Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-10 / 41. szám

XIII. évfolyam.

Nagysomkul, 1915. október 10. 4!-ik szám.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JARÄSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

£g£s> évi* * * . . . 8 K Negyed évre .

Fél évre . . , . . 4 K Egyes szám íit

. i K

20 finér

.........................1 ................. ' "i . 1

Fő

szerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő.

Sxerkesetéeég és kisdóhívetsi Nfl{jy80mkut,Tel8kÍ-tár 484 Telefon szám 2.

MRUJIÜLKNIH flIINUlOW lifijálttlAI’

Tizenkét milliárd.

A világháború kitörése óta hozzá kellett szoknunk ahhoz, hogy igen nagy számokkal, igen nagy méretekkel, gondolkozzunk és számoljunk. A milliós hadseregek, a dreadnoughtok, az ezer kilogrammos lövedékek, mind olyan fogalmak voltak, amelyekről eddig alig tudtunk. És most ezekhez a fogalmakhoz jön egy uj, mérhetetlen, mindennél meglepőbben hatalmas szám tizenkét milliárd.

Miszen tudjuk, tudtuk, hogy van ennyi pénz n világon csak épen nem volt soha közvetlen alkalmunk ilyen összegekről beszélni, ilyen összegeket mindennapi életönk- .be belevonni. A leghatalmasabb összeg, amiről beszélgetni szoktunk, az az öt milliárd volt, amelyet a franciák fizettek annak idején hadisarc címén a németeknek.

Tizenkét milliárd. Rettenetes, borzalmasan nagy összeg ez és ezt az összeget a német nemzet két hét alatt hordta össze, saját erejéből, saját iniciativájából, hogy harmadik hadikölcsötiével ne csak magának biztosítsa a dicsőséges harc továbbfolytatását, hanem elbűvölje, meglepje ellenfeleit is. Ez a tizenkét milliárd, hihetetlen energiáról, erőről, öntudatról tesz tanúbizonyságot. E harmadik hadikölcsöunel együtt a

németek immár huszonöt milliárd márkát I jegyeztek a háboru^péJjaira és ezzel messze felülmúltak minden más hadikölcsönt.

És a németek — ha ebben a háborúban nem is kalmárkodnak, — mégis minden bizonnyal jó üzletemberek. Ha ebbe a háborúba huszonöt miiliárdot belefektettek,

|

abból energiájukkal, szervezettségükkel ki is hozzák a nyereséget, akár erkölcsi, akár anyagi utón.

Nekünk jó és buzdító példaként szol- j gáihat a németek rettenetes energiája. Nekünk nincs olyan nagy összegre szükségünk, de nekünk is meg kell feszítenünk minden erőnket, ha győzni akarunk. Most jön a harmadik hadikölcsön. Itt van elöltünk a német példa, igyekezzünk mi is méltóknak mutatkozni ehhez a haialmas, minden tiszteletre és minden ulánzásra érdemes szövetségeshez.- Most mikor ügylátszik utolsó felvonáshoz érünk a nagy tragédiának, most már tegyünk úgy, mint egy ügyes színész direktor, ne takarékoskodjunk az utolsó felvonás díszleteivel és kiállításával, pazaroljuk rá amink még van, amilyen anyagi eszközünk még rendelkezésre áll, hiszen ! ez a látszólagos pazarlás, amit a végső felvonásra költünk, biztosítja a tulajdonképein nagy sikert.

A „KÜVÁHVmÉK“ TÁRCÁJAA sors akarata.

Itta: Dr. Szászné Grósz Gizella.

(Folytatás fs vége.)

„Volna még egy másik eshetőség, magára nézve kényelmesebb“ — hogy ezt az izgalmat ki- piheuhesse, hogy a famiiiáinhoz bekvártelyozzam. De az esetleg meg kitudódna, ezeken az asszony bestiákon hatalmas emberek keze nyugszik, különben nem lehetne hamis igazolványok és rendes útlevelük és ezzel a befolyással kellemetlenséget okoz- lutnának a családomnak, úgy is örökösen kémet látnak a német emberben. Bar moszkvai születésű vagyok, bennem mégis a germánt látják- Szüleim úgyis rövidesen visszatérnek Bajorországba, Nürnberg a családi fészkük. —En szívesen állauék német szolgalatba — de odaát meg orosz vagyok — különösen a hadsereg számára. .A textil iparhoz úgy is miu- dig erős hajlamom volt, Ehet, hogy az itten szerzett ismeretekkel gya rapodva megtermékenyítem a német ipart és én is Németország lakosa leszek s kitudja még találkozhatunk ez életben.

Olyan előzékenységgel jöttek a követségen a Käppis főhadnagy segítségéi e, amikor előadta a tényállást, hogy amit ő csak a Erici megnyugtatására eszelt ki és kevés bizalommal viseltetett iranta, szóról-szóra valósággt vált és Fiicit pár óra múlva

kikisórhette a vonathoz, ahol viszontlátásra kézszo- ritással búcsúztak egymástól.

S mikor már a vonat villámgyorsasággal száguldott vele az események boszorkányosán gyors fordulata valósággal elkábitotta az agyát s hogy az egész nem csak lidércnyomás, egy kiuos álom í volt, az a borongós, fájó érzés észleltette, amely a szivébe költözött és folyton a Käppis főhadnagy képét varázsolta lelki szemei elé . . .

*

A fiatal Sinoler Frédit mint tartalékos hadnagyot szó itotta háborúba az általános mozgósítás. Mig szülei a kétségbeeséssel határos bánatban sóhajtoztak menetele lelőtt, Frédi kitörő lelkesedéssel indult a muszkák ellen, esik egy pár tisztet tudnék felspékelui, a német lányok megroutóján akarta volna boszuját kitölteni.

S íron kívül főhadnagygyá léptették elő, megkapta már a kadiékitinénycs Signum laudis kitüntetését is. A hatlak között is első volt, szinte le- gendasznrüen hatolt az a hősiesség, amely a kardjához társult. Nem volt olyan veszélyes felderítő szolgálat, amelyre ne jelentkezett volna, karcsú porosz ménje mintha érezte volna, hogy az ő pehely könnyű gazdájának csak ő lehet hűséges segítőtársa, keoses lépésekben sörényét meg-weg- rázva toborzékolt türelmetlenségében, ha tovább állottak egy helyen, mig a gazdája egy kézsími- tására mcgszelidülva, csak olykor kaparta a fö!dct, de a vihogó nyerítésről már régen leszokott, viA tizenkét milliárd lebegjen ott lelki szemeink előtt, mikor a báboru kimenetelére gondolunk, erre a tizenkét milliárdra gondoljunk akkor, amikor a hadikölcsön felhívása elénk kerül és erre a tizenkét milliárdra gondoljunk, amikor kérnek tőlünk.

Nálunk természetesen sokkal kisebb összegre számítanak azok, akik e hadikölcsönt fel kell, hogy használják, de ez a kisebb összeg is kell, hogy megfeleljen és arányban legyen a tizenkét milliárddal, akkor mondhatjuk csak, hogy méltó szövetségesei vagyunk a németeknek.

Pamutkészletek és pamut* áruknak lefoglalása hadicélokra.

A m. kir. minisztérium 3379. és 3380. 1915. M. E. sz. rendeletében minden nyers fehérített és festett pamutot úgy eredeti bálokban mint kibontott állapotban és a feldolgozás minden szakában továbbá mindenféle pamutfonalat (kivéve eífilechés és nöpamut készletek) továbbá a pamutfonálból vagy vegyesen pamut és lenfonálból készült következő kötött és kötszövet kelméket.

gasztnlgatta is a gazdája: „hadd el Tokió, ha nvg egyszer némot földön leszünk, aztán kinyeritheted a restanciát.“

Tokió valószínűleg megértette a szót, mert a felső szája szélit felhúzta, úgy mutatta ki a villogó fehér fogát. Talán a lovak igy növelnek.

Mikor Frászaiknál a rettenetes ütközet volt, amely az oroszoknak annyi veszteségébe került, a Frédi kardja sem maradt tétlen, minden csapáshoz, amelylyel lesújtott, mindannyi szitkot morzsolt az ajaka.

De mikor a csata orditása elnémult és a sebesülteket szedlek fel, meglepetéssel figyelt egy orosz tisztre, aki tiszta németséggel egy korgy vizet kért. Gyorsan odanyujtotla a cognacos fiaskóját — hisz az orosz mindig szívesebben iszik szeszt — mint vizet. Ám ez csak vizet akart

Honnan is sejthette volna Smolcr főhadnagy, hogy Käppis századost viszik előtte. U csak a muszkát latta benne, még a gonoszabb fajtából, aki a német nyelv tanulással is felkészült a háborúra,

Készben 0 mütz, Éger, több más osztrák városba s végül Cnemnetzbe is osztottak be a sebesültekből, köztük mint hadi foglyot Käppis századost is, akinek a fejsebén kívül a jobb keze két ujját is amputálni kellett, amelyet a srapnel szilánkja zúzott össze.

Hol van arra hivatott tóig amely leírná azt a határtalan örömet, amikor orosz századus ágya-