Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-09 / 28. szám
XIV. évfolyam. é Nagysomkui, 1916 julius 9. KÖ/.fcltHKKfi I’AUSAIMI.M! HETILAP a „NAUYSUMKUTl JAltASI JKUYZ.ÖÍ EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. &g^S2 ÍVl» f-I évi* RHiritHéai ár: 8 1' t efeji-d ívie l K H K Fgyes 8»ám ám 21) (liléi Főszerkesztő: Pilcz Ede. P'elelős szerkesztő: Barna Benő. Síerkesítőség és kiadóhivatal; NagySöHíkut,Tel8kÍ-lÓr484 Telefon szám 2. All »»«UN VASillNAF Az 1916. évi búza-, rozs-, kétszeres-, köles-, árpa- és zabtermésnek zár alávétele. A m. kir. miniszlerium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alko lőtt törvényes rendelkezések alapján az > 1916. évi búza , rozs , kétszeres , köles-, árpa- és zabtermés tenintetében a következőket rendeli: A megtöitént felajánlásról a fél résiére írásbeli elismervényt kell kiszolgáltatni. A Hadi Termény részvénylárSaság köteles a megvételre felajánlott terményeket azon az áron, amely a hatóságilag megállapított legmagasabb árnak a termények minősége szerint megfelel, a felektől átvenni '1 4. §. Tilos a termelőnek a termés zár alá vatt részét annak a törvényhatóságnak a lerüleéről, ahol a gazdasága van, elszálltam. Más törvényhatóság területén levő gazdaságba Vagy háztartásba azonban terményeit a termelő elraktáiozás, vagy a jelen rendelet szerint megengedeti felliasz nálás végett a járási főszo'gabirónak (városi polgármesternek) engedélyével elszál lithatja. A járási főszolgabíró (városi polgármester) az engedély megadásáról köteA „KŐVÁRVIDÉK“ TÁRCÁJAA cár leányai. Nemrégiben valósággal szenzációs könyv jelent meg Németországban. A cár leányainak egyik angol nevelőnője, Miss Eagar irta ezt a rendkívül érdekes könyvet, amely a cári udvar belső életét mutatja be igen érdekes megvilágításban. A könyvnek egyik legérdekesebb része az a fejezet, amely a cár leányairól szól. Ebben a feje- ■etben a következőket mondja el Miss Eagar. Mikor a szentpétervári udvarhoz kerültem a nágyherceguők még nőm voltak felnőtt kisasszonyok. Akkor még csak a két legidősebb, Olga és Tatjana volt a világon, a többiek, Mária és Anasztázia nagyhercegnők, valamint Alexis, a várva- várt trónörökös, ott létem alatt születtek. Olga aagyhereegnő már egészen kicsi korában nagyon „eszes," szellemes gyermek volt. Egy ízben megkért, írjak számára egy vonatot. Még nem tudta az angolban az irni és rajzolni szavakkal helyesen használni. Meg akartam tréfálni és felirlam egy darab papirosra: vonat. A gyermek csodálkozva nézett rám: —- Valóban azt hiszi, hogy ilyen egy vonat ? Elmosolyodtam. Uj papírlapot vettem elő éa 1 'J les úgy annak a törvényhatóságnak első tisztviselőjét, amely törvényhatóság területéről a termények elszállittatnak, mint annak a törvényhatóságnak első t sztviselő jét, ahová a szállítás történik, valamint a Hadi Termény részvénytársaságot értesíteni. Az 1, §. 3. bekezdésében említett sze mélyek a munkabér, aratórész, cséplőrész vagv konvenció fejében kapott terményeket külön engedély nélkül állandó lakásuk helyére akkor is elszállithaiják, ha ez a hely annak a törvényhatóságnak a területén ki Vül fekszik ahol a termény termett. Az elszállításhoz, ha az vasúton, hajón vagy gépkocsin történik, az e részben érvényben álló szabályokon (19. §.) megszabott szállítási igazolvány szükséges. A zár alá vélel a terményeknek végrehajtás uiján való lefoglalását nem akadályozza. a lefoglalt terményeket azonban végrehajtási ütőn eladni Csak akkor szabad, ha azoknak a kőzélelmezés vagy a közszükséglet céljára való meg&zerzése iránt intézkedés nem történik. A foglalásról evég- ből a kiküldött (végrehajtó) a Hadi Termény részvénytársaságot értesít«, ni köteles. 2. Vásárlás a vevőnek saját házi és gazda sági szükségletére. 5. §. Aki maga nem termelő, vagy akinek saját házi és gazdasági szükségletét saját termése nem fedezi, az 1916. évi október hó 15. napjáig a községi elöljáróság (városi polgármester) állal részére kiállított vásárlási igazolvány alapján jogosítva van a saját házi szükségletére búzát, rozsot, kétszerest, kölest és árpát, gazdasági szükségletére pedig búzát annak a községnek a területén, ahol lakik, készáruvétel utján minden közvetítő kizárásával bármely termelőtől vásárolni: a járási főszolgabíró (városi polgármester) által részére kiállított vásárlási igazolvány alapján pedig jogosítva van ug)ancsak 1916. évi október hó 15. napjáig a saját gazdasági szükségletére bármely törvényhatóság területén rozsot, kétszerest, kölest, árpát és zabot készáruvétel utján minden közvetítő kizárásává! bármely termelőtől vásárolni. Városi törvényhatóságok területén tartott állatok birtokosai állataik eltartására, valamint közintézetek és húsznál nagyobb állatlétszámmal dolgozó ipari vállalatok akár városi törvényhatóság területén, akár másutt tartott állataik eltartására annak a községnek (városnak) területén kívül, ahol állataikat tartják, a jelen §. alapján nem vásárol - hatnak. Ezen állatállomány ellátására a 8. §. rendelkezése irányadók. A törvényhatóság első tisztviselőjének indokolt felterjesztésére a kereskedelemügyi miniszter a belügyminiszterrel és a földmilerajzoltam egy primitiv vonatot. Nem valami fényesen sikerült nem rajzolni— Ez már más — mondta örvendezve. Igaz, hogy ez sem hasonlít nagyon a vonathoz, de még mindig külömb, mint az előbbi. Tatjana nagyhercegnő súlyos beteg volt egy ízben. A torkát és az orrát operálták meg és napokon át csak folyékony eledelekkel táplálkozhatott. A sok leves azonban nem volt Ínyére a kis hercegnőnek és a harmadik napon már haragosan lökte el magától a hideg bouilIonnal telt csészét. — Igazán nem szép a hercegnőtől — mondtam feddően, — hogy nem issza meg a levest. Mennyi gonddal készítette el a szakács és milyen nagy volna az öröme, ha üresen kerülne vissza a konyűába a csésze. Ő volna a világ legbo'dogabb embere. — Azt hiszi ? kérdezető arcomat fürkészve, a kisleány. • — Minden bizonnyal. — Hivassa ide a szakácsot — adta ki a parancsot szokatlan, ellentmondást nem tűrő hangon. Megtettem. A szakács nagyokat hajlongva jelent meg a betegszobában. — Őn készítette ezt a levest, monsieur Coubat P — kérdezte a kis makrancos betegem. Maitre Coubat nagy zavaiba jött. Nem tudta mire vélje ezt a kérdést. Nagynehezen felelte: — Nem nagyhercegnő, az egyik kukta készítette. — Küldje ide a kuktát. A szakács megkönnyebülten sietett ki és helyette megjelent a kukta. Fiatal, csinos fiú. Az áriáról halálos félelem sirt le. — Ön készítette ezt a levest <j kérdezte Tatjana, — Szolgálatára fenség, én készítettem. Tatjana nagyhercegnő az ajakákoz emelte a csészét és le sem vette onnan, amig ki nem itta annak egész tartalmát, Azután végtelenül finom mozdulattal odanyujtotta az üres csészét az ámuló szakácsin asaak. — Köszönöm. Nagyon jó volt. A fiú a boldogságtól kipirultaa, hajlongva távozott, — Mi volt ez nagyhercegnő ? — kérdeztem színlelt szigorúsággal. — Semmi. Csak a világ legboldogabb emberévé akartam tenni valakit — szolt és a másik oldalára fordulva, nyugodtan elaludt. Mind a négy nagyhercegnőnek végtelenül jó szive van. Nagy rokonszevvel viseltetnek az emberi nyomorúságok iránt és ahol csak lehet, igye- kezznek segíteni, jótékonykodni. Ezt a tulajdon*
