk lendületet kaphat, ahol biztos sikert jeleni minden egyes ágyú és puskalővís. Majd ha vége Lsz ennek a nagy istenítéletnek és egy ósz szakaim tudós megírja énnek az országnak a. közállapotait a nagy háború alatt, találjon arany szavakat annak jellemzésére, annak leírására, hogy mikent logadíák a még békés országrészeken a magyarok tárt károknál, nyílt szivekkel azokat. akik már közelről megizleilék a háború szenvedéseit. Krisztusi jótéteményt tegyünk és akkor megérdemeljük majd, hogy a béke valóban Megváltás legyen a számunkra. de Giga úgy oívasdtt lelkűkben) mintha nyiott könyv leone. Ő. ujiu .akar t.uiün.ni nőni, nem . . . Soli i. se n fog táncolni olyan ő uberrei, aki a más kedvéért kbuyőrületből közeledik hozzá. Ei rászakadt saját .jeientéktelcuségének tu- dita. Önkéntelenül a tükröt koreste szemével. Egy gyönge, igénytelen termetű, keskeny váilu, fejleten alakú leáiy bi.no t ra vissza. Az arca? Azok közül való, melyek még nőin szépek, de melyeknek tehetségük van a szépülósre, ha valamelyik férfi fölfedezi őket Hiszen úgy kelt a női szépség fejlesztéséhe? a hódító, biztató, esdő, vallomást tevő fértítekiutet, mint a virágnak a napsugár. E nélkül elfunyad, kiszárad, mielőtt teljes pompájában nyílhatott volna. A kis leány ott ült mozdulatlanul ás keserű szívvel, égő szemmel, de nagyon megdöbbent lélekkel nézte a többi leányokat, asszonyokat. Iri gyei te őket, de lelke mélyén meg volt döbbonvo és ideges félelem gyötörte. A forró érzéki levegőben a zene már nem ritmikusan, inkább brutálisan, ingerlőén hangzik. Mintha csak arra való volna, hogy még jobban izgassa a lávaként hömpölygő vért. A táncban már nincs is semmi báj, grácia, szemnek .és .szivnek való gyönyörűség. A férfi erősen magához szorítja a nőt, az pedig közelhajol láncosához. A zene, az őrtlletes kaotikus zene izgatja, bátorítja őket. A Csúnya hipokritáságnak» otsfnány cáfolata egy-egy modern bál, azért van az igazi, ártatlan leáuylélék eleinte úgy megdöbbenve tőle Olga csak nézelt-nézett, a feje szédült, a szeme káprázolt. Hiúságánál fogva szeretett volna ott lenni a többiek közt, de lelke mélyében undorodott tőlük. A leányok szeme oiy különös, rejtelmes ’fényben ragyogott, az asszonyok oly bátran és bizalmasan' mosolyogtak. Ä “nélkül, hogy értett vo.na a dologból valamit, kimondhatatlan szégyenkezést érzott lelkeben, már éppen azon gondolkozott, hogy tűnhetik el a nagy teremből észrevétlenül, mikor valaki csöndesei) megszólította. — Jó estét Olga kisasszony. Bozóky Kázmér volt, egy fiatal tizennyolcéves fiú. Egy kicsit még ügyellen .és élhetetlen, mint az édesanyja szokta mondani, de azért itt kel lennie, hadd csiszolódjék, hadd ügyeskedjék, Így lesz a fiúból ember. Ez a bolondos fiú büszke az ő szinjeles érettségi bizonyítványára Bozűkytió meg haragszik az iskolára, mely könyvmolyt csinál a ház örököséből és most minden áron azon volt, hogy azokba’a tudományokba vezesse be, melyekre a tanár.urak nem. oktatják az ifjakat. v;\ iA - í. A fiatal Ktzmér n liezen tanult, mert a társaságban ő még mindig a hasznavehetetlenek csoportjához tartozott, Nem mert a kipirult arcú-----------------------------i-----------------------I Sí srkwstőség és kiadóhivatal; Nagysomkut,Teleki-tér 484 Telefon szám 2. MUttJlMUHNlIl. MlIKDCiN VASÁRNAP
