Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-14 / 7. szám

XIII. évfolyam.

«*■

Nagysomkul, 19*5. február 14. 7-ik szám.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP A „NAQYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLE r HIVATALOS KÖZLÖNYE

1*él év»«

. i — —■ ■■ ■'■■■■■■■ "

.......

Kl

iriictéil ár:

. . 8 K K«gy»d é«n . I K

, . . 4 K Egy»» »**m *>» 10 Aiílr

Főszerkesztő: Pilcz Ede.

Felelős szerkesztő: Barna Benő.

SxerketztAség és kia<t<Miiv«t»I. NagySOiili tér 484

Telefon szám 2

MKUJIHLUNIH MINDEK » tMÍllN'AP

A mi bajaink

egyelőre a drágaság és segélyezés körül csoportosulnak. A drágaság, mert mindnyájan érezzük; a segélyezés, mert közvetve mi Űzetjük. Mikor háromévi gazdasági és pénzügyi vállság után kitöri a háború, aggodalmat nem a győzelem iránt való kétség, hanem az anyagi kitartás, az ország népének megélhetési nehézségei okoztak. Ma itat hónap után láijuk, hogy az államkormány nemcsak az előkészítés munkájában, de a nemzet jövőjének biztosilása körűi is erőskezüuek bizonyult.

Szabályozta az élelmi cikkek árát, segélyben részesíti a hadba vonullak családtagjait. Es mégis minden kormányrendelet, intézkedés és szabályozás dacára naptól napra nehezebb a helyzet.

A XX. század embereinek lelki sivárságát, telhetetlen önzését egyrészt; kö- nyelmüségét és léhaságai másrészt, a leg- visszataszitóbb módon tárja elénk a háno- rus idő.

Az élelmiszer árak szabályozásával szemben előtérbe lépett az emberi kapzsiság, a lelketlen kuiarkuJas, a szükség Helyzetnek embertelen kihasználása. Mintha a itáboru csak arra lenne jó, hogy néhány önző' üzér százezreket harácsoljon össze; mig százezrek nyomorral küzdenek és ínséges hadi koszton tengődnek. A spekuláció kinyújtotta poiipkarjait az egész ország területére és minden kormányintézkedés megkerülésével felidézte a háború legnagyobb rémet a drágaságot. Ezzel szemben DÖjt, koplalás, az igények leszállítása nem lehet oly nagy, hogy a megélhetés egyensúlya helyreálljon. A legszükségesebb élelmicikkek ara folyton emelkedik. S ezzel nem arányos erszényünk tartalma. Különösen súlyosan érzi ezt a középosztály, intly - nek lizeiéséböl kell élni és jótékony célra állandóan adózni. Érzi az iparosság, melynek kereseti forrása teljesen bedugult; úgy, hogy napról napra csak tengődik a munka hiányában.

Egyetlen mentség volna: Ha a kormány azon rendeletét, hogy gabonakészletét mindenki az Országos Gazdasági bizottságnak engedje át, szigorúan végrehajtanák és az iparos osztály a hadi felszerelések előkészítésénél a nagy vállalkozók csökkenlésével megfelelő munkához jutna. De ismerve a korszellemet és az embereket, a kormány- intézkedés reménynél» jó, de a jólakáshoz kevés. így csak a türelem és kitartás nta- 1 rád, amíg lehet.

A hadisegélyezéssel sem állunk job ban. A rut visszaélés itt is jelentkezik. Mig a segélyezés humánus és szükséges az érdemesek részére ; nagyon sok méltatlan jut oly pénzösszeghez, miket normális időben munkájával soha sem szerezhetett meg. A könnyen kapott pénz némelyeket doiogta- lanságra vezetett, mások pedig megalakították a ,,háború szalmaözvegyeinek vidám' társaságát.“ Ezek őszintén óhajtják, h >gy soká tartson a háború. Társasösszejöveteleiken napirenden van az evés, ivás, lako- mázás. helyből és vidékről egyformán jönnek ily tartalmú hírek.

Hát ez igy nem jól van. Hatóságaink lelkes és dicséretre méltó törekvései és intézkedései, kell, hogy megtalálják e bajok orvoslását is. A tisztességtelen élet nem érdemel segélyt, a dologtalanság támogatást. Nem különösen akkor, mikor érdemesek éheznek és dolgozni óh ajtók nélkülöznek csak azért, mert családtagjaik nincsenek a háborúban.

Akikről beigazolódik, hogy méltatlanok a segélyre, azoktól megkell vonni, ha még úgy jajgatnak is és od i kell adni azoknak, kik nem szórakozás, hanem csupán kenyér után kiáltanak.

Vau községünkben elég jóravaló munkás család, akiknél már erősen kopogtat a szükség. Ezeken is segíteni kell. Amennyiben jogcímük nincs hadi segélyre, de a tisztességes múlt és becsületes munka, mint ajánlólevelek szólnak mellettük, megkell nyitni a községi szegényalapot s a lehetőség szerint támogatni őket, mig jobb idők következnek. Kornéléul, hogy hatóságaink mint minden téren, ügy itt is ismert jóindulattal intézkednek, hogy munkás polgárok lelkét ne dúlja fel a kétségbeesés és ártatlan gyermekek szeméből ne hulljon éhségokozta könny. (P -e.)

Gazdák figyelmébe.

A lótenyésztési bizottság elnökének felvilágosítása.

Pár hónap elölt a Főldmiveiésügyi ! Miniszter ur felhívást intézett hozzám,

melyben tudatta, hogy a harcléran ki selejtezett lovak közül azokat, amelyek ott használhatatlanok, de .mint kancák még alkalmasak lehetnek a csikónevelésre, valamint a már vemhes kancákat kiosztja azon ga/datársaink közőit, akik lóneveléssd foglalkoznak.

Én ezt a felhívást közhírré iettain, aminek az lelt az eredménye, hogy 250 gazdatársam folyamodott összeseu 1500 darab ló elnyerheléseért. A gazdák indokolt kéréseit felterjesztettem a minisztériumhoz és több ízben felterjesztést intéztem a Miniszter úrhoz, amelyben alöadtam, hogy — ha valahol az országban — úgy a mi vármegyénkben legméltányosabb lenne, ha minél nagyobb számban utalnának ide lovakat kiosztás illetve eladás végett, mert sok ezerre megy azoknak a fogatoknak a száma, amelyek vármegyénkből málhás szállításra a harctérre rendeltettek. És mig ezeknek egyrészt: már köziudomás szerint odaveszett másik részök hónapok óta van oda és inég a fuvardíjat sem kapván meg, ma ló és pénz nélkül küzdenek a léiért.

Pár nap előtt kapta Csaba főispán pr felülről azt az értesítést, hogy miután a háború tovább tart, mint azt bárki is számította és a lóállomány az országban két- ‘ ségbeejtöeii leapadt, a hazaküldött lovakból azok, amelyek különböző hadicélokra még kijavithatók, kijavítják és az apadás pótlására visszaküldik a harctérre.

Igy most egyelőre nem küldhet többet 34 darabnál, amely kvantum >t a kisgazdák közötti kiosztásra szánt.

Közös megállapodás szerint ezt a néhány darab lovat ama kisgazdák között

I osztottuk ki. akik igazolták, hogy lovaik ! odavesztek. Azonnal felsürgönyöztünk azonban, hogy legalább a kiselejtezett lovakból küldjenek le annyit, amennyivel a legnehezebb helyzetben levő gazdákat kisegíthetjük.

Hogy mi lesz az eredmény, azt pent tudom. De figyelmeztetnem kell gazdatársaimat maguk miheztartása végett: ne fűzzenek vérmes reményeket ahhoz, hogy igényeik e téren ki fognak elégitteíni, mert tudtommal a hazának csaknem minden megyéjéből számos kérvény ment fel a kormányhoz, s ha azok csak részben is kielé-