Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-10 / 2. szám
V KAJFTJ( XIII. évfolyam. Nagysomkut, ISIS. január 10. 2-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. E I 6 fi * e t é ■ i ár: Ej^k évI« . . . 8 K Negyed évre . 2 K Eßl évre...............4 K Egyes tűm áré 20 fillér Főszerkesztő: Hr. Olaavnzky Viktor. Felölő* szorkesztö: Harn« Ile oft, Srerkesztdeég é* IrinddlnvnUl. Nagystílűkul, I »luki tér 484 Telefon szám 2 MIRiJKIrKKIli itliKi»»]» VASiltlVAr * Háború és hygiéne. Iriü; Palágyi Menyhért A nagy napok, melyeket mostanában átélünk, megmérhetetlen átalakító befolyás sal lesznek az emberiség érzés- és gondol- kozásmódjára. A majdnem félszázadig tartó békekorszak ugyanis, bármily nagyszabású kultunnüveket is hozott létre, mégis bizonyos ernyeszlö hatással is volt a lelkekre, sót meglazította a szigorúbb erkölcsi érzés gyökereit is. A humanizmusért rajongtunk ugyan, de azt képzeltük, hogy az csak a békében terembe* meg, efannyira, hogy a békét öncélnak kezdtük tekinteni és az örök béke utópiájának alakjában szinte legfelsőbb társadalmi törvénynyé emeltük. Ezért szemet hunytunk a közéleti harcok elfajulásaival, az erkölcsi felfogások meglazulásá val, áz élvezetvágy luihajtásaiva! és bizonyos korcs irodalmi és művészeti áramlatokkal szemben, melyek a legelemibb jóizlésnek is hadat üzentek. Sokan azt hirdették már, hogy a béke a legfelsőbb emberi jó és nincs az a lehetetlen ár, melyet nem kellene érte megfizetnünk I De most, hogy elkövetkezett a világra szóló nagy válság, A Népegészség es tuberkulózis című közlönyből átvéve. egészen uj tudatra ébredünk. Mert Íme, soha ily nagyszerű egyetértés nem fűzte össze az elméket, mint a világháború mostani napjaiban, sona annyi igazi humanizmus nem gerjedi föl a szivekben, annyi köteles- ! ségtudás és áldozatkészség nem nyilatkozott meg a tettekben. Felszabadultunk sok álhuuianista frázis uralma aló! cs helyesebb fogalmakat kezdtünk alkotni a béke és há ború egymáshoz való viszonyáról. Pedig még csak elején vagyunk az elkövetkezendő nagy világeseményeknek: mégis úgy érezzük, hogy az óriási tisztító zivatar az, melynek villámai fejünk fő.ölt cikkáznak és melynek dörgéseitől az európai kontinens minden sarkaiban megremeg. Ma visszagondolunk a még csak néhány hét előtt uralkodott nézetekre, szinte csodálkozással látjuk a roppant átalakulást, melyen a világ fölfogások már is átmentek. Dekadens vers- irók hazafias dalokat énekelnek, szocialista munkások elégelik a vörös zászlót és pacifista irók a harcért rajonganak. Bizony ugv látszik, hogy nagy tanítómester a háború. Amit nem hitt volna el még néhány héttel ezelőtt senki sem, az isiié valóságként áll előttünk: hogy a háború nemcsak vérfürdő, hanem lelki megtisztulás is és a férfias erények újjászületése. így tanítja azt különben nemcsak a sok ezer évi történelemből leszűrt etliika, hanem vele teljesen egybehangzóan — hygiéne tudománya is. Az elhika a lelki, a hygiéne a testi egészség szemüvegén kei észtül ítélik meg az emberi dolgokat és mind a kelten ikertestvérek gyanánt ahhoz az egyező végeredményhez jutnak, Ito^y béke és háború szükségszerű rithmusbau váltakoznak egymással az emberiség történetében. Az el- poshadó béke szükségszerűen háborúhoz vezet és a háború viszont nem egyéb, mint egy szebb és nemesebb békére törö ideális akarat. A szociológia emez örökérvényű igazságát tapasztalati és gyakorlati alapon egy tudomány sem igazolja oly dönt hetet - len érvekkel, mint a népek egészségtana, a higiéné. Mert ni a hygiéne feladata? Semmi egyéb, mint rendszeres és szervezett háborút viselni a betegségek ellen a népegészség megtartásának szent érdekében. És nemcsak képletes, hanem a szó közvetlen értelmében vet háborúság ez, melyet szü • nettelenü! viselünk a természet amaz ádáz hatalmaival szemben, melyek a népek phy- sikai épségét minden ponton kikezdeni és aláásni iparkodnak. Innen van, hogy a liy. giéue munkásai katonáknak és háborús állapotban lévőknek érzik magukat még u A „KŰVÁHVIDÉK“ TÁRCÁJAA cigány. Irta: Szekula JenőA cigány a lelet Egyiptomban töltötte, nyáron prdig egy norvég tengeti fürdő sós és halszaga hullámai közölt hűsítette, csokoládesziuü és erősen napba:nitott bőrét. Közben Parisnak it vendégé lelt néhány hétre, majd a Riviérára is elrándult, később átutazott Amerikába is, még pedig a saját jaehsjáu és asszonyának a fenséges hercegnőnek a társaságában. A cigány egész közönséges cigány volt, bár a hír es gazdagság arany himporával hintette tele az uiját az élet. a külföldi szállodákban, előkelő megjelenő e róvéa, méltán hercegnek is nevezhették bár felesége rangja révén nem illette meg öt is feltétlenül ez a méltóság. De tűrte, hogy sírénak szólítsak, nem tiltakozott ellene, magában meg volt győződve, hogy rendjeit van igy. — Minden cigány született herceg, — szokta mondani az asszouyának, s ebbea lalau neki volt igaza. Az asszony szőke volt, liliotnarcu és törékeny, aki bámulta és rajongott érte, akit a világ egyik legnagyobb művészének is tartott Elment miatta | száműzetésbe, törte, hogy megtagadja régi társasága, s hogy barátnői a megvetés és az irigység hangján beszéljenek róla. Sőt Itatás nélkül maradt az a levét is melyet pedig hatalmas ur, egy uralkodó fejedelem küldött, akihez az asszonyt igen távoli rokoni kötelékek is fűzték. Az istenek paranca erősebb, mint a fejedelmek parancs i, — mondá lelke.-ülten.' Szóval erős képzeletű volt és túlságosan romantikára hajló, a zIndából került ki az életbe, az első ura túlságosan cinikus volt, talán már vén is, bár a társa-águkban mindig, mint a század I legnagyobb gavallérját emlegették. A nőknek azonban, úgy látszik, más volt a véleményük róla, mint a férfiaké. S egy nevezetes hangverseny után Hágában egy nyári mulatságon az asszony ti volt veszve. Beleszédült a cigányba, s azután híven kisérte utjain, mint a szitakötő, az áradat által elkapott borostyánlevelet. A hazai és külföldi lapok hasábos tudósításokban emlékeztek meg annak idején eme kétségtelenül jobb sorsra érdemes nőnek fenséges ballépéseiről. A botrány t< rmészetcsen csak még növekedett, mikor Iliiül ment, hogy a hercegnő törvényese» egy békéit a cigánynyal. — Hogy-a szeretője lett az még h igyjáo, — mondták egykori barátnői. De csak elvetemedett teremtés lehet a törvényes hitvese egy elzüllött muzsikusnak. És szidtak a cigányt, tz-vel ejtve ki franciásan tzigáiinak, természetesen. De ez nem sokat törődött a feléje zúduló bolritiyárad utal. Élt mint egy született fejedelem, — mintha liliomon bölcsőben ringattak volna mar gyermekkorában is, s nem pedig egy délibábod kisváros határában szülte volna a szalmán egy elfelejtett cigácyasszony. Most már hangversenyt is csak titkán adott s nem is pénzért, s főleg csuk kiválasztott és meghitt vendégek előtt játszott. — Szenvedélyem a művészet, mondá, — nőm tulok elszakadni tőle. De az őrös mámorba is bele lehet csömöriem végül. A cigányt egy szép napon, vak. alaktalan honvágy szállotta meg. Mint ahogy a hering visszatér valamely meghitt, évfordulón az északi fjordok inámoritó éd ueél.iszta vizebe. Nem bírt tovább el- lenállani a vágynak. így szólt a fensége# hercegnőhöz. — Nem vo'na-e kedve eljönni Magyarországra, Az asszony örömrepesve tapsolt a kézévé . — Boldog leszek ha a hazáját láthuom (Folyt, köv)
